106549. lajstromszámú szabadalom • Gyorsforraló borsszeszégő és hozzávaló összecsukható főzőedénytartó

Megjelent 1933. évi jimius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106549. SZÁM. — Il/h. OSZTÁLY. Gyorsforraló borszeszégő és hozzávaló összecsukható íó'zó'edénytartó. Lebovits Náthán órás Budapest. A bejelentés napja 1932. évi január hó 25-ike. A találmány gyorsforraló borszeszégő és hozzávaló összecsukható főzőedénytartóra vonatkozik. A találmány szerinti szeszégő előnye, hogy a láng" nagyságát 5 tág határok között szabályozhatjuk, miért is szeszfogyasztása igen gazdaságos. Továbbá könnyen kezelhető, szesszel kényelmesen tölthető és az el nem használt szeszt belőle ismét kényelmesen kiönthet-10 jük. A találmány szerinti égő emellett igen állékony és így fel nem billenhet. Különös előnye, hogy a láng nagyságát égés közben is szabályozhatjuk. A rajzon a találmány néhány példa-15 képeni, kiviteli alakját láthatjuk, melyektől a gyakorlatban sokféle eltérés is lehetséges. Az 1. ábra a szeszégőnek és főzőedénytartónak távlati képe, a legnagyobb lángra be-20 állított helyzetben, a 2. ábra a szeszégőt mutatja közepes lángra beállított helyzetben, ugyancsak távlatilag, a 3. ábra a 2. ábrához hasonló nézet, még 25 kisebb lángra beállított égővel, a 4. ábra az égőnek egyik egyszerűbb, kiviteli alakja, az 5. ábra a főzőedónytartónak egy másik kiviteli alakja, távlatilag, a 30 6. ábra ugyanez felülnézetben, kis helyre összecsukva, a 7. ábra a főzőedénytartónak harmadik kiviteli alakja távlatilag, a 8. ábra ugyanezt összecsukva, távlatilag 35 szemlélteti. A (b) szeszégő a szeszégőknek amaz ismert csoportjához tartozik, melyeknek közepén égési levegőt bevezető, függélyes (b') cső van, melyen át a szeszláng belse-40 jébe égési levegő jut. Az eddigi ily fajta égőket külön tartókba helyezték, míg a találmány szerint az égő testének (b") lábai vannak, amelyek között az égési levegő szabadon juthat a (b') csőhöz. Az eddigi égőknek nyelük és külön oltófedő- 45 jük volt, A találmány szerint az égőnek (d') tartónyele az (o) oltófedőt hosszirányban vezeti, mely célból az (o) oltófedőnek például (d') vezetőnyúlványai vannak (4. ábra), melyeket előnyösen az 50 (o) oltófedőnek (h) nyúlványára erősítünk. Az égő (d) tartónyelének végén (c) láb van, mely az égőnek felbillenését megakadályozza. A 4. ábrán tisztán láthatjuk, hogy a láng teljesen visszahúzott 55 oltófedő mellett a legnagyobb, míg ha az oltó fedőt, fokozatosan, a (b) égő fölé toljuk, úgy ezáltal a lángot csökkenthetjük és végül teljesen el is olthatjuk. E megoldásnak előnye, hogy az oltófedő az égő- 60 vei egységes darabot alkot, azt soha keresni nem kell és hogy azt teljes biztonsággal az égő fölé tolhatjuk. Hátránya e megoldásnak, hogy a lángnagyság csökkentésekor a kisebbített láng az égő edény fenekét központkívülien éri. E hátrányon az 1—3. ábrák szerinti megoldás segit, melynél az (o) oltófedőnek megfelelő (f) oltófedő felett, forgathatóan, második (e) oltófedő van, melynek az alsó (f) oltó- 79. fedő (f) nyélnyúlványához hasonlóan (e') nyélnyúlványa van, melyeknél fogva a két (f, e) oltófedőt, a (d') tartónyél hosszirányában, az (o) oltófedőhöz hasonlóan, együttesen eltolhatjuk vagy pedig a két 75 (f, e) oltófedőt egymáshoz képest elforgathatjuk. Az (f, e) oltófedőknek (j) áttöréseik vannak, melyek a 2. ábra szerinti helyzetben, melyben az (f, e') fedőnyúlványok egymás felett vannak, ugyancsak 80