104881. lajstromszámú szabadalom • Fémgőzegyenirányító párhuzamosan kapcsolt anódokkal

— 3 — ahogy ezt a (b) görbe mutatja. A fényívesés ugyanis ily kis áram esetében emelkedő áramnál csökken, úgy hogy az összvesztesóg kisebb, ha egy anód vezeti az 5 egész áramot, mint ha két párhuzamosan kapcsolt anód mindegyike körülbelül az áram felét vezetné. Ha az áramerősség a negatív fényívellenállás körzetét túlhaladta és a (31)-nél jelölt értéket érte el, 10 amely az (a) görbén a pozitív ellenállási körzetben fekvő (32) pontnak felel meg, melynél a feszültségesés ép akkora, mint a második anódnak (11 anód) gyujtófeszültsége, akkor ez az anód ára-15 mot kezd vezetni, mint ezt a (c) görbe mutatja. E pontnál kezdődik a párhuzamosan kapcsolt anódok egyenletesebb elosztása, Az általuk vezetett áramnak még fennálló különbsége főképen annak a kö-20 vetkezménye, hogy az anód és katód közötti fónyív hosszának különbsége folytán • a fényívellenállás különböző. Mivel a (31) pontnál az áramerősség kisebb, mint az egyes anód megengedett 25 maximális áramerőssége, azaz kisebb, mint a (30) pontnál lévő áram, az egyenlőtlen elosztás e kis terhelésig az egyedül égő anód számára nem hátrányos. Nagy megterheléseknél, amelyek a (30) határ-30 értékhez közelednek, az áram. elég egyenletesen oszlik el az anódokra. Az összáram tehát, amelyet az anódpár átvihet, körülbelül kétszer akkora, mint az, amelyet egy egyetlen anód biztosan átvihet. 35 Ugyanígy három, vagy több anód is lehet egymással, vagy egy egyetlen transzformátorszorítóval összekapcsolva. Az egész anódáramot ekkor annak az áramnak háromszorosára vagy sokszorosára növelhet-40 jük, amelyet egy egyetlen, ugyanakkora anód átvihet anélkül, hogy külső eszközök kellenének a párhuzamos kapcsolás stabilizálására. Egy további lépés, amelynek különösen 45 oly fémedényű egyenirányítóknál van jelentősége, melynek árambevezető huzala igen nagy keresztmetszetű, e kis anódoknak egy nagy anóddá való egyesítéséből áll, melynek szorosan az anódfelületig 50 megosztott fényívvezetőcsöve van. Ahelyett, hogy a párhuzamosan kapcsolt anódokat a fémedényen kívül kapcsolnák egymással össze, azok az edényen belül is lehetnek egymással összekapcsolva, sőt £5 egy egyetlen nagy anóddá is egyesíthet tők, melyhez két vagy több párhuzamos úton át halad a fényív. Azt tapasztaltuk, hogy oly anód, melyhez ilymódon vezetünk áramot, ugyanakkora erősségű áramot képes biztonsággal vezetni, mint két 60 vagy több kiesi, a fent ismertetett módon párhuzamosan kapcsolt anód. Ha azonban <így egyetlen nagy anódot rendezünk el egy nagy anódkar belsejében, egy egyetlen hozzávezetéssel, úgy nem dolgozik 65 ugyanoly gőznyomás mellett oly kielégítően, mint a kisebb anódok ugyanolyan gőznyomás mellett. Ilyenkor a nyomást annyira kell csökkenteni, hogy a nagy anód ne vezessen több áramot, mint égy 70 egyetlen kis anód. Például egy 25 cm. átmérőjű karban elrendezett anódnak körülbelül 0.0006 imtm. higanynyomáson kell dolgoznia, hogy ugyanazt az áramot vezethesse, mint egy 7,5 cm. átmérőjű kar- 75 foan elrendezett és körülbelül 0.005 mim. gőznyomásnál dolgozó anód. Ha mindkét esetben csak 3000 V egyenáramot kívánunk levenni, nem szüksége®, hogy az anódhoz vezető párhuzamos utak teljesen 80 elkülönítve haladjanak, hanem fekhetnek szorosan egymás mellett is. Anélkül, hogy egy meghatározott elméletet vennénk alapul, feltehetjük, hogy az alkalmas szerkesztési mód kritériuma 85 attól a valószínűségtől függ, hogy egy az anódtól a katódhoz vándorló elektron a fényívvezetésnek vagy az edénynek falait érinti-e, mielőtt egy higanyatommial találkozik. Ha e valószínűség egy bizonyos 90 értéken alul marad, kielégítő működés lehetséges. Ha e valószínűség nagyobb, visszgyujtások léphetnek fel. A kritikus összeütközési valószínűség az egyenirányítandó feszültségtől függ ós annál ki- 95 sebb, mennél nagyobb a feszültség. A. fényív vezetőcsöveit úgy kell méretezni, hogy oly áramértóken felül, melynél valamely vezetőesőnek egy felületi elemét az összáram túlterhelné, a fény- 100 ívelleniállás pozitív és elég nagy legyen ahhoz, hogy az áramnak a párhuzamosan kapcsolt csöveken való kielégítően egyenletes eloszlását idézze elő. Nyilvánvaló, hogy a fényív vezetés célját csak akkor 105 ári el, Jha a vezetőfailak közvetlenül az anódokig terjednek. Ha a vezetékek vége és az anód közötti távolság nagyobb, mint 10 em., akkor hatásuk teljesen megszűnik. A legkedvezőbb távolság körülbelül lem. 110' Túlságosan kis távolság esetében zavarólag hat az anódesésben felszabaduló hő, mely a vezető falakat megolvasztja. A vezető csatornák méretei tág határok között változtathatók, mert hosszú, bő csa- 115 tornákkal ugyanazt a hatást érhetjük el, mint rövid, szűk csatornákkal. Már a hatásfokra való tekintettel sem