101550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes bitumen diszperziók előállítására

litok, ásványi anyagok, pigimensek s általában finom szilárd por behatásának ellen t á 11 j a n aík. Ha a bevezetésiben jelzett diszperziók 5 íermelésük után hamarosan felhasználtatnak, nem nagyon fontos, hogy a diszperzió hosszú ideig állandó legyen, úgy hogy ilyen esetekben a csak rövid ideig állandó diszperzió is megfelel, hacsak a felhasaló nálás köziben fellépő fentjelzett követelményeknek megfelel. Ha azonban a diszperzióik nem. használt altnak fel rögtön, rendszerint hordókba töltve, nagy távolságra szállíttatnak, vagy a tényleges fel-15 használás időpontjáig hosszú időn át nyugvó állapotban tároltatnak; ha már most a diszperzió nem tökéletesen állandó, bizonyos idő multán a diszpergált részecskék a tartály fenekére leülepedve arány-20 lag tömör lepénnyé állnak összie, míg a vizes folyadék a felületre emelkedik, úgy hogy ha az eredeti szuszpendált állapotot akarjuk a felhasználás előtt helyreállítani, az egész tömeget fáradtságos keve-25 résnek kell alávetni, hogy a leülepedett részeket újból lebegő állapotba hozzuk. Az ilyen diszperzióknak vasúti tartálykocsikban való szállítása természetesen nem lehetséges. 80 A termék a felhasználási helyre rendszerint hordókban érkezik, amelyekben az újbóli felkavarás igen körülményes és tetemes időveszteséget jelent. Erre való tekintettel a találmány egy 35 további célja olyan diszperziók létesítése, melyekben a diszpergált fázis lebegve marad még olyan mennyiségű ós természetű elektrolitok jelenlétében is, melyek a diszpergált részecskék kipelyhezésót 40 idézik elő. Az ilyen diszperziók lebegő állapotban való tartása több tényezőtől függ, melyek mindegyike szem előtt tartandó, ha jó terméket akarunk létesíteni. 45 Elsősorban olyan diszpergáló szer vagy szerek alkalmazandók, melyek kémiailag aránylag közömbösek s a tekintetbejövő elektrolitok által nem beifolyáisoltatnak olyan értelemben, amely diszpergáló ha-50 tásukat megszüntetné s ezáltal a diszperzió szétválását okozná. így pl. a bitumen-és aiszfaltdiszperziók előállítáisához gyakran használt alkáliszappanok és elszappaposítot-t olajok tudvalevőleg nem állán -55 dók, mert az összes nehézfémsók által fémszappan képződése közben elbontatnak s> ezáltal elvesztik diszpergáló hatásukat. Hasonló liatáíst lejtenek ki az ilyen diszpergáló anyagokra az agyag és más rokonanyagok. Ezzel szemben vannak azon- 60 ban olyan diszpergáló anyagok, pl. némely organikus vagy anorganikus por, melyek az ilyen fém&ókkal szeimlben közömbösek. Ezen anyagok rendszerint vízben oldhatlanok. de víz jelenlétéiben fel- 65 duzzadnak s a vízzel többé-kevésbhé plasztikus miasszát képeznek. A diszpergáló anyagok ezen osztályába az agyagok, fémszilikátok, kolloidális oxidok, kazein, egyéb proteinek, dextrin, stb. sorozhatok; 70 ezek között, az agyagok tornáik általában legnagyobb mérvben a megkívánt közömbösséggel és az egyéb kívánatos sajátságokkal. Használtak ugyan mér ásványi anyagokat aszfaltok diszpergálására, me- 75 lyek elektrolitokkal szemben kellő ellenállást tanúsítottak, ezek nem maradtak állandóan lebegve a diszperzióban). A diszpergáló anyaginak olyan mennyiségűnek ós minőségűnek kell lennie, hogy 80 ha a víz a diszperzióból elpárolgott vagy elvonaitott, a visszamaradt végtermék irreverzibilis legyen. Ha pl. bentonitot egymagában alkalmazunk diszpergálószer gyanánt, a kelet- 85 kező diszperzió általában elegendő finomságú lesz ugyan, de a víz elpárolgása után olyan hártyát képeiz, mely — ha a bentonit mennyisége tiilságosan nagy —• víz folytonos behatásával szeimlben nem eléggé 90 ellentálló. Az ilyen diszperziót teihát csak olyan esetekben használhatjuk, amikor a végtermék nincs gyakori vízibehátáísnak alávetve. Egy másik lényeges tényező a diszper- 95 giált anyag szemcsenagysága, amelytől a lebeghetőség függ. Ez azonban egymágában nem mindig elégséges, mert vannak olyan diszpergáló szerek is, melyek alkalrmazása esetén a szétválás még akkor is 100 megtörténik, ha a diszpergált anyag szemcsenagysága aránylag igen csekély. A diszpergált anyag szemcsenagysága nagymértékben függ a diszpergálás közben uralkoidó hőmérséktől. Ennek folytán jo5 gondoskodni kell arról, hogy a diszpergálás a legkedvezőbb hőmérséknél történjék és hogy olyan diszpergáló anyagot használjunk, mely egymagában nem segíti elő a diszpergált anyagnak a kész no diszperzióiból váló kiválását, vagy pedig ha mégis ilyen diszipergálószert alkalmaznánk, úgy azt már a diisapeirgálás előtt olyan szerrel kell keverni vagy kezelni, mely a diszpergálószernek ezt a hátrányos 115 hatását megszünteti. A tekinstetbejöivő diszperziók lebegőállapotát befolyásoló további tényező a kész termék viszkozitása