105111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek feldolgozására

az eljárást arra is használhatjuk, hogy valamely ércből nemkívánatos alaktrészeket vonjunk ki. így pl. silány vasércet úgy klórozhatunk, hogy a tisztátlan súgok 5 részben oldhatókká válnak, ezek kilúgozása után poralakú tisztább vasérc marad vissza, melyet szokásos módon lehet aztán tovább feldolgozni. Más esetekben bizonyos alkatrészeket illanó alakban lehet 10 kivonni. Így pl, némely esetben az ezüstöt illanó alakban lehet kiűzni a kemence kibocsátó oldalán, más esetekben pedig pl. arzénes savat különíthetünk el a kemence bebocsátó oldalán kilépő gázokból. Álta 15 Iában .azonban a kemencében fellépő párolgást lehetőleg elkerüljük. Ha az ércben sok az értékes fém, akkor néha ajánlatos az ércet alacsonyabb minőségűvel hígítani; általában azonban 20 nincs szükség hígításra, ha az érc nem tartalmaz 10v

í-nál több értékes fémet. A hígításnak fő célja, hogy a képződött kloridok összehegedését meggátolja. Az üzeintartam természetesen változó, 25 általában azonban elégségesnek bizonyult, ha az érc négy óráig időzött a kemencében. A fent ismertetett klórozópörkölés előtt az ércet különbözőképpen lehet elő-30 készíteni, sőt pl. már előzetesen is ki lehet vonni belőle némely értékes fémet. A legtöbb esetben az oxidos érceket egyszerűen csak őrölni kell, hogy a találmány szerinti eljárásra alkalmas legyen. 35 Oldható anyagot, pl. rézszulíátot tartalmazó nyersanyagot célszerű előzetesen kilúgozni. Másrészt, minthogy a vas a legtöbb ércben jelen van és igen jó reagens -fém, már ezt az ércben lévő vasat ferro-40 vegyületté alakíthatjuk, pl. előzetes redukálópörköléssel. így pl. egy nikkelszilikátércet ^kb. 500°-on 10—30 percig redukálunk, pl. generáitorgázzal, vagy kevés oxigént tartalmazó kénessavval, ami által az 45 érc vastartalma túlnyomórészt vasoxidullá alakul. Ezt az ércet már most vagy tisztán, vagy redukálatlan érccel keverve vethetjük alá a klórozó pörkölésnek. Ugyanilyen redukálást érünk el, ha az 50 ércet pl. szénnel keverten hevítjük. Ilyenkor természetesen a redukció nem megy a fémes állapotig, ámbár ha a redukció közben kis fómszemcsék keletkeznének is, ezek is résztvesznek a reakcióban, mint 55 még alacsonyabb vegyértékű vegyületek. Szulfidos érceket célszerű előzetesen oxidálóan pörkölni, de a pörkölést úgy vezetni, hogy a pörkölt ércben elegendő ferrovégyiilet legyen jelen. E cél elérésére pl. a pörkölés utolsó szakaszában a 60 légbebocsátást erős.en korlátozzuk. Az így pörkölt érc a íerrooxidou kívül rendc-sen ínég íerrioxidot, szuliátokat és kismenynyiségű szulfidokat is tartalmaz. Az ilyen pörkölést rendesen forgódobban vagy 65 többpestii kemencében fokozatosan 500c

-ig terjedő hőfokon korlátolt ievegőmennyiséggel végezzük. Sok esetben ezt az előzetes pörkölést úgy szabályozzuk, hogy némely értékes 70 fém szulfáttá alakuljon, melyet kilúgozunk, s csak a maradékot vetjük alá a találmány szerinti klórozó pörkölésnek. Az előzetes pörkölés különösen tűzálló érceknél igen hatékony akkor, ha befe- 75 jezte előtt az ércet félnedves állapotba hozzuk s aztán újra pörköljük. Ajánlatos néha a félnedves ércet kénessavval, de sőt néha klórral is érintkezésbe hozni. Ennek az a célja, hogy pl. nemesfémeket a kö- 80 rülvevő oxidhártyától megszabadítson, de emellett más értékes fém vegyületek is keletkezhetnek. A szulfidcs ércek előkészítésénél ajánlatos a cm-kint 50 szemű szitafínomságig 85 való őrlés, különösen pl. igen tömör (cink- vagy mangán-) érceknél, vagy igen tűzálló, pl. titánt vagy nikkelszulfidot tartalmazó érceknél. Az ilyen ércet előbb szokott módon a kén kiűzéséig pörköljük- 90 s azután — célszerűen félnedves állapotba hozva — kénessav jelenlétében újra pör köljiik, célszerűen ellenáramban. Ilyenkor is ajánlatos túlnyomást használni. így pl. levegőt és kéncssavat tartalmazó légkör 95 ben vasoxidot tartalmazó érc néhány portálát! eléggé szulfátosodik, ha a nyomást időszakosan 0.1—3.0 atm. túlnyomásig növeljük, mimellett elég, ha a túlnyomás össztartalmíi a teljes behatási időnek 100 Vio vagy 1

/i!o része. Az ilyen érceket különösen hatékonyan lehet szulfáfosan pörkölni, ha az ércet a szulfátbomlási hőmérsék alatt különböző összetételű légkörökkel hozzuk érintke- 105 zésbe. így pl. ajánlatos előbb kénessav és oxigén keverékét, s azután kénoxidoktól lényegileg mentes oxigént vagy levegőt váltakozva s esetleg ismételten alkalmazni. 110 Különösen szulfidos érceknél igen ajanlatos az ércet előzetesen a szulfidok elbontása céljából majdnem vagy teljesen agyonpörkölni, azután az ércet félnedves állapotba hozni ós kénessav hatásának 115 alávetni s végül ezt az ércet az imént ismertetett módon szulfátosian pörkölni. Eközben a túlnyomás alkalmazása a ké-