110227. lajstromszámú szabadalom • Ingó lengőtengelyszerkezet
í K Megjelent 1934. évi julius hó 2-an. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110227. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Ingó lengőtengelyszerkezet. Joseph Ganz oki. mérnök Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1933. évi május hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 7-ike. Az egyenkénti kerékfelfüggesztéseknél' (lengőtengelyeknél) megkülönböztetünk olyan elrendezéseket, melyek a kerekeket rugózásukkor mindig kezdeti helyzetűikkel 5 párhuzamosan tartják és olyanokat, melyeknél a rugózással kisebb-nagyobb mértékű hajlásszög- („Sturz") és nyomtávváitozás jár együtt. Az utóbbi, „ingótengely"-eknek is nevezett elrendezésekjnek IQ az a tulajdonsága, hogy a pneumatikoknak a talajon végbemenő deformációs munkája okozta nagymértékű öncsillapodásuk által a jármű imbolygó rezgései ellen hatnak és — különösen, ha a féltengelyek lengési középpontjai a jármű szimmetriatengelyétől oldalt feküsznek — a kocsifelépítményt kanyarulatokban való menésnél a centi'ifugálerő hatása ellenére vízszintes helyzebe visszahozni igyekeznek. 20 A kerékhajlásszöget és nyomtávot megváltoztató ingótengelyek alkalmazása eddig ismeretes foganatosítási alakjaiknál nem volt minden olyan esetben, melyben kívánatos lett volna, minden-hehézség né! l-25 kü] lehetséges. A támasztó (hordó) féltengelyeknek a járműalvázhoz, való csuklós hozzákapcsolásához megfelelő vízszintes alapra volt szükség. A lengőcsapágyakat vagy elég messzie kellett egymástól ellie•JO lyezni, hogy túlságos fajlagos igénybevételek fellépte nélkül lehessen a jármű meghajtásakor vagy fékezésekor fellépő tolóerőket átvinni, vagy pedig külön támasztó-, illetve tolószerveket, pl. három-35 szögtámasztószerfcezietet kellett használni. Mindezen foganatosítási alakok igen sok helyet foglalnak el. Hely azonban éppen ott, ahol arra e lengőtengelyszerkezeteknek szükségük volna, — és pedig a ten-40 gelyhajtáson átmenő víziszintes síkban — különösen akkor nem áll rendelkezésünkre, ha a tengelyt a motor tengelykapcsolójával („Kupplung") és sebességváltójával blokká egyesítjük, minthogy ekkor a szükséges helyet e hajtószervek foglal- 45 ják el. Ha a tolóerőket oldalsó (azaz a féltengelyekhez a kerekek szomszédságában csatlakozó) tolórudakkal vagy máseffélékkel vétetjük fel, akkor a kerekek rugózáskor kedvezőtlen támolygó mozgást visznek 50 végbe a tolórudafcnak a féltengelyekhez való kapcsolására kényes, minden irányban mozgékony csapágyakra van szükség és a harántirányú erőket — az erőháromszög hozzájuk adódó eredő erejével együtt 55 — a keréktengelyeknek kell felvenniök és ezek az erők egyszersmind az erőátvitel kardáncsuklóit is igénybeveszik. Ez az eset forog fenn különösen azon ismeretes szerkezeteknél, melyek belenyugodva a 60 vezetésre is használt rugók kedvezőtlen igénybevételébe, e rugókat a tengely fölött, alatt, vagy alatt és fölött helyezik el, de a rugókat a keréktámasztó csapágyakhoz közvetlenül1 hozzákapcsolják. 65 A találmány szerinti, különösen gépjárművekhez való lengőtengelyszerkezet az ismeretes elrendezések hátrányaitól mentes. Ez a szerkezet ingótengelynek és a szokásos parallel kerékvezetésnek kombi- 70 nációja, mimellett a tengelyhajtáshoz szükséges helyet a tengelyt tartó szervek nem korlátozzák. A találmány szerint az adott esetben a harántirányú erők felvételére is alkalmas 75 kiképzésű, a kereket támasztó csapágyak lengethetően olyan oldalsó (azaz a kerekek szomszédságában elrendezett) szervekre vannak felfüggesztve, melyek rugózottán függőlegesen vannak vezetve. 80
