109926. lajstromszámú szabadalom • Sínlefogó szerkezet
Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MA6YAR KIRÁLYI SZAMDALMI ,!IR, ^SÁ Ö SZABADALMI LEÍRÁS 109936. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Sínleíogó szerkezet. ÖZY. Katona Lajosné szül. Mányoky Sarolta háztartásbeli Budapest, mint Katona Lajos kohómérnök budapesti lakos örököse. |A bejelentés napja 1932. évi november hó 21-ike. Vasúti síneknek az aljzaton való lefogására az eddig használatos kapcsolószerek rendszerint sínszegek vagy csavarok, amelyek vagy közvetlenül vagy szo-5 rítólemezek révén fogják le a síntalpakat. Az ilyen megerősítésnek tudvalevőleg sok hátránya van. A találmány szerint ékeléssel rögzítjük a sínt. Az ehhez való lefogószerkezet jO lényegileg az alátétlemezen, vagy a vasaljon megerősített járomból, vagy kengyelből s ehhez támaszkodó egy vagy több szorítóelemből áll, mely a járom vagy kengyel és a síntalp közé beékelődik. 15 Ennélfogva könnyen szerelhető és lebontható s amellett rugalmas kapcsolatot képez. A szorító elem vagy maga is ékként szerepel, vagy pedig külön ék szorítja azt 20 a síntalpra és biztosítja helyzetét. A mellékelt rajz példaképpen ennek több megoldási módját ábrázolja. Összesen hét megoldást mutatunk be egy-egy vázlatos függélyes metszetben 25 (l-» 3., 4., 5., 7., 8. és 9. ábra) és egy-egy — az 1., illetve 5. ábrához tartozó egy-egy felülnézetben (2. és 6. ábra). E példához alátétlemezes sínmegerősítést választottunk és az 5. és 6. ábra ki-30 vételével csak az egyik oldali kapcsolószereket ábrázoltuk. Az összes megoldásoknál a síntalpat leszorító elem, vagy elemek az (1) alátétlemezhez erősített (2) kengyel vagy járom 35 és a síntalp közé vannak beékelve. Az 1. és 2. ábra szerinti p, (2) kengyel nyílásán keresztülhatoló (3) ék vége a síntalp lejtős felületén a sínszálra merőleges irányban eltolódva szorul meg. A (3) ék akár közvetlenül beverhető, akár 40 pedig egy harántirányú (5) ék segélyével, amely egyben a (3) ék helyzetét biztosítja; ez esetben az (5) ék a (6) támfalhoz támaszkodik. A 3. ábrabeli megoldásnál az ékelő 45 szerkezet két részből áll: a síntalpon közvetlen felfekvő (7) részből ós az ezzel szemben behajtandó tulajdonképeni (8) ékből. Biztosítására ez utóbbinak megvékonyított és behasított vége az ábrá- 50-zolt módon lehajlítható. A 4. ábrán ennek olyan változatát látjuk, melynél az ívalakban meghajlított (8') ék felülről szorítható be. Ennek megfelelően módosul a (7") szorítólemez, vala- 55. mint a (2) kengyel alakja is. Biztosításra itt is az ék megvékonyított vége meghajlítható. A visszahajtott rész a (2) kengyelhez támaszkodva, meggátolja az ék kilazulását, de mindazonáltal lehetővé 60-teszi a könnyű leszerelést. Az 5. és 6. ábra szerint a (9) szorítólemez kétkarú emelőt képez, amelynek egyik vége a (4) síntalpon, másik vége pedig egy harántirányú, a sínnel pár- 65 huzamos helyzetű (10) éken fekszik fel, mely — ha ezt az (1) sínalátétlemez lejtős vezetékében eltoljuk — az emelőnek ezt a végét felfelé s ezáltal a másik végét a síntalpra leszorítja. 70 A (2) kengyel belső felületét, amelyhez a (9) szorítólemez támaszkodik, célszerűen kissé domborúan képezzük ki, hogy a szorítólemez bizonyos csekély mérvű lengését lehetővé tegyük és nagyobb rugalmas- 75 ságot érjünk el.
