108537. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító berendezés közelről és távolról való működtetésre
rugalmasságának kiegyenlítésére és a távállításra való (T) vonósodronynak a váltó végállásainál való tehermentesítésére oly tehermentesítő szerkezet alkalmazható, 5 mely a mindenkor a sínszálhoz hozzáfekvő váltónyelvet a hozzája tartozó pofasínhez hozzászorítja. Az e célra alkalmas, 1. ábrában feltüntetett tehermentesítő szerkezet a (Zl) fogaskerék tengelyén 10 levő (E) súlyemelőből áll. A 3—6. ábrákban feltüntetett foganatosítási alaknál a három (Sl, S2, S3) tolóka az 1. és 2. ábrákban feltüntetett berendezéshez hasonló módon egymás fölött fekszik. A 15 középső (S2) tolóka, itt is a hozzája erősített tengely körül forgatható (Zl) fogaskereket hordja, mely az (Sl, S3) tolókák fogazásaival kapcsolódik. Ennél a foganatosítási alaknál azonban az (S2) tolóka 20 a kettős vonósodrony útján az (F) távállító emelővel van összekötve, mely három különböző helyzetbe állítható be. Az (S3) tolóka egyrészt a váltó helyi működtetésére való (H) kéziemelővel, másrészt a 25 (W) szögemeltyű, valamint a (V) összekötőrúd útján a váltóval áll összeköttetésben. A csúcssínek mindegyikével egyegy (S5), ill. (S6) tolóka, van összekötve, mely tolókák a csúcssínek mozgásait kö-30 vetik. A két (S5) és (S6) tolóka mindegyikének egy-egy (E2), ill. (Rl) ütközője van, míg az (Sl) tolókának a (Bl, B2) pofái és az (Al, A2) ütközői vannak. Ennek a berendezésnek működése a kö-35 vetkező: A 3. ábra a berendezés alkatrészeit abban a helyzetben mutatja,, amelyet azok a váltó egyik végállásánál elfoglalnak. Az (F) távállító emelő a középheyzetben van, 40 amelyből azt az (1) vagy (2) nyíl irányában az egyik vagy másik véghelyzetbe lehel thozni. Ha pl. az (F) távállító emelőt az (1) nyíl irányában mozgatjuk, akkor a középső (S2) tolóka a (Zl) fogaskerékkel 45 együtt balra mozog és az utóbbit a, mozdulatlan (S3) tolóka az óramutató járásával ellenkező irányú forgásra kényszeríti, minek következtében az (Sl) tolóka szintén balra mozog és ennek (B2) pofája az (S6) 50 tolóka (Rl) íitkczője alá kerül, (5. ábra). Amint látható, ekkor a váltó ennek hozzáfekvö nyelvével az, (Sl) tolókaj által kézzel való elállítás ellenében rögzítve van. 5'> Ha ellenben az (F) távállító emelőt a 3. ábrában feltüntetett helyzetből 1 a (2) nyíl irányában mozgatjuk, akkor az (Sl) tolókát az ennek pályájában fekvő (S5) tolóka addig támasztja alá, míg az (S3) tolóka a váltót át nem állította, mire az 60 (Sl) tolóka jobbra mozog, minek következtében a (Bl) pofa az (S5) tolóka (R2) ütközője fölé jut és a váltó a 6. ábrában feltüntetett véghelyzetében rögzítődik. Amint a 3. ábrából kivehető, az (F) táv- 65 állító emelő középehlyzeténél a váltónak a (H) kéziemelővel való átállítása lehetséges, Ha] a (H) kéziemelőt a nyíl irányában mozgatjuk, az, (S2) tolóka, mely a kettős vonódrót útján a távállító emelő- 70 vei van összekötve, nyugalomban marad és a (Zl) fogaskerék az (S3) tolóka mozgását az (Sl) tolókára viszi át, mely utóbbi ekkor a 4. ábrában feltüntetett helyzetbe jut. Mint könnyen belátható, ennél 75 a helyzetnél a váltó nincs elreteszelve és azt a távállító emelő segélyével] ismét átállítani lehet, A 7. ábra a találmány szerinti berendezésnek oly foganatosítási alakját tünteti 80 fel, melynél a váltó mozgatására való hajtószerkezet differenciális műve fogaskerekek helyett kúpkerelkekből áll. A differenciális hajtómű a két külső (Dl, D2) kúpkerékből és a belső (D3) kúp- 85 kerékből áll. A (Dl) kúpkerék tengelyén a (Z3) fogaskerék ül, mely a váltóvégekkel összekötött (St) fogaskerékkel kapcsolódik. A (Dl) kúpkerék tengelye továbbá a váltónak a helyszínen való beállítására 90 szolgáló (H) kéziemelőt hordja. A (D3) kúpkerék a, leírt hajtószerekezet (G) tokjában forgathatóan van ágyazva. A (I)) tok a (Dl) és (1)2) kúpkerekek tengelyén forgatható és a kettős (T) vonósodrony 95 útján az (F) távállító emelővel van öszszekötve. A második (D2) kúpkerék a (Z4, Z5) fogaskei'ekek útján a (J) korongot hajtja A (J) korognak, kerületének egy részén, a kétoldalt kiszögelő (P) kerületi 100 karimája van, mely a 3—6. ábrák nyomán leírt (Sl) tolóka (Bl, B2) pofáinak felel meg és amelynek homlokfelületei az előbbi ábrákban] ismertetett (Al, A2) ütközőket helyettesíti. A (J) korong a két (S5, S6) 105 tolólka között fekszik, melyek mindegyike, mint az előző foganatosítási alaknál, egyegy váltónyelvvel van összekötve. A két tolóka mindegyikének, a (J) korong felé fordított oldalán, kivágása van, amikor is 110 az (S6) tolóka kivágásának alsó határfelülete az, előbbi foganatosítási alak (Rl) ütközőjének és az, (S5) tolóka kivágásának felső határfelülete az (R2) ütközőnek felel meg. 115 Ezen foganatosítási alak működésmódja hasolnó a 3—6. ábrákban leírt berendezés működéséhez.
