110376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés távjelzővezetékek vizsgálatához
— 4 — amplitúdóját állandó értéken hagyják. Ilyen célra különösen előnyös hídkapcsolás a 7. ábra (a) áramforrás feszültségét (1, 3) hídátlóhoz vezetjük, a fázisban el-5 tolt feszültséget pedig (2, 4) hídátlóról vesszük le. (2—3) és (4—1) hídágakbajn olimikus ellenállások, (1—2) és (3—4) ágakban sorbakapcsolt fojtótekercsek és forgókondenzátorok vannak. A két, céljq szerűen egymással csatolt forgókondenzátor változtatásával 180 villamos foknál nagyobb fázisváltoztatás érhető el. A 8. ábra félhíd alakú, egyszerűbb elrendezésű kapcsolás, mely ugyanerre a célra alkal-15 mazható. (3, 4) és (4, 1) hídágak ugyanazok maradtak, míg (1,2) és (2—3) hídágakat ohmikus ellenállásokból alkotott feszültségelosztó helyettesíti. Ennek (0) középpontjáról ós (4) hídsarokpontról vesszük 20 le az eltolt fázisú feszültséget. Előnyösebbek azok az elrendezések, melyeknél mindkét mérőfeszültséget egyidejűleg és pedig ellentétes értelemben változtatják, a mikor is megengedő mindkét feszültség 25 egyidejű és egyforma nagyságú a mii tudó változtatása is. A fázisszabályozással együttjáró teljesítményveszteség itt jelentős mértékben csökkenthető. A 9. ábra különösen egyszerű kiviteli alakot mutat 30 ilyen szíaibályozáshoz. Ezt a fázishidat csak kondenzátorokból (1—2. és 3—4. hídágak és 1—3. átló) és ellenállásokból (2—3. és 4—1 hídágak) állítottuk össze. Egyetlen forgókondenzátor működtetésével, 35 mely 1—3. hídátlóban egy változtathatatlan kondenzátorral sorba kapcsolt, (5) leágazási pont potenciálja eltolódik. Ezzel mindkét márőifeszültség fázisa ellentétesen változik, a feszültség amplitúdójának 40 egynemű változása mellett. Ha a mérési frekvencia előírt értékétől lényegtelen eltéréseket megengedünk, akkor a helyes fázisviszonyoknak a két mérőfeszültség között való helyreállítására 45 szükséges különleges berendezéseket és az ezekkel egvü ttjáró telj esítményveszteséget elkerülhetjük. A találmány értelmében pl. a mérőfeszültséget a túlsó kábelvéghez vezető segódvezetékek fázismérté-50 kének frekvenciafüggőségét használjuk fel és a mérési frekvenciát választjuk olyannak, hogy a mérési feszültség a kívánt fáziseltolással érkezzék a segédvezeték végére. Segédvezetékkónt többnyire 55 pupinozott vezeték áll rendelkezésre, tehát aránylagosan kis frekvencia változtatás létrehozza a segédvezeték végén megkívánt fáziseltolódást. A kezdeti és a végfeszültség között megkívánt helyes fázisviszonyokat tehát, ha csak véletlenül ép- 60 pen az előírt mérési frekvenciánál nem következik be, az előírt mérési frekvenciától való kis eltéréssel előállíthatjuk. A 10. ábra a mérőberendezés alapvető elrendezése, (dt, ds) a megvizsgálandó ve- 65 zeték két ere. (In, hs) a segédvezeték, amely itt a vizsgálandó érpárral azonos rétegben fekszik. Ennek a rétegnek a többi erét párhuzamosan kapcsoltuk. Az áramforrás (ui) átvivő csévéli 'keresztül 70 (C) ponttal, a segédvezetéken át, az az elé és az után kapcsolt (m, us) és (ur,) átvivő csévéken keresztül (D) ponttal közöl felszültséget. Hogy a segédvezetékre való esetleges visszahatását megakadá- 75 lyozznk. (us) átvivő mögé csöves erősítőt kapcsolhatunk, mely ekkor egyúttal a csillapítást is ellensúlyozza. Hasonló intézkedést az adó oldalán is alkalmazhatunk. (C) és (D) pontokhoz, vezetett fe- 80 sziiltségek egyenlőségét (r) ellenállás és a mérési frekvencia változtatásával biztosíthatjuk. E hét feszültséget (Sa) és {Se) feszülts'égmérők mutatják. A rákapcsolt érkötegben akkor áll be a helyes poten- 85 eiáleloszlás, ha (D) kábelvégtől kiinduló részfeszültséghullám a kábel (C) elejére érkeztekor az itt közvetlenül működő részfeszültséghez képest fázisban elmarad. A rész,feszültségek helyes fázisviszonyait a 9C 11. ábrában példaképpen szemléltetett segédberendezéssel ellenőrizhetjük. Ezt az (rs, r.i) és (r») ellenállásokból és (ca) és (C4) forgókondenzátorokból álló berendezést egyrészt (A, B) pontok, másrészt 9í (C) pont közé kapcsoljuk és (t) fejhallgatóban a forgókondenzátorok alkalmas állásával elérhető hangminimum adja a helyes fázisviszonyokat. A vezeték mindkét végén is felállítha- ji tunk mérő áramforrást, ezeket azonban egymástól függővé kell tenni, hogy pontosan együtt működjenek. Pl. a vezeték végén levő áramforrást a vezeték elején levő áramforrás vezérelheti. Ilyen kivi- 1 teli alakot szemléltet a 12. ábra. A vezeték (D) végén két (vi) és (v2 ) erősítő fokozattal rendelkező erősítő berendezést helyeztünk el. Ennek kimenő transzformátora határozza meg a szekunder olda- 1 Ion (D) pont földdel szembeni feszültségét. (D) ponthoz az erősítő anódtelepből vezetünk energiát; ez képezi tehát a vezeték végének tulajdonképpeni áramforrását, amelyet (a) áramforrás azzal vezé- 1 rel, hogy (vi) első erősítő fokozat rácsát
