107039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás butalonok és acetonok egyidejű előállítására erjesztés útján

— 4 — több, mint száz szoktató-erjesztési sorozatban ezen faj olyan törzseinek kitenyésztése, amelyek az aceton-butilalkoholos-erjesztés keresztülvitelére különösen alkal-5 masak, s amelyeket Bacillus Amylobacter W. és Bacillus amylobacter S. megjelöléssel illetünk. Ez a két törzs vegetációs alakjaiban morfológiailag egymástól csak abban különbözik, hogy a Bacillus amylo-10 bacter W. hosszabb pálcikákat alkot, míg a másik törzs vegetációs alakjai kevésbbé karcsúak. A sporulázó-állapotban a Bacillus amylobacter W.-nél a plektridium-alakok, a másik törzsnél a klosztridium-ala-15 kok a túlnyomóak. Mindkét organizmus oidium-alakjai élénken mozgékonyak. Egyik törzs sem folyósítja el a zselatint és mindkettő obligát anaerob; ebben a két tekintetben tehát ellentétesek a Weizmann 20 által ajánlott baktériumokkal (95449. sz. osztr. szab.). Nagymértékű erjesztés keresztülvitelére lényegileg spórákat tartalmazó kultúrákat, amint ez általában szokásos, több 25 növekvő térfogatú előtenyésztőben elszaporítunk, amíg végül a főcefre beoltásához szükséges mennyiségű előtenyészetet nem nyerünk. A cefréket is a szokásos módon készít-30 jiik a nagyüzemi erjesztéshez. A cukor vagy keményítő optimális koncentrációja G-—7%. Az ismeretes módoktól való eltéréssel a találmány szerint a főerjesztést olyan cef-35 rékben végezzük, amelyeket az erjesztés bevezetése előtt szerves savaknak, főleg tejsavnak adagolása vagy fermetatív képződése útján megsavanyítunk. Továbbá a íocefréhez is előnyösen hozzá adagolunk 40 jól tompító anyagkeverékeket, amelyek egyidejűleg nitrogéntartalmú tápanyagok is, pl. növényi eredetű fehérjetartalmú keverékeket, továbbá ammoniumvegyületeket, főképp amoniumsókat vagy karba-45 midot. Kitűnt, hogy előnyös, ha a főcefre kezdeti aciditását (bromthimolkékkel szemben való aciditást) legalább 1.4—1.6°-ra állítjuk be. A ph-értéknek legalább 4 tom-50 pítási fok mellett 5—4.6 között kell lennie. Ezzel kapcsolatosan az üzemellenőrzésre az a szabály adódott, hogy az az erjedés lefolyását ne csak bakteriológiai vizsgálattal és az aciditási görbe meghatározá-55 sával, hanem a tompítási fok időszakos mérésével is ellenőrizzük, mimellett a írértéket az aciditás változásához szabjuk hozzá, azaz ezzel emelkedjék és előnyösen a savmaximummal egyidejűleg a legnagyobb értéket érje el. Ha az tűnik ki, 60 hogy a tompítási fok nem elég magas, úgy ezt nagy tompító-értékű anyagoknak, pl. tejsavas, citromsavas, borkősavas, vat

gy oxálsavas sóknak adagolásával a főerjedés folyamata alatt kiegészítjük. Ily 65 módon az erjedésgerjesztők savérzékenységének a fent leírt szoktató-erjesztések útján való lecsökkentését arra használjuk ki, hogy a főerjedés tisztaságát, eddig el , nem érhető mértékben, és ezzel kapcsolat- 70 ban a legnagyobb termelési hányad rendszeres elérését biztosítsuk. Ily munkafeltételek mellett a főerjdés csúcspontján 8—9°-os savmaximumokat érünk el. Eszerint tehát a savhoz szoktatott organizmu- 75 sok az erjesztés folyamata alatt is jóval nagyobb savmennyiségeket termelnek, mint amilyeneket az aceton-butilalkoholos erjedéseknél eddigelé megfigyeltek. Kiviteli példa: A cefre 100 literje 35—37 80 kg burgonyát vagy 9—10 kg tengeri lisztet tartalmazzon. Más keményítőtartalmú nyersanyagot keményítőtartalma szerint hasonló koncentrációjii (6—7%) tiszta keményítőt tartalmazó cefrévé dolgozunk 85 fel. A burgonyát aprítás nélkül, a tengerit s hasonlókat lisztalakban, megfelelő vízmennyiséggel, keverőszei'kezettel ellátott autoklávokba adagoljuk és 2—3 légköri nyomáson 1—2 óráig gőzöljük. A táp- 90 anyagokat (megölt vagy autolizált élesztőt, vagy malátacsirát, karbamiddal vagy ammoniumfoszfáttal vagy ammoniumszulfáttal vagy más efféle nitrogéntartalmú anyaggal különböző kombinációk- 95 ban) a cefréhez célszerűen már az autoklávokban hozzáadagoljuk. Alkalmas összetétel pl.: 100 1. cefrére 129 g megölt vagy lebontott élesztő, 125 g malátaesira és 40 g ammoniumszulfát. A cefrét közvetlenül, lOC előzetesen gondosan sterilizált, kavarószerkezettel ellátott erjedési kádakba fúvatjuk, amelyeknek teljesen zártaknak kell lenniök és a távozó gázok felfogására alkalmas berendezései vannak ellátva. A IOE cefrét a kellő kezdeti aciditás beállítása után, ami célszerűen 100 1. cefrénként 80—90 ccms

80%-os tejsav adagolásával történhetik, pl. beépített hűtőkkel 37—• 38°-ra hűtjük le; erre a célra különben a ne cefrét hőkicserélőkön is keresztülvezethetjük. Amint a főcefre kész a beoltásra, már az oltáshoz való kellő térfogatú baktériumcefrének is készen kell lennie. Ennek ll£ előállítására a Bacterium Amylobacter W. vagy S.-t, 90—100° körüli rövid ideig tartó felhevítés után, egy a főcefrével megköze-