101543. lajstromszámú szabadalom • Kéthuzalos erősítőberendezés kétirányú erősítésre

Megjelent 193Q. évi december hó 15-éii. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101543. szám. — vil/j. osztály. Kéthuzalos erősítőberendezés kétirányú erősítésre. Belatini Braun Rudolf mérnök Budapest. A bejelentés napja 1929 évi szeptember hó 12-ike. A telefoniában használatos alacsony frekvenciájú erősítők általában két csoportba oszthatók. Az egyiknél a kétirányú erősítést két külön erősítő rend-5 s'zer végzi, rendesen egy-egy cső, miért is szokás ezeket kétcsöves erősítőknek nevez[ni. A másik csoportba viszont azok tartoznak, melyeknél mind a kétirányú erősítést egyazon erősítőrendszer végzi s 10 ezért egycsöves erősítő néven is szerepelnek. Az első csoportbeli erősítők közös hátránya, hogy működésükhöz az erősítőhöz csatlakozó két vonalszakasznak elek-15 tromos szempojntiból való pontos utánzatai szükségesek. Ezen vonalutánzatokat művonalaiknak nevezik és használatuk több szempontból is hátrányos. így elsősorban is a vonalak utánzása még szűk íVekven-20 cia határok közt ma sikerül elég pontosan. Légvezetékeknél, amelyeknek elektromos sajátságai a kábellel ellentétben folytonos változásnak vannak alávetve, állatudó jellegű művonal pontos elkészi-25 tése már ezen változás folytán sem lehetséges. Hosszú kábelvonalaknál viszont a pontatlan kiegyenlítés hatványozott mértékben mutatkozva visszhangszerű jelenségékre, sőt az erősítők begerjedésére ve-30 zethet, ami lehetetlenné teszi a telefoni érintkezést. Nem csekély hátránya, a művonalak használatának az is, hogy azokban úgy az erősítő felé haladó, mint az azt elhagyó beszédáramok energiájának mint-35 egy fele kárbavész, azaz az erősítő csövek erősítése csak bizonyos hányadban használható ki. Felemlítendő a mű von alak alkalmazásának ázom kellemetlen és korlátozó hatásá. is, amely olyan erősítőknél mutatkozik, melyek nincsenek állandóan 40 egy vonalban beépítve, hanem esetrőleisetre megfelelő dugaszzsinórok segítségéivel kapcsolhatók az erősítést igénylő vonalakba. Ezietn úgynevezett zsinór-erősítők ugyanis csak oly vonalak közé iktat- 45 hatók be, melyekhez meg felelő művoamlakkal is rendelkezünk, így tehát az alkalmazási lehetőségeik erősen korlátozva vannak. A kéthuzalos erősítők második osoport- 50 ját alkotják a művonal nélküli erősítők. Ezek közül a régebbi az u. n. No 21. típusú egycsöves erősítő, amely azolnban a gyakorlatban egyáltalán nem vált be. Ennek oka az, hogy ezen erősítő zavarta- 55 lan működéséhez, elengedhetetlen követelmény, hogy a hozzá kétirányból csatlakozó vonaliak impeda|nciája azonos legyeü. Miután ez a valóságban szinte sohasem fondtuj elő, további tárgyalásoktól el- 60 tekintünk, s rátérünk ezen csoport legújabb tagjára,: a Kelleír-féle egycsöves erősítőre. Ennek legfőbb hibája az, hogy az erősítőt elhagyó és felerősített beszédáramok mindkét irájnyban közvetítetnek, 65 ami a beszélő szempontjából hosszább vonalaknál viss'zihangszerű jelenségre vezet, a hallgató szempontjából pedig ez a beszélő felé visszaadott energia kb. 50%-os veszteséget jelent; azaz a cső erősítést/ 70 ismét csiak egy bizonyos hányadában van kihaszinálva. Mindenesettre előnyére Írandó ezen erősítőnek azon tulajdonsága, hogy a hozzá csatlakozó vo'nalak csekélyebb impedancia egyenlőtlenségére nem érzékeny, 75 Az alant leírandó erősítő, amely ugyancsak a második csoportba tartozik, egyesíti magában mindazon előnyöket, aime-