104881. lajstromszámú szabadalom • Fémgőzegyenirányító párhuzamosan kapcsolt anódokkal

üzemi nyomáson való stabilitásához szük­séges, növekvő árammal növekvő feszült­ségesés legalább oly nagyságú áramoknál lépjen fel, melyeknél az áramnak a pár­-5 huzamosan kapcsolt anódofcra való egyen­lőtlen elosztása az anódok meg nem enge­dett terhelését jelentené. A mellékelt rajz a találmány szerinti egyenirányítónak néhány példaképpeni 10 foganatosítási alakját tünteti fel. Az 1. ábrán h igany gőzegyenir ány í tótelepet szemléltetünk, melynél a találmány sze­rint oly készülékekről történt gondosko­dás, amelyek az anódok párhuzamos kap-15 osolását külső előtétellenállások nélkül te­szik lehetővé. A 2. ábra egyetlen egy anód felé égő fény ívnek és a párhuzamosan kapcsolt anódokoin át különböző megterhelésnél 20 áramló áramnak áramfeszültség-karakte­risztifcája. A 3. és 4. ábra az anódkamra egy-egy célszerű alakjának keresztmetszete. Az 5—7. ábrák a 3. ábra szerinti elrendezés 25 változatait mutatják. Az 1. ábra szerint a (10) egyenirányító­edényben a (11—22) anódok vannak, me­lyek mindegyik páratlan számmal jelölt anód ja a rákövetkező, páros számmal je-30 lölt anóddal párhuzamosan a (23) transz­formátor szekunder fázisainak egyikéhez van kapcsolva. E transzformátor egy há­romfázisú primertekercselésből áll, mely a (25) válitakozóáramú szorítókkal kap-35 osolatos, továbbá egy hatfázisú szekunder tekercselésből, amely két (26) ós (27) há­romfázisú részre van osztva, amelyeket egymással a (28) közbenső transzformá­tor kapcsol össze. A (28) transzformátor 40 (29) középpontja az egyenáramú kör ne­gatív sarika. Hasonló telepeknél utóbbi időben szük­ségesnek tartották áramosztó fojtóteker­cseknek beépítését mindegyik anódáram-45 körbe, amelyek a párhuzamosan kapcsolt áramköröket egymással induktive úgy kapcsolják, hogy az egymással párhuza­mosan kapcsolt anódokon az áram egyen letes elosztása létesül. Azt találtuk már 50 mosit, hogy az egyenirányító megfelelő méretezésénél ós az egyenirányító edény­ben uralkodó, megfelelő gőznyomásnál a párhuzamosan kapcsolt anódok minden egyes csoportjában az anódáramnak oly 55 megosztása lehetséges, hogy kielégítő áirameloszlást az említett anódok vagy áramelosztó fojtótekercsek nélkül is el­érhessünk. Ismeretes, hogy higanygőzegyenirányí­tók feszültségesése kis áramtól kezdve ad- t dig az áramig, amelyet eddig teljes terhe­lésnek tekintettek, növekvő áramnál csök­ken. Ily áramerősség-feszültségkarakterisz­tikákat „sülyedőknek" neveznek, vagy be­szélnek „negatív" ellenállásról is. Ha ilyen ( ellenálláson áram halad át, a Joule-féle törvény szerint benne ugyanúgy hő kelet­kezik, mint egy ugyanakkora pozitív el­lenállásban. Azt találtuk már most, hogy nagyobb ' áramerősségnél a feszültségesés ismét nö­vekszik és végül nagy áramerősségnél te­kintélyes értékre emelkedik. A fényív fe­szültségesésének növekvő áramerősséggel történő emelkedése kis gőznyomású és ' nagy terhelésű higanygőzegyenirányí­tókra jellemző, míg a negatív fényívellen­állás említett körzetében a gőznyomás elő­nyösen nagy és az áramerősség alacsony. A pozitív ellenállás tehát valószínűleg an- ; nak a következménye, hogy az összes, az anódák előtti térben lévő higanyatomok a maradék nélküli ionizáció állapotához kö­zelednek. Egy ily görbének példáját a 2. ábrában (a)-val jelöltük, Továbbá bebizonyult, hogy az áramnak az a határértéke, amelyet egy anóda még biztosan elbír, jelentősen azon érték fölött fekszik, amelynél a fényívellenállás pozi­tívvá válik. Ha több anódot párhuzamosan kapcso­lunk, a legkisebb gyujtófeszültségű anód kis megterhelésnél az összáramot vezeti és ez az állapot növekvő összáramnál a fény­ív áramerősség-feszültség-karakterisztiká­jának teljes csökkenő részén és e görbe emelkedő részén addig a pontig marad meg, amelynél egy másik, párhuzamosan kapcsolt anódnak gyújtási feszültségét le nem győztük. Ekkor ez az anód is kezd áramot vezetni. E viszonyokat a 2. ábra szemlélteti, melyben (a) egy alacsony gőznyomással dolgozó higanygőzegyenirányítónak áram­erősség-fesziUtség-karakterisztikáia, mely­nél a fényívben fellépő feszültségesést, tehát az anód és katód közötti feszültséget ordinátaként ós az anódáramot abszcissza­ként rajzoltuk fel. Az egyes anódhoz tar­tozó áramerősség határértéke például az (a) görbe (30) pontjánál van és körülbelül 50 V feszültségkülönbségnek felel meg az anód és katód között. A (b) és (c) görbék két párhuzamosan kapcsolt anódnak, pél­dául a.z 1. ábra (11) és (12) anódjainak áramát szemléltetik. Ha az abszcisszaként felrajzolt áram kicsi, teljesen egy anódon, pl. az anódpár (12) anódján át folyik, mint

Next

/
Thumbnails
Contents