109408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lumineszkáló szervetlen üveg előállítására és kisütőcső ilyen üvegburkolattal
világítófestékre alkalmas körzetben van. Ha már most az üvegmasszába valamely világítófestéket, pl. 1—3%-nyi mennyiségben vezetünk be, akkor a festék nehéz tem-5 tartalma az olvadási hőmérsékleten eleinte molekuláris-diszperz oldat alakjában jelenlevő földalkáli-, illetőleg cinkszulfidra való tekintettel az egész üvegmasszában természetesen egyenletesen oszlik el. Ha késő.ob, 10 a tulajdonképeni ömlesztés befejezte ulári, amikor az üveget állni hagyjuk, továbbá a feldolgozáskor a hőmérséklet sülyed, akkor a cink-, illetőleg földalkáliszulfid legapróbb részecskéi visszaképződhetnek. Ez a visszalő képződés azonban olyan nehéz fémkoncentrációnál megy végbe, mely — aszerint, hogy a világítófestéket lo/o-nyi vagy 3<>/o-nyi mennyiségbein vezettük-e be — az eredetinek már csak 7ioo-a vagy 9 /t w -a. Ilyen kö-20 rülmények között azonban a ke-letkező szulfidrészecs'kébe rácsidegenül bezárt anyagok mennyisége oly csekély, hogy észlelhető lumineszkálás már nem jöhet létre. A nehéz fémnek a földalkáli-. illetőleg 25 cinkszulfidból való «kilúgozása», valamint a szulfidok kristályszerkezetének elpusztulása természetesen annál nagyobb mértékű, minél magasabb az üvegömleszték hőfoka és minél tovább áll fenti ez a hőmérsek-30 let. Mivel az ömlesztési hőmérséklet, illetőleg az ömlesztés tartama éppen az olyan üvegeknél magasabb, illetve hosszabb, melyek kémiai és fizikai befolyásokkal szemben valamivel ellenállóbbak, melyek te-35 hát általában műszakilag értékesebbek, ezért az eredmény is éppen ezeknél az üvegéknél a legrosszabb. Hogy már most az üvegbein lumineszkáló cink- illetőleg földaikáliiszulfidot tarthas-40 sunk meg, egyrészt a cink-, illetőleg földalkáliszulfidot, másrészt a nehéz fémszulfidot oly mennyiségekbein kell az üveghez adni, hogy ebből a két összetevőből a kívánt világítófesték újraképzödhessen. A ne-45 béz fém mennyiségéneik ugyanis az egész üvegmasszában akkora nagyságrendűnek kell lennie,, mint amekkora magában a vi_ lágítófestékbein a kívánt lumineszkálás elérésére alkalmasnak bizonyult. Ha pl. fel-50 tesszük, hogy valamely cinkszulfid-mangán világítófestékkel jó lumineszkálást érünk el, ha 100 rész cinkszulfidra 1 rész mangán (Mm) jut, akkor, hogy a világítófesték két alkatelemének az üvegbe való bevitele ulán 55 is jó lumineszkálást érjünk el, pl. 2°/o cinkszulfidnak az üveghez való hozzáadásánál a mangánmennyiségnek nem úgy, mint a kész világítótesteknél a cinkszulfidmennyiség egv századát, hanem az üvegmassza és 2°/o cinkszulfid összmenv- 60 nyiségéinek egy századát kell kitenni. Az üveghez adott nehéz fómmennyiség tehát az üveghez adagolt szulfídmennyiséghez viszonyítva jelentékenyen megnövekszik; a felvett példa esetén az üveghez 65 50-szer annyi mangánt adunk, mint ameny<nyit a kiváló világítófesték tartalmaz. Abból a tényből, hogy a cink-, illetve földalkáliszulfid az üvegben eleinte molekulár-diszperzen oldódik, az következik, hogy tökéle- 70 tesen közömbös, hogy ezeket a szulfidokat az üvegeilegyhez, illetve az üvegmasszához kristályos- vagy amorf-alakban adjuk-e. Az üvegömleisztéknek tehát ilyen körülmények közötit kettős jelentősége van. Egyrészt be- 75 lőle a tulajdonképeni üveg képződik, másrészt az üvegben világítófesték jön létre kct alkateleméből, nevezetesen a cink-, illetőleg földkáliszulfidból és a nehéz fémszulfidból. Míg tehát a nehéz fémszulfid 80 koncentrációjának az üvegben meghatározott körzeten belül kell lennie, addig az üveg a cink-, illetőleg földkalkáliszulfidból, /tehát a világítófesték alapanyagaiból tetszőleges mennyiségeket tartalmazhat. Ez 85 a mennyiség a lumineszkálás kívánt foka szerint lo/o-nál kevesebb lehet, de nagyobb százalékos mennyiségeiket is érhet el, ami az üveg mindenkori alkalmazási céljától függ. 90 Azt találtuk továbbá, hogy a nehéz fémeket nem kell szulfidjaik alakjában az üvegömleisztékbe, illetve az üvegmasszába bevezetni. Ugyanazt az eredményt elérhetjük ugyanis e fémeknek bármilyen más 95 vegyületével is, ha csak azokat némiképen helyeis koncentrációviszonyban alkalmazzuk. Emellett nem kutatjuk azt, hogy a nehéz fém nem lép-e ennek ellenére is mint szulfid a földalkáli-, illetőleg cink- 100 szulfidrészecskébe esetleg egy cink-, illetve földalkáli-ionnal való kicserélődés folytán — vagy talán más kötésben, jneirt ez a találmány lényegét nem érinti. Az itt példaként megadott esetekben, 105 valamint minden más esetben az sem szükséges, hogy a nehéz fémvegyületeket az üvegheiz a földalkáli-, illetőleg cinkszulfiddal együtt adjuk. Ha a földalkáli-, illetőleg cinkszulfidot nem a szokott értelemben vett 110 üvegelegyekhez, hanem a már kész üveghez adjuk, mely finomra őrölt vagy megömlesztett alakban lehet, akkor a nehéz fémvegyület ebben az üvegben már fel lehet oldva, úgy, hogy az üvegben már csak a 115 cink-, jlletőleg földalkáliszulfidnak kell oldódnia. A találmány szerinti üvegek átlátszók
