105111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek feldolgozására

vegyület könnyebben és alacsonyabb hőmérséken bomlik, mint az —o vegyület, így pl. a i'erriklorid már kb. 100°-on kezd vasoxidra és sósavra bomlani, ha víz van 5 jelen. I.'zzel szemben a ferro-klorid oxigén jelenlétében csak 250—500° között bomlik lassan és fokozatosan, úgy hogy egyenletesebben és hosszabb időtartamon át szolgáltatja a hatóklórt vagy sósavat, mint a 10 í'erri-klorid. A fentiek folytán a íerri-oxid és a i'erriklorid nem nagyon alkalmasak értékes fémvegyiiletek oldhatóvá tételére. Ezzel ellentétben a i'erro-oxidnak az a sajátság;?, 15 hogy a klórt könnyen köti lé és a ferrokloridnak az a sajátsága, hogy aránylag csak lassan bomlik el, főleg 250—500°-on, e vegyületeket igen értékes közvetítőkké teszi. Ugyanez áll más ferro- illl. ferri-20 vegyületekre, pl. a szulfátokra is. A találmány szerinti eljárásra tehát jellemző, hogy az anyagban fölös mennyiségű —o reagensfémoxid van jelen mindaddig, amíg az —o reagensíemvegyiilet képződése 25 be nem fejeződött. Ezt követően az —o reagensfómvegyületek hőhatás folytán —i oxidokká és reagensgá.zokká bomlanak, mely utóbbiak az értékes fémvegyületeket támadják meg, pl. kloridokká ala-30 kítják. Sok érc már efcve elég olyan vasat tar-1'ümaz, mely ferro-állapotba hozható. A találmányt azonban úgy is foganatosíthatjuk, hogy a feldolgozandó anyaghoz íerro-35 vegyületet adagolunk, hogy így ,a reagensfém egész vagv részmennyiségét bevigyük. A reagensgázokat űg'y kell megválasztani, hogy a reagensfémvegyületet olyan vegyületekké alakítsák át, melyek hő-40 hatásra olyan reagensgázokat szolgáltatnak, amelyek az értékes fémekkel vagy tém vegyületekkel oldható vegyületeket képeznek. Ilyen gázok pl. a kénessav, a klór és a sósavgáz. Némely ércnél a fel-45 dolgozás első szakaszában, vagyis a nedvesített érc feldolgozásánál a . klór egymagában elégséges. Más esetben, pl. oxidált nemesfém-érceknél gyakran jó eredmények érhetők el, ha a nedves ércre ké-50 nessavat és klórt együttesen hagyunk hatni. Tlven esetekben a reagensfém menynyisége aránylag igen csekély lehet. A találmány többi részlete és különböző ércekre való alkalmazási módjai, valamint 55 más eljárásokkal való kombinációi a következő ismertetésből és példákból tűnnek ki. Eddig oxidált ércek klórozását renkívül körülményesnek és gazdaságtalannak tekintették. A találmány különösen az ilyen exidos ércek gazdaságos feldolgozását teszi lehetővé s épp ezér; ilyen érceket választottunk példák gyanánt. Minthogy továbbá némely szulfidos érc igen tűzálló, olyan példáról is gondoskodtunk, melyben az oxidokon kívül ilyen tűzálló szulfid is 65 van. Ilyen anyag keletkezik pl. akkor, ha a legtöbb nikkelszu'lfidérc egyikét pörköljük; a pörkölt ércben még rendesen vas is van. A vas részben oxid, részben szr.liid, sőt részben szulfát alakjában lehet jelen. 70 Mint ismeretes, a legtöbb szüléidére közelítőleg ilyen összetételű lesz, ha nem pörköltük agyon. A találmány értelmében —o vasat tartalmazó ércadagot egy alkalmas kemence- 75 ben oxigén és reagensgáz jelenlétében fokozatosan növekedő hőmérséken pörköli'nk. A betápláló nyílás szomszédságában lévő érckeverék célszerűen korlátolt menynyiségű nedvességet tartalmaz, ami a re- 80 akciói elősegíti. A legkedvezőbb nedvessé gtarta 1 rhat „l'é!uedves"-nek nevezziik. A lé-lnedves állapot alatt azt értjük, hogy az éreszemesék közeiben nincs folyadék és az egyes szemcséken sincs folya- 85 dékhártya. Az ilyen ere fogásra alig látszik nedvesnek s a marokban igen erős szorítást igényel, hogy összeálljon, az így összeállít csomó pedig nagyon könnyen esik széjjel. Az ilyen állapotban lévő érc 90 nagyobb térfogatot igényel, mint akár a teljesen száraz, akár az egészen nedves érc. Az ilyen fél nedves érc nagy hézagai elősegítik a tekintetbejövő reakciókat. Ha a nyersanyag túl sok vizet tartalmazna, 95 melegítéssel kell gondoskodni arról, hogy az ércanyag feldolgozás közben ne tartalmazzon több vizet, mint amennyi a félnedves állapotnak fellel meg. Pörkölőkésziiléknek legjobban forgó 100 dobkemence vált be, ámbár többpestii kemence is alkalmazható. Főkövetelmény, hogy az anyagot egyenletesen keverhessük és különböző hőmérsékű zónákon vezethessük át. 105 Legcélszerűbben a reagensgázokat az érc mozgásirányához képest ellenáramban vezetjük a kemencében. A betáplált érckeveréket a kemencében a betáplálónyílás szomszédságában egy ideig olyan hőmér- ne sókén tartjuk, hogy a ikemencegázokban lévő gőzből nedvesség csapódjon le az ércre. Mikor a kemencét üzembe helíyezziik, az első ércadagokat már nedvesen, legcélszerűbben félnedves állapotban táp- 115 láljuk be. Mihelyt a kemence rendes tizemviszonyai beálltak, rendszerint már a kemencegázokban ©lég nedvesség lesz a talál-