105617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzókatóda előállítására

a lehajlásnak vagy a rezgésnek lehetősége korlátozva vagy egészen kiküszöbölve. Az, ismertetett izzószálelrendezések kiváltképpen olyan elektródarendszcrek-5 hez alkalmasak, amelyeknél egy bizonyos irányban való lehajlás nem jár zavaró következményekkel. A 6. ábra ily elrendezést mutat, amely a párhuzamos síkokban elrendezett (Al) és (A2) anódlemezekből 10 és a (Bl) és (E2) rácsokból áll; a (Gl) és (G2) izzószálak közös síkja az, anódleinezek síkjára merőleges. Ha ilyen elrendezés mellett az (Al) és (A2) anódle,mezek síkjaival párhuzamosan a, kettős nyilak 15 irányában rezgések létre is jöhetnének, az elektródarendszer „áíha,tolás"-nak nevezett jellemzője ezen rezgések által nem módosíttatnék. A már említett zavaró hatások tehát, dacára annak, hogy az izzó-20 szál bizonyos rezgéseket mégis végez, nem léphetnek fel. A 2a, ábra szerinti kivitel két izzószál kölcsönös merevítési módjának legegyszerűbb megoldása; előfordulhat azonban az 35 is, hogy egy ilyenfajta elrendezés elektromos szempontból hátrányokat rejt magában. Sok esetben a esőkarakterisztikára hátrányos befolyást gyakorolhat, ha a 2a., illetve 2d. ábra szerinti kivitelnél az 30 izzószálaknak középső, csomópont gyanánt kiképezett pontja a többi elektródától nagyobb távolságra esnék, mint más szálrészek. Ha ezt ki akarjuk kerülni, úgy a B, ábrán bemutatott módon a (Gl) és 35 (G2) izzószálak közepe táján egy (L) kapcsot vagy kengyelt renhez, hetünk el, amely a két izzószálat egymással összeköti. A kapcsot végeinél az izzószálakba be lehet akasztani vagv a szálakhoz lehet 40 forrasztani. A 4. ábra két izzószálnak öszszeerősítésére különösen egyszerű módot mutat be; itt a két (Gl) és (G2) drótszál a (T) fémcsepp segélyével van egymással összeforrasztva. A (T) cseppnél a (Gl) és 45 (G2) drótszálak kissé megtörnek, anélkül azonban, hogy a középső huzalrészeknek az elektródákhoz való távolságában olyan változások állnának be, mint a 2. ábra szerinti kivitel mellett. Célszerű a csep-50 pet oly anyagból választani, hogy az az izzószál iizemi hőmérsékletén ne olvadjon' meg. A 2., 3. és 4. ábra szerinti kivitelek a fűtési feszültségnek olyan hozzávezeté-55 sáré vonatkoznak, amelynél az izzószál jobboldali és baloldali vége között a télies feszült,ségkiilönbség uralkodik, úgy hogy a találmány szerinti (K), (L) és (T) csomópontok mindkét izzószálra vonatkozólag egyidejűleg ugyanazon a patenciá- 60 Ion fekszenek, még ha az alkalmazott fűtőfeszültség nem is állandó, hanem váltakozó feszültség. Ha azonban — miként az 1. ábra szerinti kivitelnél — a teljes fűtési feszült- 65 ség az izzószálnak két egymással szomszédos vége között áll fenn, úgy az izzószálak középső részeinek vezető összeköttetése az áramlás módjában zavarokat idézne elő. 70 Ilyenfajta izzószálelrendezéseknél, amelyeknél az egymással szemben fekvő izzószál-középrészek nincsenek ugyanazon a potenciálon, a találmány értelmében hézagbetéteket rendezünk el, pl. az 5. ábrái 75 szerinti kivitelnél szigetelő anyagból való csövet vagy tárcsát helyezünk az, egyébként a 2a. és 2d. ábrának megfelelően egymásra fektetett vagy egymásba font izzószálakra, vagy pedig a 3. ábra, sze- 80 rinti (ÍJ) kapcsot egészben vagy részben szigetelő anyagból készítjük vagy pedig a 4. ábra szerinti (T) csepp anyagául magas fokon olvadó szigetelő anyagot választunk. 85 A 2—3. ábra szerinti izzószálelrendezés az elektródák minden elrendezése mellett előnyös. Áll ez a 6. ábra szerinti elektródaelrendezésre is, amelynél az izzószálak rezgéseket végezhetnek anélkül, hogy 90 ,az „áthatolási' lényegesen befolyásoltatnék. A találmány szerinti izzószálelrendezést azonban olyan csöveknél is alkalmazhatjuk, amelyeknél a, többi elektróda, kimondott forgási szimmetriát mutat, 95 Emersleben O. már korábban javaslatba hozta valamely nem körkeresztmetszetű izzószálnak az elektroncsőben oly célból való alkalmazását, hogy az., izzószál áthallásánál (kiváltképpen az izzószál rezgés- 100 sel együtt járó áthajlásánál. az ú. n. mikrofoneffektusnál) a „csőáthatolás" vele együtt járó változásait — amelyeknek az erősítés fokában egy bizonyos változás és ezzel a hangerősség ingadozása felel meg 105 •— lehetőleg kis értéken tartsuk. Nem körkeresztmetszetű izzószál, kiváltképpen egészen lapos izzószál alkalmazásánál ugyanis — ellentétben a körkeresztmetszetű izzószál alkalmazásánál fennálló vi- no szonyokkal — az a sík, amelyben a szál áthajlása üzem közben végbemegy, előre ki van jelölve, sőt egy előzetesen létrehozott egyoldalos áthajlás által még ezen felül az áthajlás iránvát is előre meg tudjuk 115 határozni. Emersleben már említett javaslata szerint már most az izzószál kihajlását olyan irányba tereljük, amelyik-