110842. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamosvasúti megállóhelyek jelzőtábláinak villamos megvilágítására
Megjelent 1934, évi október hó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110842. SZÁM. — Vg/2. OSZTÁLY. Berendezés villamosvasúti megállóhelyek jelzőtábláinak villamos megvilágítására. Beeck A. E. cég- Düsseldorf. A bejelentés napja 1933. évi november hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi november hó 11-ike. A találmány villamos-vasúti megállóhelyek jelzőtábláinak megvilágítására való villamos berendezés és célja az, hogy ilyen, lehetőleg egyszerű, olcsón előállítható és 5 minden tekinteben gazdaságos világítóberendezést hozzon létre. A villamos világítású megállóhelyjelzőtáblákat eddig, amint ismeretes, megállóhelyjelzőoszlopok alakjában készítették és 10 a világítási áramot kizárólag a közvilágítási hálózatból vették. Mivel azonban a világítási hálózat áramvezető kábele a megállóhelyoszlop helyétől, melyet a közlekedési viszonyok szabnak meg, sok eaet-15 ben messze van, nem ritka az az eset, hogy hosszú hozzávezetőkábelt kell fektetni, ami gyakran igen terjedelmes földmunkát tesz szükségessé. A közvilágítási hálózatra kapcsolt megállóhelyoszlopok felállítása 20 ennek következtében tehát gazdasági okokból csak nagyvárosok sűrű forgalmú ró szeire van korlátozva. E megállóhelyoszlopok ezenkívül nagy forgalom esetében zavarók is lehetnek, nem tekintve azt, hogy 25 magasságuk viszonylag kicsi ós így távolról nem láthatók jól. A világítóáramnak a villamosvasút munkavezetékéből való kivétele az ehhez szükséges soroskapcsolás miatt általában nem használatos. Ajánlot-30 tak ugyan már oly berendezéseket, melyeknél vasúti átjárók jelzőtábláinak átmeneti megvilágítására való áramot a vasút munkavezetékéből veszik és a munkaáram feszültségét az izzólámpák 35 sorbakapcsolásával csökkentik le a megengedett lámpafeszültségre, ilyfajta berendezések azonban az izzólámpa hosszabb üzemideje esetében nem gazdaságosak és így megállóhely jelzőtáblák állandó ri-.egvl-40 lágítására sem alkalmasak. A munkaáramnak a megengedett világítási feszültséghez viszonyított nagy feszültsége következtében keletkező feszültségtöbblet ugyanis felhasználatlanul vész el, mivel megállóhelyek jelzőtábláinak megvilágítá- í5 sára a rendelkezésre álló áramnak már egy törtrésze is elegendő, a város utcáinak a megállóhelyvilágítással való világítása pedig felesleges. A szóbanforgó hibákat a találmány sze- 50 rint egyszerűen úgy szüntetjük meg, hogy :: a munkaáram felső vezetékéből táplált világítótesteknek csak kisebb részét használjuk a megállóhely jelzőtáblájának megvilágítására, nagyobb részét pedig reklám- 55 világításra használjuk. A megállóhely és :;: reklámvilágítás új kombinációja mindkét célra minden tekintetben gazdaságos világítást ad, mivel egyrészt a megállóhelyjelzőberendezés megvilágításánál felesle- 60 ges áram teljesítményt a reklámberende- • ;•. zés világítására hasznosítjuk, másrészt pedig az egész berendezés beszerzési és üzemi költségeit a reklámkészülék kihasználásá> vál fedezhetjük. Állandóan megvilágított 65 megálló'helyjelzőtáblának a mnnkaveza- < ; tőkből való gazdaságos táplálása ilymódon tehát lehetségessé válik. A találmány csak az előbb ismertetett kombinációban van. A rajz a találmány három kiviteli pél- 70 dáját mutatja, melyektől a gyakorlatban fK! többféleképen el is térhetünk, anélkül, hogy a találmány lényegét érintenénk. Az 1. ábra közúti- vagy kisvasút felsőveze- 75 tekének feszítőhuzalára függesztett reklámkészülék házához erősített megállóhely-jelzőtáblát mutat, míg a 2. ábra a találmánynak megállóhely*
