101592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék röntgenfotográfiai felvételek készítéséhez

Megjelent 193Q. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKRBjSL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101592. szám. — YIT/e. osztály. Eljárás és készülék röntgenfotográfiai felvételek készítéséhez. C. H. F. Mtiller A.-G. Hamburg:. A bejelentés napja 1930. évi március hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 9-ike. Bizonyos tárgyak, különösen az emberi test belső szervei, pl. vese, epehólyag felvételének sikere, az illető felvételi anyag gradációjától és az illető tárgy vastagsá-5 gától függő, legkedvezőbb feszültségen kívül, tudvalevőleg attól függ, hogy a fényérzékeny lemez meghatározott, elméletileg megállapítható alapsötétedést nyerjen, mely mellett a röntgenkép maximális 10 élességű lesz. Ebben a tekintetben eddigelé csupán a tapasztalatra és a szükséges megvilágítási idő becslésszerü, előzetes meghatározására voltak utalva, ahol is már 50%-ig terjedő eltérést a legkedve-15 zőbb megvilágítási időtől, figyelemreméltó pontosságnak tekintettek. A röntgen-felvételnél, mely hétnél több mérvadó tényezőtől függ, épp oly lehetetlen a megvilágítási idő pontos adagolásának 20 eltalálása, mint ahogy a therápiában tudvalevőleg lehetetlen a röntgenadagnak kellő pontosságú, előzetes meghatározása a cső működési feltéleiből. Az eddigi felvevő eljárásoknál fennálló 25 bizonytalanságokat a találmány azzal küszöböli ki, hogy a tárgy átvilágításánál, a tárgy mögé, valamely ionimetrikus mérőkészüléknek röntgensugárra érzékeny celláját helyezzük, melynek töltése vagy 30 kisülése a mérőkészülék jelzőberendezésén leolvasható. Ily módon kiküszöböljük a tárgy abszorpciós tényezőjének ismeretlen voltától eredő bizonytalanságokat. Eddigelé, pl. vesefelvételeknél, a bete-35 gek különböző testességére való tekintettel, minden személy átvilágításánál több felvételre volt szükség. így pl. valamely beteg átvilágításánál a lemezt előbb 1 másodpercig világították meg, amikor nem kellően exponált képet kaptak; egy 40 utánakövetkező 3 másodpercig megvilágított lemez túlexponált képet adott. Csak egy harmadik, 2 másodperces megvilágítás szolgáltatta a helyes alapsötétedést. Ez okból az eddigi röntgenografia-felvé- 45 telek tetemes lemezpazarlással jártak. Ezzel szemben a találmány szerinti el-' járásnál bizonyos lemezfajtát, bizonyos ionimetrikus mérőkészülék alkalmazásánál, csak egy izben kell kísérletek alap- 50 ján kalibrálnunk, azaz csak egyszer kell megállapítanunk, hogy az ionimetrikus mérőkészülék mutatójának mily kilengésénél tünteti fel a lemez a legkedvezőbb alapsötétedést. A beteg átvilágításánál 55 tehát a találmány szerinti eljárásnál, a beteg testességétől függetlenül, a lemezt csak addig kell megvilágítanunk, míg a jelzőkészülék mutatója a lemez előzetes kalibrálásánál megállapított állásba ju- 60 tott. A mutató állása tehát a lemez legkedvezőbb alapsötétedésének elérését jelzi. A találmány szerinti ionimetrikus mérőkészülék tehát tekintetbe veszi a tárgy abszorpciós tényezőjét. A lemez tehát min- 05 den felvételnél tényleg meg is kapja a kívánt alapsötétedést. A találmány szerinti eljárás tehát lehetővé teszi a helyes felvétel feltételeinek önműködő megállapítását. 70 A találmány szerinti eljárás célszerű kiviteli módjánál az ionimetrikus mérőkészülék sugárérzékeny celláját, a lemez közbeiktatása mellett, a tárgy mögé helyezzük és a felvételnél az átvilágítást 75 megszakítjuk, amikor a jelzőkészülék a lemez legkedvezőbb alapsötétedésének megfelelő jelzést ad. Ennek az eljárásnak