105250. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sörgyártásnál fiatal zamatanyagok stb. leválasztására folyadékból szénsav segélyével, valamint a szénsav által felvett fiatal zamatanyagok stb. leválasztására a szénsavból
— 3 — össze, ahonnan az (i) szelepen át kifolyhat. Az előnyösen hideg szénsavat a ferdén lefelé irányuló (f') kivezető réssel ellátott 5 gyűrűalakú (f) csőbe vezetjük, ahonnan az, ugyancsak (g) harangalakú áramlásban, az (a) edény falához- jut és ennek mentén a sör fölött tovaáramlik a (h') bevezetőrésű (h) ' csőgyűrűbe, melyből az-10 tán elvezetjük. Az (a) edény felső részének (k) köpenye van, melybe az (m) csövön át meleg víz folyik be; utóbbi az (n) csövön át távozik. Ugyanígy az (ol, pl) és (o2, p2) csö-15 veken hideg vízáram halad át. Ha példaképen permetező hűtőt használunk, akkor következőképen járhatunk el: A sör ismert módon vékony rétegben folyik le a permetező hűtőn; ezt olyan 20 tér ben helyezzük el, melyben a keletkező gázokat elvezető készülékek vannak. A hűtő szokásos használatával ellentétben azonban célszerű annak legalább felső részén fűtőfolyadékot átáramoltatni, hogy 25 a gáz leválasztását melegítéssel elősegítsük. Minthogy azonban a sört minden esetben ismét le kell hűteni, — akár ha azt még végleges erjedésnek vetjük alá, akár pedig ha tároló tartályba bocsátjuk 30 le —- ezt a lehűtést a melegítéssel összefüggő folyamatban is végezhetjük. Szokásos permetező hűtő használatánál kitűnt, hogy amennyiben annak mintegy felső 2 /s -át használjuk a sör melegítésére, 35 az alsó részt, hűtőfolyadék átfolyatása útján, ismét hűtésre használhatjuk. Ennek aztán még az az. előnye is van, hogy a habképződés nagyon lecsökken; az egész képződő hab a permetező hűtő alsó részén 40 együvé folyik, ezért a felső részben ártalmatlan, az alsó rész hidege pedig lecsapja. Ezt bizonyos körülmények között még azzal is elősegíthetjük, hogy az, alsó résznél kívülről hideg gázáramot fuva-45 tunk a habtakaróra; a gázáram a habot szétoszlatja és azután a képződött gázokat elvezeti. Kísérletekből kitűnt, hogy ilyen módon 2 óra alatt 100 hl sört lehet a fiatal zamatanyagoktól megszabadítani, 50 átlagosan mintegy 1—2 mm rétegvastagság mellett. A kísérletekből kitűnt továbbá, hogy célszerű a sör szénsavának 90%-át elvonni, úgyhogy az erjedés folytán kelet-55 kezett szénsavgáznak csak kb. 10%-a marad meg a sörben. Az eljárás egyik célszerű foganatosítási módja, melynél a Nathaai-eljárásnál használt erjesztő edényeket alkalmazhatjuk, a következő: 60 Az edény felső részében egymás fölött két tányért helyezünk el, melyek távolsága kerületeiknél a képzendő vékony réteg vastagságával egyenlő. A fiatal zamatanyágokát tartalmazó sört a tányérok 65 közepén azok térközébe vezetjük; a sör a két tányér közötti résből harang alakjában folyik ki. Ez a harangalakú árain az edény falához ütközik, azon lefolyik és az edény alsó, kúpos részében gyűlik ösz- 70 sze. Itt hideg szénsavat fuvatunk a sörre és a habot ekként szétoszlatjuk. Az erjesztő edény szokásos tartozékai, mint pl. burkolata és a különböző csővezetékek, lehetővé teszik, hogy a hömér- 75 sékletet és a nyomásviszonyokat minden nehézség nélkül szabályozhassuk. Amikor aktív szénnel tisztító ismert eljárást az ekként szennyezett szénsavra alkalmaztunk, legelőször is kitűnt, hogy 80 a szén bizonyos idő múlva kimerül. Ekkor azt regenerálni kell, vagy új szénnel pótolni. A kimerülés oka az erjedési szénsav HaS alakjában jelenlevő csekély kéntartalma. Ezért legelőször is a ként kell 85 maradék nélkül eltávolítani. A sör élesztőjének erjedésénél keletkező szénsav (az alábbiakban röviden (COi>) alkoholon és különböző egyéb, még közelebbről identifikálandó szerves kémiai jellegű, ú. n. fiatal 90 zamatanyagokon kívül kénhidrogént is visz magával. Ennek az utóbbi komponensnek az a törekése, hogy alkoholjai cserebomlás útján kellemetlen szagú vegyületeket — merkaptánokat, illetve tio- 95 étereket — alkosson. A káros kén eltávolítására alkalmasnak bizonyult annak átalakítása a kevésbbé reakcióképes állapotú molekuláris kénné, a kénhidrogénnek pl. szemcsés barnakővel végzett oxi- 100 dációja útján, illetve a kén kötése útján valamely fémhez, szulfid alakjában. Az utóbbi célra úgy porózus anyagok, mint horzsakő, vatta, vagy más hasonló anyag jöhet szóba, melyek fémoxidokat, illetve 105 hidroxidokat tartalmaznak. Ugyanígy alkalmazhatunk olyan gipszet is, melyet fémhidroxidok, pl. vashidroxid, vizes szuszpenziójával kevertünk össze, a lekötés után részben megszárítottunk és ez- no után alkalmas mértékben felaprítottunk. Égetett mész is alkalmazható. Ekkor viszont azt tapasztaljuk, hogy az erjedési szénsav víztartalma káros és a kéneltávolító szerek, pl. barnakő, hatását rövi- 115 desen megakasztja. Ezért a találmány szerint a szénsavat a barnakőtartály előtt
