104712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finoman elosztott tüzelőanyagok elgázosítására

— 2 — csak akkor sikerült elérni, mikor a találmány szerint a kamrák nagyságát szokatlanul megnöveltük és ezzel kapcsolatban a fűtőcsatornákkal történő kívülről való 5 fűtésre tértünk át. Kiderült ugyanis, hogy ilyen nagy térfogatú kamráknál, melyeknek a por útja irányában elég nagy méreteik vannak (legalább két mé-1er a por függőleges esése esetén), az el-10 gázosítási sebességnek az elgázosítási időtartalommal való szorzata hasonlíthatatlanul nagyobb lehet, mint ahogy az, az eddigi kis retortáknál elérhető volt, da-CcH'9. 9, lényegesen magasabb hőmérséklet-15 nek, melyet a kis kamrákban a gyakorlatban el lehet érni. Még az is kiderült, hogy nagy térfogatú kamráknál ezt a szorzatot oly nagyra lehet növelni, hogy a por közepes fűtőértékű keverékgáz képzése 20 mellett lebegési állapotában maradéktalanul elgázosítható, mivel a kitűzött feladat, természetesen meg is van oldva. Az elgázosítást azonban csak addig vili etjük, hogy még elgázosítatlan por 25 mennyiségek maradjanak hátra, melyek többé-kevésbbé vannak kigázosítva és eh hez csatlakozva még teljes kihűlésük előtt elégnek, hogy ily módon a kamráknak egészben vagy részben történő fűtését el-30 lássák. A kemencét ebben az esetben is csak hamú és gáz hagyják el. A találmány szerinti eljárás ezen foganatosítási módjának az az előnye, hogy az adott térfogatú kamrának hasznos teljesítménye, 35 valamint a termelt gázmennyiségnek a felhasznált tüzelőanyagmennyiséghez való viszonya és a kamra élettartama lényegesen megnövekszik. A legnagyobb meleg mennyiségre és a legmagasabb hőmérsék-40 letre ugyanis éppen a kamrában történő elgázosításnak azon utolsó szakaszában van szükség, melyben a már elkokszosodott poralakú tüzelőanyagmaradékok elgázosítása megy végbe és ezeket a meleg-45 mennyiségeket a találmány szerinti eljárásnál megtakaríthatjuk. A kamrák falain keresztül átadandó hőmennyiséget és ezzel a falak hőmérsékletét megfelelő módon csökkenthetjük anélkül, hogy a ke-50 mence teljesítményét csökkentenénk vagy pedig a kamrafalak egyező igénybevétele esetén jóval nagyobb gázmennyiséget termelhetünk. A poralakú tüzelőanyagmaradékoknak 55 teljes kihűlésük előtt történő továbbfeldolgozása mindenekelőtt az eljárás hőgazdaságosságát javítja, ezenfelül pedig a gyújtást is megkönnyíti, mely a tüzelőanyagnak úgy közvetlen, mint a kamra kívülről való fűtése, azaz közvetett fel- 60 használása esetén is szükséges. Nagytérfogatú kamrák alkalmazásának ezenkívül még sok más előnye is van. A 'táplálás önműködően mehet végbe és ugyanúgy, mint a hőmérséklet és a ter- 65 melt gáz minősége, könnyen szabályozható. Mindez számos egyenlő nagyságú kiskemence esetén nehézségeket okoz. sőt sokszor lehetetlen. A találmány szerinti berendezés üzembiztonsága és tartóssága 70 lényegesen nagyobb, a sugárzás útján bekövetkező hőveszteség és ezzel a tüzelőanyagfogyasztás a termelt gázmennyiséghez képest lényegesen kisebb, mint egyes retortáknál. Ezenfelül pedig az eltávozó 75 gázok melegtartalmának kihasználása csak csekély nehézségeket okoz. Minthogy elemi szén vagy koksz köztudomásúlag még a legmagasabb hőmérsékleteken is csak oxigénleadó anyagok, kü- 80 lönösen vízgőz jelenlétében gázosodnak el, természetes, hogy az elgázosítási kamrába vízgőzt kell bevezetni, ha a tüzelőanyag maga csak kevés vizet tartalmaz, vagy ad le, ami nemcsak szilárd, hanem még igen 85 sok folyékony tüzelőanyag esetén (kátrány, kátrányolajok) is így van. Ha a kemence fűtése céljából szilárd kokszrészecskéket is akarunk megtartani, akkor a vízgőzhozagot ennek megfelelően csök- 90 kentjük vagy a vízgőzbeíúvást teljesen beszüntetjük. Ha az elgázosítási kamrába vízgőzt ke^I bevezetni, akkor az ezt bevezető csatornák olyan elrendezése ajánlatos, hogy 95 azok egymással ellenkező irányúak, vagy egymáshoz képest eltoltak legyenek, hogy örvények keletkezzenek, melyek mozgási energiájuk következtében a porfelhőt jobban hordják, mint a nyugodtan áramló 100 gáz. A porfelhő lebegvetartásához szükséges hordozó gázmennyiség ugyanis igen gyakran éppen a gazdaggáz fejlesztésére szánt első kamraszakaszokban hiányzik, minthogy a kigázosítási folyamat lassan 105 kezdődik meg, különösen akkor, ha ezt a kamrarészt aránylag alacsony hőmérsékletre hevítjük. A beadagolt vízgőz szintén hordozó gyanánt hat, mennyiségét azonban a hozzávezető csatornák fentem- 110 lített elrendezése által, mely ebbeli hatását kedvezően befolyásolja, annyira kell csökkenteni, hogy a káros vízgőzfölösleget, mely a gazdaggázt rontaná és ezenkívül a vízgázegyensúlyt a későbbi kam- 115 raszakaszokban kedvezőtlenül befolyásolná, tartósan elkerüljük. Az elgázosítási kamrába belépő tüzelő-