108515. lajstromszámú szabadalom • Újítások anyagvizsgáló gépeken
— 2 — szál nem az íródob tengelyére, hanem az azzal fogaskerékkel kapcsolt előtét tengelyen elhelyezett zsinórtárcsára működik. Gumi szakítóvizsgálatánál, abban az esetíj ben. ha a többféle szempontból előnyösebb lamella v. piskóta (angolul Dump-Beii-Pi'ece) alakban szakítjuk, a nyúlás mérése, különösen pedig ennek regisztrálása nagy nehézséget okozott. Ugyanis itt a próba-10 testet belögó szakílófejek eltávolodása a próbalest azon részének a nyúlásával., melyet mérni akarunk (a középső egyforma keresztmetszetű rész) semmiféle összefüggésben nincs. Azon módszert pedig, meló Ivet pl. fémeknél alkalmazhatunk, nevezetesein, hogy a próbatestre magára bizonyos csipletőket erősítünk a megfelelő helyeken és ezen csipletők egymáshoz képest, való elmozdulását visszük át a regisztráló 20 készülékre, guminál nem alkalmazhatjuk, mert a gumi nem alkalmas arra, hogy rá bármit is fixen ráerősítsünk és különösen nem alkalmas arra, hogy ezen csiptetőkről1 erőt vegyünk le. mellyel a regisztrálók ész í'i-25 léket vagy a nyúlás jelzőt mozgathatjuk. Egyes gyárak készítenek külön ilyen lamellaalakú gumipróbatest szakítására szolgáló készüléket, melyeknél a próbalestre két jelel kell1 rajzolni és nyújtás közben a 80 gépen elhelyezeti két kari a jelekkel együtt kézzel kell1 etólni. A kézzel mozgatott két kar távolsága egyenlő a vizsgált rész megnyúlásával- Ez a módszer azonban nem megfelelő, mert eltekintve az igen tekinté-35 Íves szubjektív hibáktól, a próbatestre húzott jelek bármilyen vékonyan húztuk is meg azokat, nyújtás közben mindjobban eltorzulnak és szélesednek, úgy, hogy nem lehet többé megállapítani, hogy a jel me-40 lyik része fekszik azon a keresztmetszeten, melynek elmozdulását mérni akarjuk. A lalálmánybeli berendezésnél a nyúlás mérése vagy regisztrálása szervomotor segítségével automatikusan történik oly mó-45 don, hogy a próbatest megfelelő helyeire egy-egy, az egyik végén csuklósan felfüggesztett kar az ábrán (221) fekszik föl akár saját súlyánál fogva, akár más erővel (pl. rugóerővel1 vagy egy ellensúly által 50 kifejtett erővel) egy él (222) mentén vagy egy csúcson. Nyújtás közben a próbatest a karoknak rátámaszkodó végét elmozdítja, miáltal az (a) kontaktusok elektromotorokat vagy relaisokat kapcsolnak, melyek 55 a (183) kiskocsikat, a servomotorokat, valamilyen továbbító szerkezettel pl. csavarorsó segítségével, vagy lánccal, vagy hydraulikusan a megfelelő irányba elmozdítják. Az elektromos kapcsolás olyan, hogy a kocsik mozgatásával a karok önmagukkal fic párhuzamosan igyekeznek beállni vagyis a kocsik a próbatest vizsgálandó részének két végével teljesen azonos mozgást végeznek. A regisztráló vagy a nyúlásmérő készülék mozgatására a két kocsi, a szervo- 0c motorok, elegendő erővel rendelkezik. A próbatest elszakadása után a kocsikat kezdeti helyzetükbe vissza kell1 járatni. Ez történhetik úgy, hogy midőn a karok a próbalest elszakadásakor .lebillennek, ül- 7C közök álital oldalt billentetnek olyan irányban, hogy azok a kontaktusok záródjanak, melyeknek árama a kocsikat visszafelé járatja. Lehetnek az ütközők olyan módon is elhelyezve, hogy csak a karok függőié- 7c gesre állításakor billentik el azokat a megfelelő irányba. Hogy az időtrabló és sok pontatlanságot magában rejlő bejelölést a próbatesten elkerülhessük, a karoknak a végén, az élek- 8C nél, egymásfelé néző ütközők vannak, melyeik a kezdeli él távolságot vagyis a vizsgált rész hosszát teljes pontossággal meghatározzák. Mivel a regisztráló vagy a nyúlásmérő 8E készüléknek csak a két kocsi egymáshoz való elmozdulását, tehát a relatív mozgást szabad mutatni, mert hiszen ez egyenlő a vizsgálandó rész megváltozott hosszával1 , szükséges arról gondoskodni, hogy a ko- íte csiknak csupán a relatív elmozdulása okozzon mozgást a regisztráló készüléket mozgató szálban. Ezt úgy érjük el, hogy a regisztráló készüléktől1 kiinduló lánc vagy zsinór a távolabbi kocsi korongján (188), 9í átvetve a közelebbi kocsi (187) tárcsájának a peremére van erősítve, mellyel1 a (189) fogaskerék forog együtt. Ez a fogaskerek; a kocsi mozgása közben a (180) fogaslécen legördülni kényszerül1 és így a tárcsára i( csavart lánc-, vagy zsinórból a kocsi megtett útjával egyenlő rész felejtődik. Már most, ha a két kocsi egyforma sebességgel és egy irányban halad, tehát a vizsgált részijen nyúlás és így relatív mozgás nincsen, i( az egyik kocsi utána engedi a láncot vagy zsinórt útjának kétszeresével, a másik kocsi pedig ugyanennyit fölemészt belőle, Léhát a láncnak vagy zsinórnak a regisztráló készülékhez futó ágában mozgás nincs. l: A (180) fogasléc helyett alkalmazhatunk egy zsinórt vagy láncot, amely ekkor egy a (189) fogaskerék helyett alkalmazott zsinórtárcsára van fölcsavarva, a másik vége pedig egy fix ponthoz van erősítve. Ekkor l azonban egy a tárcsába beépített tekercsrugó a fogasléc helyett alkalmazott láncon kell, hogy állandóan feszesen tartsa.
