110828. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó villamos gépeken

— 9 — felületén valamilyen fajta (80) csillapítótekercselést kell elrendezni. Ugyanezen okból adott esetben a (66) főpólusoknak a légrés felé néző részét is 5 elláthatjuk külön csillapítóberendezésekH kel. E célból a (66) pólusok két oldalán levő (72) fómékeket egymással összekapcsolhatjuk, miáltal rövidrezárt csillapítóáramkört kapunk. A csillapításnak azon-10 ban nem szabad túl erősnek lennie, minthogy ebben az esetben a kommutálófluxus az esetleges terhelésváltozásokat nem tudja kellő sebességgel követni. A 8. és 9. ábrákon a (7) gerjesztőgene-15 rátör egy pólusosztása vázlatosan és síkbafejtve látható. A (73) főpólusok a már fentebb említett (48, 38) és (55) tekercseléseket hordják. A segédpólusok két (47) és (59) gerjesztőtekercesel vannak 20 felszerelve, amelyek az egész ernyőpólus (74) magját veszik körül. A segédpólus (76) sarujának tengelyirányú (75) hornyaiban a (41) kompenzálótekercselés foglal helyet. Mint a 9. ábrából látható, a (41) 25 kompenzálótekercselés mágneses tengelye a (73) főpólus közepével esik egybe. Ez, mint már fentebb említettük, azért szükséges, mert a transzformátorokban a gerjesztőáram a feszültséghez képest fázis-80 ban 90 fokkal el van tolva és ennek folytán az armaturavissziahatás teljes mértékben gerjesztőcsökkentő hatású. A (76) pólussarunak a légrés felé néző felülete célszerűen a (79) rézlemezzel vagy más 35 megfelelő csillapítóberendezéssel van ellátva, melynek célja, hogy a fázistekercselés magnetomotorikus erejének a pólusokhoz képest forgó felsőhullámait csillapítsa. Fentebbiekben a segédpólusok alkalma-40 zását olyan szinkrongépeknél, mint pl. gerjesztő- és komsnutálógenerátoroknál ismertettem, melyek főleg induktív vagy kapacitív terheléssel dolgoznak. A találmány azonban nagyjelentőségű olyan 45 szinkrongenerátoroknál vagy szinkronmotoroknál is, melyek terhelése túlnyomórészt munkaáram és melyeknél a fázistekercselésben folyó áram maximális erősségű akkor, amikor a főpólus az illető 50 statortekercs előtt, annak közepén van. Alantijakban foganatosítási példaként olyan két- vagy többfázisú szinkrongépet ismertettek, melynek fázistekercselései az indukált váltófeszültségek egyenirányí-55 tását végző több kommutátorral működnek együtt. Ilyen esetekben igen gyakran kívánatos, hogy az indukált váltófeszültségeknek időbelileg korlátozott nullfeszültségszakaszai legyenek, mtelyek alatt a fázistekercselések egy-egy hozzájuk tar- 60 tozó kommutátor útján rövidre lesznek zárva és a tekercseléseken átfolyó váltóáram kommutálódva, a váltófeszültségek egyenirányítódnak és megfelelő alakú feszültséggörbe feltételezése mellett a 65 kommutátorok sorbakapcsolása útján lényegileg állandó egyeárawú feszültséggé adhatók össze. Az irodalomban, pl. a 662.800. sz. francia szabadalmi leírásban, javasolták már 70 trapézalakú feszültséggörbéjű indukált feszültségek alkalmazását, melyek feszültséggörbéjénél a nullfeszültségperiódusok ugyanakkorák voltak, mint azon periódusok, melyek alatt a feszültség állandó ma- 75 radt. Világos, hogy két ilyen feszültséggörbéjű egymáshoz képest fázisban 90°-kal eltolt váltófeszültség összegezése útján állandó egyenáramú feszültséghez juthatnak. A fenti célokat szolgáló szinkrongépeknél a 80 találmiány szerinti segédpólusok, melyek a tulajdonképeni mágnespólusok között vannak elrendezve, ernyőpólusokként vagy kommutálópólusokként vagy mindkettőként működhetnek, mamellett a 85 kommutálópólusok különleges feladata az, hogy az adott esetben rövidrezárt fázistekercselésben vagy fázistekercselésekben, a kommutáláshoz szükséges segédfeszültségeket indukálják. 90 A 10. ábrán vázolt foganatofítási példánál alkalmazott szinkronmotor vagy generátor hat (Pi—P«) fiázistekercseléssel van felszerelve. Ezen sfázistekercselések kétkét (bi, ci, bs, ca) stb. keféhez van kap 95 esolva, melyek egy-egy hozzátartozó (Ki—K») kommutátorral működnek együtt. E kommutátorok mindegyikének két-két (107, 108, 109, 110) stb, szegmense van, melyek a kommutátor forgásakor az íoo egyes keféket, pl. a (bi, ci) keféket, felváltva más kefékkel, pl. a (di ei) kefékkel kapcsolják össze. Annak feltételezése mellett, hogy a (Ki) kommutátor a váltófeszültségek egy teljes periódusának 105 ideje alatt egy fordulatot tesz, azaz pontosabban kifejezve, oly módon forog, hogy a (bi, ci), illetve (di, ei) kefék a (Pi) tekercselésben indukált váltófeszültségek nullfesziiltségperiódusai alatt a két no kommutátorszegmenst rövidre zárják, világos, hogy a (bi, ci) keféken át belépő váltófeszültség a (di, ei) kefék közt fellépő egyenáramú feszültséggé változik. Ugyanily módon működnek együtt a 115 többi fázistekercselések a többi kommu-