109892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző fajta cukrok előállítására cellulóztartalmű növényi anyagokból

— 315 — több helyen szétszakad és a rálövelt cukor­oldat a meleghordó közeggel nem jut érintkezésbe. Ezt a hátrányt úgy küszöbö­lik ki, hogy a felhevített olajat fesztele-5 nítőkészüléikbe vezetik, mielőtt az a be­párologtatókészülékbe lép. Ez a fesztele­nítés pl. magasra helyezett, a légkörrel vagy vákummal kapcsolt edényben megy végbe, melylben az olaj a felvett illó anya-10 gokat leadhatja, úgy, hogy az olaj most már a bepárologtatókészülékbe való be­lépésekor egyenletesen elosztva áramlik. A bepárolt oldatot porlasztással szárít­juk ós eközben a még visszamaradt sósav-15 részeiktől megszabadul. Ekkor a pentozo­kat és hexozokat, anélkül, hogy észre­vehető részük felbomlott volna, terjedel­mes poralakban kapjuk. A légáramban való porlasztással járó gyors vizeltávolí-20 tás és sajveltávolítáis a cukor gyors tömé­nyedésót idézi elő; e körülmények között a sav nem hat hidrolizálólag, vagyis a víz bevezetése alatt nem hat bontólag, hanem kondenzáló anyagként és a mono-25 mer cukrokat polimeralakra hozza. Ez nemcsak a pentozok oldatainál tör­ténik; akkor is, ha lényegében hexoz­tartalmú cukoroldatoikat néhány százalék sósav jelenlétében, forró légáramban való 30 porlasztással szárítunk, az előzőleg mono­mer szénhidrát polimerszénhidráttá ala­kul át. E szénhidrátoknak tökéletes víz­ben oldhatóságuk folytán egyidejű nagy molekulasúly mellett, technikailag érté-35 kes tulajdonságaik vannak. E finom porok azonban még nehezen eltávolítható alak­ban lévő sósavmaradiványokat tartalmaz­nak ós igen csekély fajisúlyuk miatt keze­lésük kényelmetlen. Mindkét hátrányt 40 utókezeléssel szüntethetjük meg. A finom elosztású szénihidrátport gáz áram, pl. levegő áramhatásának tesszük ki, melynek gőztartalma a telítettségi pont alatt van. Ilyképen a por gyorsan, erősen összezsu-45 gorodik és eközben, az előzőleg még lekö­tött klórhidrogént leadja. Légárammal való kezeléssel, amely az oldható anyago­kat oldó anyagot tartalmaz, más esetekben is, az abszorbeálandó (elnyelendő) anya-50 gokra hasonló hatásokat érhetünk el. A pentozoknak és hexozoknak forró, hí­gított és utána hideg, tömény savval való feltárásakor, azonban ez utóbbi módszer­nél előkezelés nélkül is, az oldható szén-55 hidrátok mellett, főképen a növényi anyag fajtájától függő mennyiségű ecet­sav is keletkezik. A találmány szériát ezt az ecetsavat a cellulóz feltárására hasz­nosítjuk és ilymódön a savszükségletet csökkentjük. Ezt úgy érjük el, hogy az 60 ecetsavat a feltárási folyamatba mind­addig vezetjük vissza, míg" töménysége erősen megnövekedik. Csakis akkor fo­gunk hozzá ahhoz, hogy az újonnan ke­letkezett ecetsav az eljárás alkalmas sza- 65 kaszában kiválasszuk és kitermeljük. Például tűlevelű fának tömény sósav­val való elcukrosításakor a felhasznált száraz famennyiségnek körülbelül négy százaléka ecetsavvá alakul át. A sósavas 70 cukoroldatok, melyeket töményített sósav­val való feltáráskor ismert eljárások sze­rint kapunk, kb. 30% cukrot és kb. 1.8% ecetsavat tartalmaznak. Ez oldatok be­párlásakor az ecetsav legnagyobb rész- 75 ben a sósavas párlatba megy át, amelyet HC1 gázzal való dúsítása után a feltárás­hoz ismét visszavezetünk. Miközben a ta­lálmány szerint a fa-elcukrosítás ecet­savtartalmú sósav melléktermékét ilymó- 80 don, egy bizonyos időn át, ismét új fa­mennyiségek feltárására használjuk fel, oly feltáró folyadékokat kapunk, melyek­nek ecetsavtartalma fokozatosan mindig nagyobb lesz. Az ecetsav (úgy találták), 85 a sósav feltáróképessegének fokozásához hozzájárul, és pedig úgy, hogy az oldat­ban levő 4 rész ecetsavra, az egyébként a feltáráshoz szükséges töménységben 1 rész klórhidrogént takaríthatunk meg. Ha 90 például az ecetsavat 12%-os sulytömény­ségre hoztuk, ekkor e savnak emellett csak 37 súlyszázalék HCl-t kell tartal­maznia azért, hogy feltárás közben ecet­savtól mentes, 40%-os sósavval legyen 95 egyenértékű. így a feltáráshoz szükséges klórhidrogénfogyasztás a körfolyamatban egyébként lévő HCl mennyiségnek kb. 8%-ával csökken. Azonkívül a cukorolda­tok, melyek a feltáráskor keletkeznek, 100 HCl-ben lényegesen szegényebbek, mint egyébként. Ezáltal tartósságuk és ez ol­datok bepárologtatásakor a cukor állan­dósága lényegesen megjavul. Ha azt az állapotot elértük, hogy a 105 feltáró oldatban a legkedvezőbb ecetsav­mennyiség van jelen, akkor megkezdjük az újonnan feltárt anyagból hozzájövő ecetsavnak a körfolyamatból való min­denkori kiiktatását. Ezt az ecetsavat pl. 110 azon párlatból távolítjuk el, amely a fa­cukoroldatok bepárlásakor frakcionált le­párlással áll elő. Az ecetsav egy részét a cellulóztar­talmú anyagok el nem cukrosítható ré- 115 szei kötik le, mivel a lignint az erős ecet­savtartalmú sósav részben acetilezi. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents