109408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lumineszkáló szervetlen üveg előállítására és kisütőcső ilyen üvegburkolattal
Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^BS SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109408. SZÁM. — XVII/'e. OSZTÁLY. Eljárás lumineszkáló szervetlen üveg előállítására és kisötőcső ilyen üvegburkolattal. Glaswerk Gust. Fischer Ilmenau (Németország1 .) A bejelentés napja 1933. évi május hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 9-ike. Oly üvegek előállítása eselén, melyek valamely sugárzás behatása alatt látható fényt sugároznak ki, a gyakorlat eddig főleg uránvegyületeknek az üvegelegybe való 5 beolvasztására szorítkozott. Az urán vegyületek az üvegömleszték legkülönbözőbb feltételeivel szómban messzemenően érzéketleneknek mutatkoznak és az üveg világoszöld kisugárzását létesítik. Az efajta üvegek 10 alkalmazása tehát olyan terekre korlátozott, ahol a zöld fluoreszcencia megfelelő. Az úgynevezett lumineszcens sugárzásoknak bő színskálája áll tudvalevőleg rendelkezésünkre a földalkáliszulfid- vagy 15 cinkszulfid-világítófestékek, az úgynevezett alkáliszulfid- vagy cinkszulfid-foszforok alkalmazásánál. Ezeket az alábbiakban röviden «világítófestékek»-nek nevezzük. Kézenfekvő volt ezért az a gondolat, hogy az 20 ilyen világítófestékeket üvegekhez adjuk, hogy így minden kívánt lumineszkáló színt létrehozzunk. Ha azonban a kész világítófestéket az üvegadaghoz vagy az esetleg már megömlesztett vagy újra felaprított 25 üveghez adjuk és a masszát megömlesztjük, akkor az eredmény nem kielégítő, mert az ily módon előállított üveg egyáltalában nem volt lumineszcens vagy különösen kedvező esetekben is csak egészen gyengén, ki 30 nem elégítően lumineszkált. A világítófesték tehát vagy elpusztult vagy pedig világítóképességét elvesztette. Ezt a balsikert a jelenleg az efajta világítófestékek lumineszkálásának magyarázatára vonatkozó felter 35 vések érthetővé teszik. A szulíideknek, ' amelyek a világítófestékeket alkotják, mikrokristályos alkatúaknak kell lenni, vagy pedig molekuláiknak legalább is valamely meghatározott orientálódást kell adni, mely a molekuláknak kristályrácsokban való el- 40 helyezkedéséhez hasonló. Ezenkívül rendkívül kis, az egész masszának mintegy egy tízezredtől négy ezredrészéig terjedő arányban nehéz fémet kell tartalmazniok. A nehéz fémek valószínűleg szulfidek alak- 45 jában, mint rácsidegen anyagok vannak a földalkáli-, illetőleg cinkszulfid-kristályocskákban vagy -kristallitokban, melyeket az alábbiakban röviden részecskék -nek nevezünk, bezárva. A besugárzás következ- 50 tében a szilárd oldat alakjában jelenlevő nehéz fémszulfid fém- és szulfid-ionokká disszociál, ami meghatározott mennyiségű energia elhasználásával jár. Az ionok újbóli egyesülésekor fénymennyiségek sza- 55 badulnak fel, melyek az illető fémfajtára jellegzetesek, miáltal meghatározott világító szín jön létre. Az oldószer, a jelen esetben a földkáli- vagy cinkszulfid nagy viszkozitása következtében a,z összes ionok új- 60 bóli ^egyesülése nem pillanatnyilag következik ba, hanem a megvilágítás után még egy ideig tart és ez okozza az utólagos világítást. «Besugárzás »-on a fentiekben, valamint 65 az alábbiakban is egész általánosságban mind az alkalmas sugárhosszú tiszta éterrezgések, mind bárminemű korpuszkulumsugarak behatását értjük. Mindezek a sugarak az üveg felületét akár kívülről érhetik, 70 akár pedig keletkezési helyük az üvegmassza belsejében is lehet, pl, akkor, ha a szóbanforgó üveg radioaktív anyagot tartalmaz. Lényeges az is, hogy a földalkáli-, illetőileg 75 cinkszulfid kedvezi") lumineszkálása csak akkor jelentkezik, ha a nehéz fém koncentrációja valamely meghatározott, az illető
