105956. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljáárs és berendezés égési erőgépekhez, különösen poralakú tüzelőanyagokkal dolgozó gépekhez
Megjelent 1933. évi április lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^jjj|||| SZABADALln b i ®<MG SZABADALMI LEÍRÁS 105956. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Üzemeljárás és berendezés égési erőgépekhez, különösen poralakú tüzelőanyagokkal dolgozó gépekhez. Pawlikowski Rudolf mérnök Görlitz. A bejelentés napja 1931. évi szeptember hó 17-ike. Égési erőgépek üzeméhez használt hamutartalmú szén elégésénél előfordul néha az a nem mindig elkerülhető jelenség, hogy a hamurészecskék a munkahen 5 ger lángjának további égésekor forró ál lapotban egymáshoz ütköznek és egy máshoz sülnek. Ezenkívül hamuszemcsék rakódhatnak le, mint salakok, a dugattyú forró élére és minden, felületén igen for-10 róvá váló falrésze, pl. a kipuffogószelepre, e szelep tányérjának belső oldalára. E salaklerakódások utól'ag még izzanak, így kedvezőtlen korai gyújtásokat okoznak és az égési térben gyakran nagy sa-15 lakhalmazokká szaporodnak, melyek az üzemre károsak. Igen fontos, hogy oly eszközökkel rendelkezzünk, melyek az említett fal-részeket üzemközben megtisztítják az esetleges lerakódásoktól, ame-20 lyek különösen a gép maximális teljesít tnényénél képződnek, amikor valamennyi belső fal' igen forróvá válik és könnyen hajlik a lerakódásokra. Azonban csekély terhelésnél is igen kívánaitos, hogy a hen-25 gerből ama utolsó „morzsákat" és salakmaradékoklat is kiszállítsuk, melyek a hengerben a kipuffogáskor visszamarad nak, noha salakrészecskék legnagyobb részét, a munkagázokban lebegő állapotá 30 ban, a kipuffogási túlnyomással, a liengerlevegő révén kiseperjük. Éppen az ekkor még visszamaradt szemcsék, melyek pl. négyütemű gépeknél a kipuffogás vé gén a kompressziótérben szabadon tar 35 tózkodnak, valamint ama maradékszem csék, melyek kétütemű gépeknél a kipuffogó munkagázok átforgató örvényeinek hatása alatt a gázokból kirepülnek és még a hengerben hullanak ki a gázáram ból s a hengerben tartózkodnak, a hen- 40 ger és dugattyú kopása szempontjából igen veszélyessé válhatnak, még pedig a következő okból: Kutatásaim azlt mutatták, hogy a hen gerben visszamaradt hamuszemcsék a ki 45 puffogási nyomáscsökkentésnél szintén nagymértékben lehűlnek, valamint a hengeren belül, a friss munkalevegő hatása alatt további mértékben hűlnek l'e, hogy továbbá a henger, a dugattyú és a du- 50 gattyúgyűrűk olajozott felületei hideg hamuszemcséket szívnak magukba s azokat fogva tartják. Ennek folytán £T SZCL" baddá tett vagy egyébként a dugattyú és henger között levő kenőolajfilm a mara- 55 dékhamutól annyira szennyeződik, hogy az említett felületeket, illetve gyűrűket nagymértékben koptat ja. Másrészt kitűnt, hogy a gyujtólángból eredő hamut a dugattyú és a gyűrűk kenőolajfilmje mind- gg addig nem szívja fel és nem rögzíti, ameddig e hamu nagyhőfokú állapotban ütközik össze az ilyen olajozott falakkal', mert ekkor a megtámadott olajréteg elgőzölög és a képződött olajgőz a száraz, forró 65 hamuszemcséket az olajrétegtől eltaszítja, Megfigyeléseim álapján a forró hamu nagy mennyiségét a gyújtás és az expanziólöket tartama alatt a kopás szempontjából sokkal kevésbé tartam veszedel- 70 jnesnek, mint ama maradékhamuszemcsék kevésbé nagy mennyiségét, amelyek a kipuffogólöket alatti nyomáscsökkenés után a hengerben még visszamaradnak. Ehhez képest a találmány cél'ja az 75 utóbb említett m a rad ékh amuszemcséknek a hengerből, a meginduló kompreszszió előtt foganatosítandó eltávolítása.
