105785. lajstromszámú szabadalom • Negatív ellenállás
ban néhány fémoxid, amely úgy a 3., mint a 4. csoporthoz is tartozik, tehát épp úgy a savanhidridekhez, mint ama oxidokhoz, amelyek oxigént könnyen adnak le. Ilyen 5 pl. a titánsavanhidrid. Ez oxidoknál elégséges, ha azokat egyedül használjuk fel kontaktus gyanánt. Oly kontaktusoknak, amelyeknek mindkét oldalán ugyanaz a fémoxid van, nincs oly erélyes hatásuk, 10 mint a két különböző alkalmas fémoxidból álló kombinációknak, ilyenkor a felfekvési nyomást is nagyon finomra kell beszabályozni, viszont megvan az az előnyük, hogy egyszerűek és polaritásuk tet-15 szés szerinti. A találmány szerinti oxidok a kontaktusban teljes hatásosságukban akkor bontakoznak ki, ha erejüket felszabadítjuk. A találmány értelmében ez a következő két 20 módszer alapján végzett fellazítással történik: a) Elektróda gyanánt elsősorban oly anyagot választunk, amely kémiailag a fémoxiddal szemben lehetőleg semlegesen 25 viselkedik, így pl. a grafitot. Az ily grafitpálcára a 3. csoport oxidjának vékony rétegét, tehát savanhidridet csapunk le. Ezt legegyszerűbben úgy érjük el, hogy a grafitpálcát az illető fém nitrátjának kon-30 centrált oldatába mártjuk. A pálcát szárítjuk és izzítjuk. így a grafitpálcán az illető fémoxid vékony bevonata képződik. Hasonlóan készítjük el a második grafitpálcát, a 4. csoport fémoxidjával tehát az 35 oxigént könnyen leadó oxiddal. A két így előkészített grafitpálcát lazán egymásra helyezzük úgy, hogy a két oxid egymással érintkezik. Az, érintkező kontaktus alkotja a negatív ellenállást. A polaritást, mint 40 fent megadtuk, figyelembe kell venni. b) A 3. csoport valamely fémoxidját vesszük, finommá porítjuk és a 4. csoport hasonlóan finoman porított fémoxidjával bensőleg keverjük. A porkeverék ekkor az 45 egyes porrészecskék között létrejövő kontaktusok rendezetlen sokaságát adja. Ezt a porkeveréket legfeljebb 2 mm. vastag rétegben két fémkölyü között sajtoljuk. Ha e porkeveréken elektromos áramot boesá-50 tunk át, úgy kitűnő esőkarakterisztikát figyelhetünk meg, amely annál jobb, minél savanyúbb az alkalmazott savanhidridfémoxid és minél könnyebben adja a másik fémoxid az oxigént. Szinte hihetetlen, 55 hogy emellett a port a legjobb oxidoknál mily szilárdra lehet sajtolni. Nagy sajtoló nyomás általánosságban a csökkenő karakterisztika számára kedvező és lehetsé ges és csak egy fém oxidjának az alkalmazásánál, amely egyidejűleg mindkét 3. 60 (és 4.) csoporthoz tartozik kritikus a sajtoló nyomás nagysága. A porkeverékek összes nevezett fajtáival jó alacsony frekvenciájú rezgéseket idézhetünk elő és pedig annál jobbat, minél vékonyabb a 65 porréteg a két fémkölyü között. Két mm. rétegvastagságon felül a rezgések előállítása nehezebb. Az egyes porkeverékeknek a két fémoxid keverési aránya szerint különbözően 70 jó eső karakterisztikájuk van. Ha az egyik oxidból a másikhoz kis mennyiséget is keverünk, ez a hatásban kifejezetten észlelhető. A keverési arányoknak optimumuk van. Az optimális keverésarány a 75 szemcsenagyságtól függ és egyébként a különböző oxidok szerint különbözik. Az optimum némelykor 1 és 10% között fekszik, míg máskor, pl. mangánoxid és rézoxidul keverékónéi, az optimális keverési 80 arány a fémoxidok molekulasúlyarányának közelében van. A savanhidrid abszolút súlya azonban általánosságban túlhaladja a másid oxid súlyát. Amennyire a viszonyokat elméletileg 85 áttekinthetjük, az eső karakterisztika hatását a találmánynál azzal érjük el, hogy az egyik oxid könnyen lehasadó oxigénatomja negatív töltést kap és a savanhidridoxid irányában való áramáthatolásnál 90 eltolódik, még pedig annál nagyobb mértékben, minél erősebb az áram. Ezáltal az elektromos feszültség csökken és a csök' kenő karakterisztikát létrehozza. Ugyanazt a hatást, mint az oxidok, mU- 95 tatják ama fémvegyületek is, amelyek az oxidoknak a savanhidridjellegiik, illetőleg lehasítási képességük szempontjából megfelelnek. A találmány tehát nem korlátozódik oxidokra, hanem szulfidoknál, jodi- 100 dóknál stb. is alkalmazást találhat. Példaképen az antimontriszulfidot és ólomszulfidot említjük meg. A szulfidoknak hasonló tulajdonságaik vannak, mint a fentemlített oxidoknak. Az oxigén szerepét a 105 szuíidoknál a kén játssza. Az általános szabályok, amelyek alapján a találmány értelmében a negatív ellenállásokat előállítjuk, a következők: 1. Szilárd egyfajtájú fémvegyületeket 110 kell alkalmazni. „Egyfajtájú" alatt azt értjük, hogy vagy csak oxidokat, vagy az egyéb alkalmas anyagok közül, pl. csak szufidökat használunk. 2. A fémvegyületeknek az áramot ve- 115 zetni kell, de elektrolitosan megbomlaniuk nem szabad. 3. Az egyik fémvegyüleínek képesnek
