110376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés távjelzővezetékek vizsgálatához

- 3 — l;Kinot többé, minthogy ehhez az álló hullámhoz a csillapítás okozta energiafogyasztásnak megfelelő tovahaladó hullám adódik, mely megakadályozza a vezeték-5 szakasz közepén nulla potenciálú hely kialakulását. Az a mérőfrekvencia, melynél a. vizsgálandó Vezetékszakaszlban álló félhullám keletkezik, kísérletekkel állapítható meg. Ez a frekvencia p. o. azon is-10 merhető fél, hogy a vezetékben folyó áram a helyes frekvenciánál a legkisebb. Ezt leghelyesebb optikai műszerekkel meghatározni. A frekvenciát hozzávetőlegesen számítással is meghatározhátjuk és 15 aztán az eredményt kísérlettel ellenőrizhetjük. Minthogy ennél az eljárásnál a földtől elszigetelt vezeték vége árammentes és a vezeték eleje a lehető legkisebb áramot vezeti, az árameloszlás i's megköze-20 líti az említett tényleges viszonyokat. Ily módon tehát a zörejérzékenységnek az ohmikus ós induktív ellenálláskülönbségekkel létrehozott komponenseit is meghatározzuk fizikailag helyes viszonyok 25 között. A leírt eljárás bizonyos általánosan • használható mérőfrekvencia meghatároz zását nem teszi lehetővé, minthogy a frekvenciáknak a mindenkori vezetékhossz-S0 nak kell megfelelniök. A távbeszélőivezetékek mérésénél általánosan használt frekvenciánál, 1000 Hertz-nél a vezetékből és földből alkotott áramkör, amit a jövőben röviden „földáramkörnek" kívánunk 5 nevezni, fázismértéke majdnem mindig kisebb 180 villamos foknál. Ezzel a frekvenciával tehát nem jöhetne félhullámgerjesztés létre. Ezért a találmány értelmében a megvizsgálandó vezetékszakaszt 0 egyik, vagy mindkét végén watt-, wattmentes, vagy látszólagos ellenállásokból, vagy ezek kombinációjából alkotott kiegészítő taggal látjuk el, úgy hogy a vezeték a kiegészítő taggal az adott mérő-frekvencia S számára félíhuillámvezetéket képez. Az 5. ábra egyszerűsített módon mutat ilyen elrendezést. A .(k) kábelszakasz mindkét végéhez ellenállásokból, induktivitásokból és kapacitásokból alkotott (ni) és (n2

) ki-1 egészítő tagokat a kábelszakasz közepéhez képest szimmetrikusan alakítjuk, oly módon, hogy az azokat alkotó kapcsolási elemeket a kábelszakasz közepéihez képest tükörképesen helyezzük el. Ezzel könnyen áttekinthető viszonyokát, érhetünk el. További kiviteli alakja a találmánynak az, hogy a vezetékszialfcasz mindkét végén alkalmazunk niérőfészült.séget. Ennek az az előnye, hogy a vizsgálandó vezetékszakasz, vagy a földáramkör, nagyobb 60 csillapításánál is álló hullámokat, tehát helyes zavaró potenciál eloszlást nyerhetünk. Általában mindkét mérőifeszültség nagyságát egyenlő nagyra választjuk és mindkét vezétékvéget ugyanolyan nagy- 65 ságú ellenállással zárjuk le. Hogy a mérőfeszültségek amplitudáit és frekvenciáját illetőleg ne kelljen túl magas követelményeket állítani, e feszültségeket célszerűen egyetlen áramforrás- 70 bói vesszük, amelyet azon a kábelvégen, állítunk fel, ahol a zörejasymmetriát mérjük. A mérőfeszültséget p. o. ugyanazon kábelben fekvő vezetéken vezetjük a másik kábelvéghez. Ezzel a segédvezeték- 75 kel nem szabad azonban az utánképzett potenciáleloszlást befolyásolni. Ez okból segédvezétékként árnyékolt vezetőt, vagy a vizsgálandó vezetéket tartalmazó rétegtől kellő távoliágban levő nem szomszédos 80 réteg valamely vezetőjét alkalmazzuk. Ha nincs árnyékolt vezető, vagy kellő számú réteg akábelben, akkor a segédvezetéket mindkét végén átvivő csáván át csatlakoztatjuk. Ilyenkor árnyékolás nélkül is a gg mérendő vezetékkel azonos rétegből is Választhatjuk a segédvezetéket. Hogy a poteneiálelosiztást, amire törekszünk, létrehozzuk, mindkét kábelvégen közölt feszültségnek nem csak kellő nagy- 90 ságunak kell lennie, hanem e két feszültségnek olyan fázisban is kell lennie egy-1 máshoz képest, hogy a kábel közepén a feszültségek, minthogy egyforma nagyságúak, de ellentétes irányúak, egymást 95 megszüntessék. A 6. ábra a feszültségi vektorokat mutatja a földáramkör két végén és közegén. A vezeték két végéhez (U'a

) és (U''e

) váltakozóáramú feszültséget vezetjük. Ezeknek a vezetékek közepén 100 (U'm

) és (U"m

), az ellentétes kábelvégen (13 \ ) és (TJ"a

) feszültségek felelnek meg. Az eredő feszültségek az egyik vezetékvégen (U'a

) a vezeték közepén nulla és a másik vezetékvégen az (Ua

)-val ellentétes 105 (U.). A két mérő részfeszültség viszonylagos fázis helyzetét állandó frekvencia mellett önmagában ismert eszközökkel szabályozhatjuk, melyek vagy csak az egyik no vagy mindkét részmérőfeszültség fázisát változtatják. Ha csak az egyik mérő részfeszültség fázisát, vagy mindkét részfeszültség fázisát egymástól függetlenül akarjuk változtatni, akkor olyan elren- 115 dezések előnyösek, melyek a feszültség