111743. lajstromszámú szabadalom • Szilárd tüzelőanyagok daráját vagy porát darabosító eljárás
— 162 — denzálás) sokkal sűrítettebb szénhidrogéneket (nehéz szénhidrogéneket) eredményezhetnek, amiknek aktiv molekuláris alakja szolgáltatja, az eljárás folyamán, 5 az egész masszát összetapasztó tényezőket. Ezzel a massza szénhidrogénjének bizonyos részét lappangó molekuláris állhatatlanság állapotába vittük át. Ez az állapot, az anyagok ellenállóképessége te-10 kintetében, összehasonlítható oly rúddal, amely maradó deformációt szenvedett. Tudvalevő, hogy az ily rúd sokkal kóny-i • yebben szakad el valamely túlterheléstől, mint az olyan, amely előzőleg nem volt 15 alávetve maradó deformációnak. Ugyanígy a szénhidrogén molekulái, a lappangó állhatatlanság állapotában, igen közel vannak a krakkolódáshoz, ami az ő sajátságuk és a tapasztalat azt mutatja, 20 hogy a molekulák szerfölött könnyen krakkolódnak, példaképen akár mérsékelt sajtolás behatása alatt is. Ha az 1. ábrabeü görbét vizsgáljuk, ahol a függélyes koordináta a nyomás, a vízszintes pedig a 25 hőfok, akkor úgy találjuk, hogy míg 100 (yJ hőmérsékletnél 2,000 kg nyomás kell a krakkolás beálltához, addig 450 C°nál 15 kg nyomás is elegendő. E számpéldák csupán a viszonyok érzékeltetésére valók. 30 II. Az ily módon, valamely alacsony hőiokú kemencében, a lappangó molekuláris állhatatlanság állapotába átvitt anyagot, ti. később ismertetendő, különleges készülékben, gyúrásnak és nyomásnak vetjük 35 alá, aminek hatása a következő: aj A lepárolt masszába záródó gáz kiszabadulhat. b) Az anyag fokozatosan sajtolódik és végül krakkolódik. 40 c) A krakkoláskor fejlődő aktiv alakr/atú molekulák, minden irányban, a lehető legszabadabban elmozdulhatnak. III. Az esetben, ha a darabosítandó tüzelőanyag, eredetileg akár egészben, akár 45 részben, nélkülözné az olyan alkatrészeket, amelyek az I. pontban leírt lepárlás folyamán elegendő mennyiségű, lappangó molekuláris állhatatlanság állapotában levő szénhidrogént eredményeznek, hogy 50 ez az új eljárás értelmében krakkolódhas^ék, akkor még a lepárlást megelőzőleg, kellő adalékokról gondoskodunk, amelyekkel a fentett megszabott arányban szénhidrogéneket viszünk be a masszába. 55 Az imént leírt eljárás fő előnyei: a) Teljesen mellőzhetjük a keverék eddig szokásos hevítésének műveletét, ennek valamennyi körülményességével egyetemben. b) Minthogy a lepárlás vékony rétegek- 60 ben és nagyfokú fűtési sebességgel történik, a lepárló kemencék méretei, az eddig szokásos kemencék méreteinél sokkal kisebbek lehetnek, ezenkívül pedig a kemencék üzeme folytonos. 65 c) A selejttel okozott veszteség igen csekély, hiszen a tulajdonképeni daraboisítás a befejező művelet. cl) A darabonkénti tapadás mérve, bizonyos határok között szabályozható, asze- 70 í'int, amint többé vagy kevésbé tökéletesen krakkóiunk. e) Az alacsony hőfokon és vékony rétegben való lepárlás előnye, egyrészt, hogy a molekulák a lehető legrövidebb 75 idő alatt és egyenletes eloszlásban mennek át a lappangó állhatatlanság állapotába és másrészt hogy a lehető leggazdaságosabb mérvben visszanyerhetjük és újból használhatjuk az értékes párlato- 80 kat. Az eljárás első munkaszaka alacsony hőmérséklethez való, folytonos üzemű, gyors fűtésű lepárló kemencében végezhető, ahol azonban a feldolgozandó por §5 ós dara (az esetleges szénhidrogén adalékokkal egyetemben) vékony rétegekben van kiterítve a lepárláshoz. A 2. ábra szerinti kemencébe (g) csövön át érkezik az előzőleg szárított szén- 90 por, amelyet a szabályozható (b) etető a fémszövetből készített, végtelen (i) szállítószalagra visz. A szállítószalagot keresztező csapólécek menesztik, szántják és a (j) fémlapon vékony rétegbe terítik ki 95 az anyagot. E fémlapot pl. (k) gázégősor fűti. A kemencéből kapott félkoksz az (1) garaton át távozik. A szénhidrogénmolekulák a lappangó molekuláris állhatatlanság állapotában 100 jutnak ki a kemencéből. Az eljárás második munkaszakát különleges, pl. a 3. ábrában feltüntetett készülékben foganatosítjuk. A csonkakúpalakú (a) házban forgó kúpos (b) csavar 105 gyúrja az anyagot, mialatt a közbezárt gáz kiszabadulhat. A gyúrás tökéletes molekuláris érintkezést, valamint legkedvezőbb elhelyezkedést tesz lehetővé. Előnyösen lassító áttevéssel hajtjuk a (b) 110 csavarnak a (dl, d2) csapágyakban ágyazott (c) tengelyét. Az (a) ház bővebb végének felső (e) torka közvetlenül a lepárló kemence aljában levő (1) garathoz csatlakozik. 115 A (b) végtelen csavar gyúrja az anyagot és lehető egyenletesen elosztja benne, az imént leírt lepárlással felszabadított
