109794. lajstromszámú szabadalom • Kontaktusrendszer különösen nagyfeszültségű villamosáram ki- és bekapcsolására
Megjelent 1934. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109794. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Kontaktusrendszer különösen nagyfeszültségű villamosáram ki- és bekapcsolására. Szabó Miklós gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1933. évi március hó 4-ike. Villamos energia leliapcsolásánál általában az az eljárás, hogy az energiát szolgáltató és a villamos energiával ellátandó berendezés közé oly nagy ellenállást 5 iktatunk be, melyen keresztül a villamos áram nem haladhat. E célra nagyfeszültségű áramok kapcsolásánál a legutolsó időkig majdnem kizárólag az olajat 'használták, s a kapcsoló 10 szerkezete az olajkapcsoló volt. Az utolsó években, különösen nagyteljesítmények kapcsolására különféle más kapcsolók, mint pl. vacuum-, gőz-, vízkapcsolók kezdtek átmenni a használatba, 15 Az alább leírandó kapcsoló olajnélküli kapcsoló, szerkezete a normális levegőn működik, semmi más segédgép, vagy üzemanyag használatát nem teszi szükségessé. E kapcsoló elve az, hogy a villa-20 mosáram megszakításának helyén a lekapcsolandó és áramszolgáltató vezetékrendszer közé kathód- és anódfeszültségesés formájában oly nagy ellenállást kapcsolunk be, hogy az az áramáthaladást, 25 mely a lekapcsolás pillanatában az íven keresztül történik, megakadályozza, az ívképződést megszüntesse, ill. kizárja. Ismeretes az a jelenség, hogy két elektróda között keletkező ívben feszültség-30 esés megy végbe. Az ívben lejátszódó normális ,.ívesést", mely általában az. ív hosszával arányos, figyelmen kívül hagyva, az elektródák között e normális ívesés természetétől teljesen eltérő saját-85 ságií más két feszültségesés: a kathód- és anódfeszültségesés jelentkezik. Ez utóbbiakat kapcsolók szerkesztésénél eddig teljesen figyelmen kívül hagyták és amennyiben légkapcsolót szerkesztettek is, csak a normális ívesést vették ügyelembe, ez ugyanis az ív, ill. az elektródák távolságának megnagyobbításával tetszés szerint nagyobbítható volt. Az itt leírt találmány evvel ellentétben épp e két, ezideig nem értékesített feszült- 45 ségesést használja fel. A legújabb kutatások szerint e feszültségesések, különösen a kathódesés már 0.001 mm elektródatávolságnál is keletkezik, s teljesen független az ív 'hosszától, nagyon kis mérték- 50 ben függ az átmenő áramerősségtől, de nagymértékben függ az elektródák hűtött voltától. Addig, míg állandóan égő ívnél a kathódesés csak néhány Volt (5—15 Volt), „hideg" elektródáknál ugyanez kb. 55 200—220 Volt. E kutatási eredményeket felhasználva, jelen találmány szerint a kapcsoló két főelektródája közé a hideg elektródák egész sorozatát helyezzük el soros kapcsolásban oly módon, ! hogy a 60 megszakítás minden elektróda között egyszerre történjék, úgy hogy -minden elektróda pár között a kathód- és anódesés egyszerre keletkezik. E kathód- és anódesések soros kapcsolásban természetesen 65 összegeződnek. Ily módon, ha a sorbakapcsolt elektródák egymástól csak 0.001 mm távoztak is el, a kathódesések egyszerre jelentkeznek. Az elektródák számát tetszőlegesen növelve, tetszőleges nagyságú 70 feszültségesést érhetünk el már akkor is, ha az elektródákat egész minimális távolságra távolítjuk el egymástól. Ha a feszültségesések nagyságát nagyobbra választjuk, mint az üzemi feszültségkülönb- 75 ség: a megszakításkor ív nem keletkezik, illetőleg a keletkezett ív a keletkezés pillanatában (in statu nascendi) megszakad.
