105111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek feldolgozására
— 3 -mány céljaira, úgy hogy ezután az ércet már szárazon vagy majdnem szárazon táplálhatjuk, s ez a száraz érc a betáplálási hely szomszédságában a kemence-5 gázokból annyi nedvességet vesz fel, hogy félnedves lesz. Lehet azonban az ércet kis nedvességtartalommal is táplálni, hogy az üzemközben fellépő nedvességveszteségeket pótoljuk s a finomra őrölt érc porzá-10 sát meggátoljuk. Egy-két százalék nedvesség rendszerint elégséges. Az érc félnedves állapota elősegíti az eíílenáramban jövő gázreagens hatását, így pl. a reagensfémvegyületet, pl. ferrooxi-15 dot a kemence forróbb szakaszaiban keletkezett klór és sósav részben vagy teljesen ferroMoriddá alakítják. A félnedves érc, melyre már a reagensgáz hatott, a kemencében fokozatosan nö-20 ve'kedő hőmérsékű zónákba jut. Itt elsősorban a víz lép ki gőzalakban, hogy ellenáramban a frissen belépő érchez jusson s arra lecsapódjon. A magasabb hőmérsék egyűttaI elbontja a f errokloridot; ez a 25 bomlás, ha az érc félnedves volt és oxigén van jelen, már 80f l -nál megindul és fokozatosan folytatódik 400°-on túlig. A gyakorlatban kitűnt, hogy még lcb. 250°-nál is elég nedvesség van az ércben ahhoz, hogy 30 kismennyiségű sósav is képződjék. Általában ennek a zónának a hőmérs'éke 80 és kb. 400° között van. r "' Az itt kiszabaduló klór és sósav az értékes fémvegyületeket kloridokká alakítja. 35 Ferriklorid vagy más —i vegyület sokkal kevésbé alkalmas, mint az—o rea geiisfémvegyületek, melyek lassabban bomlanak el, úgy, hogy a klórfejlődés egyenletes és ennek folytán a klói- tökéletesebben ala-40 kítja át az értékes fémvegyiileteket. Az ilyen módon előidézett klórozó hatás olyan erőteljes, hogy mire az, érc ezt a zónát elhagyja, a legtöbb ércféleségeknél az értékes fémek túlnyomó része már kló-45 imádott, Szükség esetén a klórozás további tökéletesítésére az ércet egy még magasabb hőmérsékű zónán, pl. 450—• 500° közötti, esetleg 550°-ig is emelkedő hőfokú zónán vezetjük keresztül. Ebben 50 a zónában egy lialoidsót, pl. konyhasót bontunk el, mikor is a magas hőmérsék, az olvadt só és az ebből keletkező halogén még a legtűzállóbb vegyületeket is megtámadja. A' haloidsó bomlása folytán 55 annyi klór keletkezik, amennyi az ércben lévő értékes fémeknek kloridokká, való alakítására szükséges. Az ebben a zónában szükségelt halogénsót vagy ebben a zónában adagolhatjuk, vagy már az. érckeverékkel keverten vihet- 60 jiik be a kemencébe. A halogénsó elbontását a kemencébe ellenáramban bevezetett gázalakú kénoxidvegyületekkel idézhetjük elő. Ha azonban már vannak az ércben szulfátok — pl. ha előzetesen pörkölt 65 szulfidos érceket dolgozunk fel — akkor ezek végzik el a haloidsó elbontásai. Ezeket az anyagokat ezentúl szulfátalkatrészeknek fogjuk nevezni, mert az a hatásuk, hogy a haloidsókból halogént saaba- 70 dítanak fel, egyformán meg van, akár gázalakban (pl. kénessav alakjában), akár szilárd állapotban (pl. szulfát alakjában) hatnak a halóidra. Ha kénégetőből vagy pönkölési műveletekből eredő gázt haszna- 75 lünk, a gáz, kénessavtartalmát célszerűen 1—3%-ra állítjuk be, ha az értékes fémeket kloridok alakjában akarjuk megkapni. Mielőtt a pörkölt és átalakított ércet a 80 kemencéből kivezetnők, vagy közvetlenül utána, célszerű azt lehűteni, hogy a kloridok ne bomoljanak el a levegőn. E célból az érckibocsátó nyílás előtt fűtetlen vagy hűtött zónát .képezünk ki. Legtöbb- 85 nyire elég, ha az ércet kb. 300° alá hűtjük le, mert ekkor már kibocsáhatjuk a levegőre, A fentiekből láthatjuk, hogy az érc egymás után növekedő hőmérsékű zónákon 90 halad át s egy vagy több zónában a reagensfémvegyiilet elbomlása folytán az értékes fémek hatókonyan iklórrozódnak. Az ilyen klórozó eljárásnál ajánlatos a gázokat ellenáramban, tehát a legforróbb 95 zóna felől a nedvesség lecsapódási zóna felé vezetni. Az ilyen ellenáramlás egyrészt folyton visszaviszi a vízpárákat a frissen táplált érchez, s másrészt a magas hőfokú zónákban keletkezett halogént az 100 alacsonyabb zónák felé. Nedvesség jelenléte esetén kis arányban sósav is keletkezik, e leírás keretében azonban ezt a sósavat a klór, ill. halogén fogalmába befoglaljuk. Az értékes fém- 105 kloridok képződésekor elfogyasztott klórt legegyszerűbben az ércadaghoz kevert konyhasó elbontása révén pótoljuk. Az, —o vasvegyűlet, pl. ferrooxid vagy vasoxidoxidul a klórt főleg a hűvösebb zónákban 110 biztosan leköti. Viszont oxigén .jelenlétében a íerroklórid is részt vesz a klórreakciókba n. Célszerű az adaghoz annyi konyhasót, keverni, amennyi közelítőleg kémiailag 115 egyenértékű a klórozandó értékes fémekkel, úgy, hogy a kemence bizonyos zónái ban közelítőleg állandó összetételű klór-
