104461. lajstromszámú szabadalom • Véletlen behatásokkal szemben oldhatatlan csavarmenet

Megjelent 1933. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104461. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Véletlen behatásokkal szemben oldhatatlan csavarmenet. Société Francaise de Filetage Indesserrable D. D. G. cég Páris. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 28-ika. Franciaországi elsőbbsége 1929. évi junius hó 29-ike. A találmány feltalálója már szerkesztett oly csavarmeneteket, melyek véletlen behatásokra nem oldódnak, vagyis melyeknél a csavaranya súrlódás segítségével a 5 csavarorsón és nem a megerősített munkadarabon van rögzítve. Ez a rögzítés olyan, hogy a csavaranya a csavarorsóhoz képest a munkadarab által létesített erők hatása alatt nem mozdulhat el mindaddig, amíg a 10 meneteknek a csavaranya meghúzásából származó egymáshoz szorulása fennáll. A csavarmenetek ezen oldhatatlan voltát úgy értük el, hogy a csavarorsó menetének fenékrészén és a csavaranya menetének te-15 tején a tengelyhez viszonyítva ferde felületeket alkalmaztunk (a csavar és a csavaranya tengelyén átfektetett hosszmetszetet véve figyelembe) olykép, hogy a menetek meghúzásánál a csavaranya az orsóhoz ké-20 pest tengelyirányban eltolódjon és oly helyzetet vegyen föl, melynél az anyamenet ferde felületei az orsómenet megfelelő felületeire csúsznak és ilyenformán a menetnek véletlen behatással szemben 25 való oldhatatlan voltát biztosítják. A menetek megszorításánál alapul használt felületek ferdesége olyan lehet, hogy a csavaranya nemcsak véletlen behatásokkal szemben válik oldhatatlanná, hanem rá 30 is ékelődik a csavarorsóra, vagyis másszóval a csavaranya a megszorítás előtti kezdőhelyzetbe önmagától akkor sem térhet vissza, ha a menetek egymásra szorulása pl. az anyag tömörülése vagy kopása 35 folytán megszűnik. Ugyanezen fetaláló a fentleírt nem oldódó csavarmeneteket olykép is tökéletesítette, hogy az elkészítésnél megengedhető toleranciák aránylag nagyok lehettek, mit a csavarorsó menetének ferde fenekén, a 40 tengelyhez legközelebb eső részen és a csavaranya menetének a tengelytől legtávolabbi részén alkalmazott tetszésszerinti alakú vájat eredményezett. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy 45 e vájat alakja nem lehet tetszésszerinti, hanem bizonyos meghatározott feltételeknek kell, hogy eleget tegyen. Ha ugyanis ezen vájatnak a menetek megszorításakor alapul használt ferde felülettel érintkező 50 része a tengellyel túl nagy szöget zár be, akkor a csavarmenetek meghúzásánál a csavar anyagában szakadások állnak elő, amelyek úgy a csavaranya menetének fej- ' részét, mint az orsómenet lábrészét elron- 55 csolják és több oldás, valamint meghúzás után a csavarmenetet hasznavehetetlenné teszik. A találmány egyik megoldási alakjánál a vájatnak a menetek meghúzásánál aia- 60 pul használt ferde felülettel metsződő része kb. 1:4 ferdeségű. Ezek szerint az orsómenet fenékrészének metszete két egyenesből áll, melyek a tengelyhez viszonyítva, ferde elhelyezésűek és egymással is szö- 65 get zárnak be. A két egyenes közül a ferdébb elhelyezésű, amelyik tehát a vájatnak felel meg, a tengellyel példaképpen 13°-os szöget zárhat be, míg a másik egyenes, amelyik a menet megszorításánál ala- 70 pul használt felületen fekszik és melynek ferdesége kisebb, a tengelyhez viszonyítva, pl. 6° alatt nyerhet elhelyezést. A találmány értelmében továbbá a csa- ; varanyát olykép alakítjuk ki, hogy menete 75 az orsó menetének megfelelő részével mindkét értelemben érintkezhetik, vagyis másszóval a csavaranya megfordítható.