105530. lajstromszámú szabadalom • Vasúti felépítmény

Megjelent 1933. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 105530. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Vasúti felépítmény. Nemesek József mérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi december hó 2-ika. A találmány olyan vasúti, felépítmény, mellyel egyrészt az állékonyságot és biztonságot növelhetjük, másrészt a sínszálaknak nagyobb hosszban való összehe-5 gesztését tesszük lehetővé s e végből műkőből (pl. vasbetonból) készült aljzatot alkalmazva, a kereszt- és hosszaljas rendszereket úgy kombináljuk, a síneket pedig támasztjuk alá és rögzítjük sokkalta sű-10 rűbben az aljzaton, mint eddig, anélkül, hogy az azonos terhelésű, keresztaljas rendszerhez viszonyítva, több aljzati anyagra volna szükségünk. Ilykép a közlekedési biztonság meg-15 óvása, sőt fokozása mellett, úgyszólván építési költségtöbblet nélkül, tehát gazdaságosan, az eddigieknél statikailag és szerkezetileg megfelelőbb felépítményt létesíthetünk. A vasúti felépítményeknél, tudvalevőleg, a keresztaljas rendszer a legáltalánosabban elterjedt, amelynél az állandóan fokozódó terhelésből és vonatsebességekből származó, növekvő igénybevételeket 25 csak a keresztaljak szaporításával lehet ellensúlyozni, ami nagyon megdrágítja a felépítményt és amellett, a sínek oldalirányú kivetődése ellen, mégsem nyújt elegendő biztonságot; ez pedig legfőbb a a sínek összehegesztésének és ^származó számos előny érvényeek. Ezenfelül a keresztaljak, az yenlőtlen megterhelés folytán, túlnagy jlító igénybevételt is szenvednek, ami a 35 műanyagú keresztaljakra különösen veszélyes. Kísérleteztek hosszaljakkal is, amelyek a kivetődés szempontjából ugyan előnyösebbek, de viszont nem biztosítják a 20 nyomtávot, sem pedig az ú. n. kerethatást. 40 Ugyanez áll a szórványosan alkalmazott magánaljakra vagy félaljakra is, ahol vastartókból álló keresztmerevítésekkel igyekeztek a nyomtávot biztosítani; ezek a merevítések azonban, költséges voltuk 45 mellett, nehezen rögzíthetők a műanyaghoz, pl. betonhoz és azért is elvetendők, mert sem a sín vándorlást nem gátolják, sem pedig nem biztosítják kellően a sínek helyes megdőlését. 50 Bejelentő felismerése szerint a jó felépítmény létesítéséhez a következő főkövetelményeknek kell megfelelnünk. 1. Lehetőleg csökkentenünk kell: a) a sínszálak mindennemű igénybe- 55 vételét és főként ezek függélyes behajlását, b) az egyes aljakra ható sínnyomást (főként az aljak hajlító igénybevételét), c) az ágyazati nyomást, 60 d) az ágyazási anyag mennyiségét, e) a sínszálakat lefogó eszközök igénybevételét, f) az ütközőhézagok számát és ezzel a dynamikus erők hatását. 65 2. Meg kell akadályoznunk: a) a sínszálak pályairányú mozgását, még pedig úgy a dilatació folytán bekövetkező mozgást, mint a sínvándorlást, b) a sínszálak oldalirányú és függélyes 70 kivetődését. 3. Biztosítanunk kell: a) a nyomtávot, b) a sínek helyes megdőlését, c) a kerethatást, 75