109811. lajstromszámú szabadalom • Csuklósan összeerősített részekből álló sínjármű vezérelt egytengelyű forgóalvázakkal

Megjelent 1934. évi május lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 109811. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Csuklósan összeeró'sített részekből álló sínjármű vezérelt egytengelyű forgóalvázakkal. Hermann Liechty mérnök és Román Liechty technikus Bernben. A bejelentés napja 1932. évi julius hó 5-ike. Svájci elsőbbsége 1931. évi julius hó 5-ike. Már ismeretesek csuklósan összeerősített részekből álló sín járművek két egytengelyű forgóalvázzal, melyeknél az egyes járművek és forgóalvázak középvo-5 nalainak a sínekhez viszonyított érintőleges helyzete a keréktengelyek sugárirányú helyzetét biztosítja. A találmány a keréktengelyek sugárirányú beállítását lehetővé teszi anélkül, 10 hogy szükséges lenne, hogy a járművek hosszirányú középtengelye a sínek középvonalának érintője legyen. A találmány egyszerűbb szerkezetet tesz lehetővé és több megoldási lehetőséget nyújt. A talál-15 mány értelmében a többrészű kocsiknál az egymás felé fordított kocsirészeket támasztó egytengelyű támasztó alvázak sugárirányú beállítását úgy érjük el, hogy a két vagy három csuklósan összeerősített 20 részből álló kocsik egymás mellett lévő kocsirészei közösen legalább egy egytengelyű forgóalvázra támaszkodnak, mimellett az egyik kocsirész egyrészt csuklósan kapcsolódik a másik kocsirésszel, 25 másrészt a forgó alvázhoz képest úgy "Van ágyazva, hogy az egyik kocsirész elfordulásakor a saját forgóalvázát, vagy a másik kocsirész forgóalvázát oly módon viszi magával, hogy a forgóalvázban 30 ágyazott tengely a sínen állandóan sugárirányú helyzetet foglal el, anélkül, hogy szükséges lenne, hogy a kocsik középvonala a sínek középvonalának érintője legyen. A kocsirészek emellett két 35 ilyen egytengelyű forgóalvázra is támaszkodhatnak. A rajz 1. ábrája három részből álló kocsi példaképem megoldási alakját vázlatosan mutatja, (a, al) és (a2) a három kocsirész alváza, melyek közül két-két 40 egymás mellett lévő közösen a (c), illetve (cl) támasztó forgóalvázra nehezedik, mely utóbbiak mindegyike a keréktengely mögött a (b), illetve (bl) csap révén csuklósan kapcsolódik az (al) alvázzal. A (d), 45 illetve (dl) keréktengelyek a forgóalvázakban ágyazottak. Az (a, al), illetve (al, a2) alvázak az (e), illetve (el) pontban csuklósan kapcsolódnak egymással. Azonkívül az (a) alváz a (e) forgóalvázon és az (a2) 50 alváz a (cl) forgóalvázon a (g), illetve (gl) továbbító révén tengelyirányban eltolható. Kanyarulatokon való áthaladásnál és az egyik kocsifél így előálló oldalirányú elfordulásánál, az (e), illetve (el) 55 csupklópont és a (b) és (bl) pontok azon érintkezési pont körül, ahol a (d), illetve a (dl) keréktengelynek a kanyarodó középpontjához közelebb lévő kereke a síneket érinti, olymódon fordulnak el a ka- 60 nyarodó külső oldala felé, hogy az (a) kocsifél hosszirányú középvonala nem érintője a sín középvonalának és a (d), illetve (dl) tengely mégis sugárirányú helyzetet foglal el. A (b) és {g) pontok 65 helyes megválasztásától függ, hogy a hozzájuk tartozó (d) tengely minden, tetszésszerinti kanyarulathoz képest, mindig sugárirányú helyzetet foglaljon el. A 2. ábrán feltüntetett megoldási alak 70 csak annyiban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy a (b), illetve (bl) forgáspontok közvetlenül a (d, dl) forgóalváztengelyek közepe fölött foglalnak helyet