105522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés stereoakusztikus hangleadásra

— 2 — -hangforrás a vetítővászon négy sarkán) mindkét irányban kihasználhatjuk. Azon ismert eljárással szemben, melynél a vetítővászon mögötti tér mezőkre 5 van osztva és ezek mindegyike egy hangforrást tartalmaz, jelen eljárás azt az előnyt nyújtja, hogy kevesebb hangforrás szükséges, a hangáteresztő vetítővászon nélkülözhető és a működés teljesen önmű-10 ködő lehet. A találmánynak az 1. ábrán bemutatott foganatosítási alakjánál a hallgató, aki nem a szimmetria tengely irányában foglal helyet [például (Z)], a hozzá közelebbi 15 hangforrást [a példa szerint (B)-t] erősebben hallja. Számára nem a középen van a látszólagos hangforrás, hanem oldalt. Hangos mozgófénykép előadásnál ezen jelenség hátrányt jelent, mert a tulaj don-20 képeni cél minden nézőnél egy és ugyanannak a hangforrásnak látszatát felkelteni. A 2. és 3. ábra (oldalnézet és alaprajz) szerinti foganatosítási alaknál ez a hátrány ki van küszöbölve. Az (A) és (B) 25 hangforrások két egyenként (3) hangve títőből álló rendszerre van osztva. Az (A) hangforrás (1, 2) ós (3)-ra, a (B) pedig" (4, 5) és (6)-ra. Mint az azonos számokkal jelzett vetítési irányok mutatják, az (1) 30 és (4) hangvetítőket csak a közeli hallgatók érzékelik, a (3) és (6) vetítőket pedig majdnem kizárólag csak a távoli hallgatók. A (2) és (5) vetítők hatása közel és távol érzékelhető. (V) a közeli, (H) pedig a 35 távoli hallgatók egy-egy sora, mindkettő csak felerészben van rajzolva. A hallgató a (V) sor (jobb) oldalán az (A) hangforrás (1) hangvetítőjének közvetlen hatása alatt áll, míg (B) felől csak a lényegesen 40 gyengébb elhajlott hangokat hallja. A különböző távolságok hatása a relatív erős ségre ki van egyenlítve. A hallgató a (H) sor oldalán (2) és (6) hangvetítők közvetlen hatása alatt áll. Az (A) és (B)-től 45 való távolságok itt már csak kevéssel különböznek egymástól. A különbség hatásának kiegyenlítésére vagy elegendő a (3) vetítő hatása, vagy pedig (2) vetítőnek (6)-tal szemben nagyobb erősséget 50 kell adni. A rajzolt foganatosítási alaknál az elrendezés szimmetrikus, tehát a középen (szimmetria tengelyen) helyet foglaló hallgatók számára minden további nélkül a kívánt hatás adódik. Természe-55 tesen aszimmetrikus eli-endezések is lehetségesek, melyek esetleg a. helyiség akusztikájára való tekintettel szükségesek. Az egyes hangforrások hangvetítőinek relatív erőssége egymás között változatlan maradhat, ha egyszer be van állítva. 60 Szükség esetén, a helyiség akusztikájában beálló esetleges változásoknak (telt vagy kevésbbé telt ház) megfelelően változtatható. Az alkalmazott hang véti tők száma a találmány szempontjából lényeg- 65 telen. Továbbá a hangot kevéssé vagy egyáltalában nem koncentráló hangszórók is használhatók [például (2) és (5) helyén a 2. és 3. ábrában], A hangforrások relatív erősség-változá- 70 sáliak előidézésére két lehetőség van: 1. Az összes hangforrások egy és ugyanazon hangfeljegyzésseS, illetve hangfelvevőkészüiíéklke 1 vannak összekötetésben. A relatív erősség változtatását ismert kap- 75 csolások (például potentiometer) által eszközöljük. 2. Minden hangforrás számára egy-egy külön hangfeljegyzést vagy hangfelvevőkészüléket használunk. 80 Az 1. alatti eljárásnál a hangforrások vezérlését a leadás tartama alatt önműködőlég, vagy kézzel ismert módon eszközöljük, Az első esetben a vezérlést kiváltó jelek magára a kép- vagy hangszalagra 85 is alkalmazhatók. Ezzel az eljárással csak az a látszat kelthető, mintha az összhanghatás forrása egészében változtathatná helyét. Oly zörejt, melynek helyváltoztatása természetellenes volna, el kell fojtani. 90 Ellenben könnyen elérhető az a látszat, mintha a látszólagos hangforrás még a vetítővászon határain túl is mozogna, ami különösen rajzolt vagy hasonló filmnél hasznos. 95 A 2. alatti eljárással több, egymástól független, álló vagy mozgó hangforrás látszata kelthető. A hangfeljegyzések előállítása több egyidejűleg működő hangfelvevőkészülckkel történik. A felvevő mik- 100 rofonok hatásos erősségeit először ismert módon szabályozzuk (mixoljuk), majd pedig az egyes felvevőkészülékek között elosztjuk. Az elosztás legegyszerűbb esetben, két f elvevőkészülék között például 105 úgy eszközölhető, hogy a fő mikrofonnak a jobb feilvevőkészülékre való hatását (potentiometer segítségével) aszerint erősítjük, vagy gyengítjiik; amint a felveendő hangforrás (beszélő személy) jobbra vagy no balra mozog. A bal felvevőkésziilék mindenkor ellenkezőképen vezéreltetik. A többi mikrofonnak (az általános zörejek fel vétele céljából) a felvevőkészülékre gyakorolt hatása változatlan maradhat. 115 Másik lehetőség két fő mikrofon alkalmazása, melyek közöl az, egyik csak a jobb, a más-k csak a bal felvevőkészülékkel áll