110505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd anyagrétegeknek gázokkal való kezelésére

Megjelent 1934. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110505. SZÁM. — Ve/2, OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szilárd anyagrétegeknek gázokkal való kezelésére. Mikael Vogel-Jörgensen mérnök Frederiksbergben (Kopenhága mellett). A bejelentés napja 1933. évi junius hó 17-ike. Nagybritániai elsőbbsége 1932. évi julius hó 6-ika. Szilárd anyagoknak gázokkal való kezelésénél akár hőkieserélődés, akár vegyi reakció létesítésére vagy valamely más célból, pl. a gázoknak a magukkal vitt 5 szilárd anyagrészektől való megtisztítására, szokásos a gázokat a velük kölcsönhatásba hozandó anyagok rétegein átvezetni, melyek a nehézségi erő hatása alatt rostélyon, vagy más áttört tartófelületen 10 nyugosznak. Ennél az eljárásnál gyakran nehézségek merülnek fel, ha a szilárd anyagot a gázok áthatolása közben vagy uitán továbbítani kell A gyakran alkalmazott vándorrostélyok 15 drága és súlyos berendezések, amelyek erős kopásnak vannak alávetve, különösen, ha darabos szilárd anyagokat igen magas hőmérsékletű gázokkal kezelünk. További hátrány, hogy a vándorrostély-20 nak mindig csak az egyik, a felső oldalát használják ki, míg a visszafutó alsó rosJ télyrész kihasználatlan marad. A találmány célja a rétegenként gázokkal átáramoltatandó szilárd anyagok ke-25 zelését oly módon megkönnyíteni, hogy a szilárd testet ne csupán a nehézségi erő tartsa helyben a szita- vagy rostélyfclületen, hanem maga az anyagrétegen áthatoló gázáram; vagyis az anyagréteget 30 az, áttört tartófelületen a réteg két oldala közötti nyomáskülönbség révén tartjuk helyben. Azt találtam ugyanis, hogy a kezelendő szilárd anyag megfelelő szem,esőzése esetén lehetséges csupán gázárammal 35 elegendő vastag anyagréteget valamely szitafelületen a rétegre ható nehézségi erő lellenében is helybentartani. Ha anyagtartóul önmagában ismert módon vándorrostélyt alkalmazunk, akkor ilyen munkiaimóddal nem csupán a rcstély felső 40 oldalát, hanem a visszafutó, azaz alsó rosíélyrészt is felhasználhatjuk az anyagréteg tartására, úgy hogy ezzel a rostélyfeiüilet jobb kihasználását érjük el. Emellett jobb lehetőségek kínálkoznak a kezelt 45 anyagnak a tartófelületről való eltávolítására, minthogy azokon a helyeken, melyeken az anyagot csupán a gázáram szivóereje tartja helyben, csupán ezt a szívóerőt kell a rositélynak egy bizonyos 50 helyén megszakítani, hogy az, anyag lehulljon. Különösen nagyfontosságú továbbá, hogy a találmány megvalósítása nincs vándorrostély vagy hasonló szerkezet alkatenazására korlátozva, hanem a 55 kezelendő anyag rétegének tartójául tetszésszieTinti alakú, pl. hengeres vagy kúpos forgó testet használhatunk, melynek a kiürítési helyét, kivéve egész, palástfelülete, szívóerővel rajta tartott anyag- 60 réteggel van fedve. A kiürítést az anyagréteget a taritóallkatrészen tartó légáramnak a forgó test olyan helyein való megszakításával létesíthetjük, melyeken a nehézségi erő az 65 anyagnak a forgó testről való lehullását okozza, de nyomólevegővel való lefuvatással tetszés szerinti helyen (kiüríthetjük az anyagot. Hogy az anyagot a szitaszerű tartóal- 70 katrészen helybentarthassuk, általában előfeltétel, hogy az anyag tulajdonképpen ne legyen darabos, haneim finomabb, pl. olyan szemcséjű, mint az u. n. rostált, vagy önthető anyag. A gáz és a szilárd 75 anyag kölcsönhatása annál bensőbb, mi-