111085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és segédeszközök reflexkópiáklétesítésére

— 3 — fogjuk — a lapok ráccsal vannak ellátva, ezek a rácsok a laphoz, vagyis az egész­hez tartozónak tekintendők. A lap vagy egyes részeinek esetleges megszakításai is 5 a laphoz tartozónak számítanak. A találmány értelmében a kívánt ha­tást úgy érjük el, hogy a besugározást ú. n. „rács"-on keresztül végezzük, melyet a sugárforrás és a fényérzékeny lap közé, 10 célszerűen a fényérzékeny lap közvetlen közelében, ezzel esetleg közvetlenül érint­kezőén alkalmazunk. Ez a rács fedőrács, de akár lencsés, prizmás vagy másfajta rács lehet. 15 Azt találtuk, hogy bizonyos esetekben fedőrácsnak egymagában való alkalmazá­sakor jobb eredményeket érünk el, ha a rácsfelület — legalábbis a fényérzékeny réteg felé fordított oldalán erősebben 20 reflektáló, illetve tükröző. A fedő rács­részeknek a sugárforrás felőli oldalon való reflektálóképessége is előnyös, mert a reflektált sugarak a fényforrás felé vettetvén vissza, úgy hogy ha a fényfor-25 rás reflektorral van ellátva, ez az, energia nem megy teljesen veszendőbe. További előny az is, hogy a rács kevésbé meleg­szik fel, úgy hogy esetleg nem kell any­nyira hűteni, mint az az olyan rácsoknál, 30 melyek fedőrészei a sugarakat abszor­beálják, ajánlatos lehet. Célszerű az érzékeny lapot olyan rá­csokkal ellátni, melyek az érzékeny lap­ról megint eltávolíthatók, pl. mechaniku-35 san vagy vízzel vagy más oldószerrel való mosással, vagy mindkettővel, vagy egyéb módon. Ez esetben is előnyös lehet, ha reflektáló rácsanyagot választunk. Ilyen­kor is lehet akár fedő-, akár lencsés, priz-40 más, vagy más rácsot használni; a len­csés vagy prizmás rácsok a fényérzékeny lapon pl. mintás sajtolással (gaufrage) létesíthetők. Kácsanyag gyanánt a fényérzékeny la-45 pon olyan anyagot is vihetünk fel, mely fotokémiailag hatékony, pl. uviolsugara­kat visszatart, a többi sugarat ellenben átbocsátja. Használhatunk olyan rács­anyagot is, mely kémiai behatásokkal 50 vagy besugárzással, stb. eltávolítható, vagy legalább gyengíthető, vagy látha­tatlanná alakítható. Ha a fényérzékeny lap olyan anyagot, tartalmaz (mely pl. maga a fényérzékeny 55 anyag is lehet), mely a fotokémiailag ha­tékony sugarat visszatartja, akkor cél­szerű ezt az anyagot a lapon vagy lapban úgy elosztani, hogy a lap különböző kis területein különböző mennyiségű anyag legyen; vagyis az anyag eloszlása rács- 60 szerű legyen, úgy hogy helyenként több és helyenként kevesebb vagy semmi su­gárzás hatolhasson át. A három utóbb felsorolt esetben a kép létesítése után esetleg semmit sem kell 65 már eltávolítani; ezek a módozatok akkor előnyösek, ha a, diazotipia, ismert módszereivel kombináltatnak, melyeknél ugyancsak nem kell semmit sem eltávolí­tani. Amennyiben ilyen esetben adalé- 70 kokra van szükség, ezeket úgy választhat­juk meg, hogy a rácsanyagot a kívánt módon változtassák meg, pl. elszintelenít­sék; így pl. a rácsanyag olyan festőanyag lehet, mely az. utókezelésnél adagolandó 75 reagens, pl. alkália hatására elszinteiene­dik. Rácsozott vagy ráccsal egyesített fényérzékeny lapoknak az az előnye, hogy a besugárzás, illetve megvilágítás közben a rács nem tolódhat el és hogy a lapok 80 teljesen használatra készen hozhatók for­galomba. Természetesen az ilyen lapok is a találmány körzetébe tartoznak. A forgalombahozatalra különösen al­kalmasak az olyan rácsozott fényérzékeny 85 lapok, melyeket már előzetesen megvilá­gítottunk, pl. lehetőleg egyenirányított sugárzással, abszorbeáló háttér előtt; ilyen lapok használatakor a fogyasztónak kevesebb fénysugárzási energiát kell 90 igénybe vennie. Megállapítottuk továbbá, hogy a rácso­zás módja — még pedig akár külön, akár a fényérzékeny réteggel egyesített rácsról van szó —, továbbá a lapnak, a hordozó- 95 nak és a fényérzékeny rétegnek magának minősége is befolyásolja az eredményt. Különösen megállapítottuk, hogy azo­nos összterületen mérve a fedőrészek fe­lületének és az összifelületnek viszonya is 100 befolyásolhatja az eredményt. Ez, a vi­szony a fedőrácsoknál általában ponto­san, lencsés, prizmás vagy más rácsoknál átlagban középértékben állapítható meg. Ha ezt a viszonyt „fedési tényező"-nek 105 nevezzük, azt mondhatjuk, hogy ha a fe­dési tényező nagy, intenzívebb megvilágí­tás szükséges, de a másolat erőteljesebb lesz. Ha viszont a fedési tényező kicsiny, kevesebb besugárzásra van ugyan szűk- 110 ség, de a másolat gyengébb lesz. Az, eljá­rás keretében tehát a fedési tényező meg­választásával és más tényezőkkel össz­hangba hozásával befolyásolhatjuk az eredményt. így pl. gyenge eredeti máso- 115 lásához nagyobb fedési tényezőt válasz­tunk, ha ellenben az eredeti erőteljes és a másolatoknak nem kell különösen nagy

Next

/
Thumbnails
Contents