105376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kokszbrikettek előállítására nem tapadó és fiatalabb szenekből
Megjelent 1933. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI S^H® SZAR AD ALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105376. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés kokszbrikettek előállítására nem tapadó és fiatalabb szenekből. Dr. Móry Béla vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 7-ike. A találmány eljárás és berendezés, melynek segélyével nem tapadó és fiatalabb szenekből kohászati vagy egyéb célokra alkalmas kokszbriketteket állítha-5 tunk elő. Nem tapadó és sok illanó alkatrészt tartalmazó, főleg fiatalabb szenekből csak úgy lehet darabos és szilárd kokszot előállítani, ha a szénből először kokszot ké-10 szítünk, ez-t kötőanyaggal, pl. szurokkal brikettezziik és újra lepároljuk, amikor is a kötőanyag zsugorodik és a szénrészeket egymással összetartja. A fiatalabb ós nem tapadó szenek a le-15 pár!ás során a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan gázt termelnek. A gázfejlődés arányában csökken a nyerhető félkoksz, illetőleg koksz mennyisége. A koksz nyerhető százalékos mennyisége szoros össze-20 függésben van annak térfogatával. Ha a gázihozamot, illetőleg kokszhozamot a hőmérséklet függvényében koordinátarendszerben tüntetjük fel, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kapott görbéknek ott, ahol a gázfejlődésben hirtelen csökkenés áll be, 25 pl. 700 C°-on, törési pontjuk van. Ha már most kötőanyag, pl. szurok segélyével oly félkokszból készítünk briketteket, amelynek lepárlása a fentemlített kritikus hőmérséklet alatt történt, pl. 500 C°-on, úgy 30 az ilyen koksznak másodszori, magasabb, pl. 900 C°-on történő lepárlásánál erős tórfogatcsökkenós mutatkozik, mely a brikett szilárdságát igen kedvezőtlenül befolyásolja. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, 35 hogy ha az első lepárlás során a kritikus (pl. 700 C°) feletti hőmérsékleteken dolgozunk, úgy a másodszori, magasabb Hőmérsékleteken véghezvitt lepárlásnál mérhető térfogatcsökken és nem következik be ós szilárdsági szempontokból is alig mu- 40 tatkoznak észrevehető különbségek. A brikett elkokszosdMsa során 20 C°-tól' egészen mintegy 900—1000 C°-ig minden hőmérsékleten végighalad. Amint a brikettek a 100 C°-ot megközelítik, nyomási 45 szilárdságuk rohamosan csökken és 200 C° körül alig éri el a 10 kg/cm2 -t. A szuroknak részbeni ledesztillálódása és elkokszosodáisia 300—450 C° között megy végbe. Amint ez bekövetkezett, a brikettek szi- 50 lárdsága ezen a hőmérsékleten a 30 kg/cm2 -t is meghaladja, ezen túl pedig a hőmérséklet emelkedésével rohamosan nő, úgy hogy 900—1000 C° körül már a 250— 300 kg/cm2 -t is elérheti. Nyilvánvaló, 55 hogy mindaddig, amíg a brikettek a 400— 450 C° körüli hőmérsékletet meg nem haladták, addig alakváltozás nélkül mechanikai igénybevételt nem állanak ki, sőt e hőmérséklethatárig még magaisabb réteg- 60 vastagságban is deformációt szenvedhetnek. A kokszbrikettek szilárdsága ezenfelül még a kötőanyag (szurok) mennyiségétől is függ. Kohászati célokra szánt briketteknél az 65 is fontos, hogy azoknak kis hamu- és kis kéntartalmuk legyen. A hamutartalom csökkentését ismert módon a felhasználandó szén mosásával vagy a félkokss, illetőleg koksz, vagy mindkettő mosásá- 70. val érhetjük el. A kéntartalom százalékos mennyisége a lepárlás során az egyes hőmérsékleteken különböző mértékű. így, ha az eredeti, nedvességmentes szén kéntartalmát 100-nak vesszük fel, akkor pl, 75 500 C° körül a félkoksz kéntartalma 90 körül van, majd 700 C°-ig emelkedik, sokszor 130—140-re is, azután fokozatosan csökken és 900 C° előtt újra a 100-at éri el,
