101543. lajstromszámú szabadalom • Kéthuzalos erősítőberendezés kétirányú erősítésre

— 2 — lyefc mint fent láttuk, elődeikből hiányoztaik; működéséhez nem szükségesek művonalak és az erősített beszéd áramok csak a megfelelő irányba továbbíttalaiak, mi-5 által tetszőleges hosszúságú vonalak erősítésére alkalmas. A csatlakozó vonalak impedanciájára annyira nem érzékeny, hogy kábelvonalakon. kívül légvezetékek erősítésére is teljesen megfelel. Fenti tu-10 lajdonságai azonban kiváltképpen alkalmassá teszik zsinórerősítőként való használatra. A berendezés lényege az, hogy két erősítő refndszert megfelelő transzformátorok 15 közbeiktatásával úgy dolgoztatunk, hogy az egyik irányú erősítést a két rendszer push-pullba, a másik irányút viszont parallel végeizze', azaz az egyik irányból jövő beszédáramoik ellentétes fázisban érjék a 20 két erősí tőr endszert, míg a másikból jövők azonos fázisban. A két erősítőrendszert viszoiit alkothatja egy-egy erősítőcső, vagy egy-egy több erősítő-csőből álló kaskad kapcsolás, de alkothatja egy u. n. 25 duplexcső is, amelynél mint ismeretes, közöis izzó Icaithód dal két külön rács és anódból álló rendszer van közös üvegburában elrendezve; a továbbiakban azonban egyszerűség kedvéért- mindig csak két 30 erősítőrends'Z,erről fogunk beszélni, amelyek alait-t a fentimegadottak bármelyikét érthetjük. Magyarázatképpen azonban hozzáfűzzük, hogyha több csőből álló kaskad kapcsolás alkot egy-egy erősítőrend-35 szert, úgy a leírásban előforduló rácskör alatt mindig az első cső rácsköre, viszont az aínódfcör alatt mindig az utolsó cső anódköre értendő; a leírás azonban úgy tekinti, mintha egy-egy erősítő-rendszert 40 egy-egy cső alkotna. Az első ábrán látható az erősítő elvi kapcsolása, mely szerint a két erősítőrendszer teljesen azonos felépítésű és pedig olyan, hogy az anód ós rácskörök 45 két-két sorba kötött transzformátor útján vannak egymással csatolva. Ezek közül az egyik olyan, hogy önmagában véve pozitív visszacsatolást okoznia, azaz az erősítőt bogerjcsztené, míg a másik olyan, 50 hogy negatív visszacsatolást okozna. Miután a két sorba kapcsolt transzformátor pontosan azonos, látható, hogy az erősítő be nem gerjedhet, mert az egyik transzformátor éppen annyi pozitív visszacsa-55 tolást létesít, mint amennyi negatívot a másik; azaz egy-egy erősítőreiidszeren belül a rács- és anódkörök egymástól függetlenek. A transzformátorok tekercseinek impedanciái egyébként olyanok, hogy a rácskörbe levőké egyenként fele 60 a csövek rács-kathódimpedanciáján'ak, inig az anódkörben levőké egyenként fele a csövek anód-kathód impedanciájának. A kétirányból csatlakozó vonalak mindegyike két-két szimmetrikus tekercs út- 65 ján kapcsolódik az erősítőrendszerekihez, Ugyanazon vonalhoz tartozó két szimmetrikus tekercs közül az egyik az egyik erősí tórendszer pozitív visszacsatolását létesítő transzformátorán van, míg a ma- 70 sik a másik erősítőrendszer negatív viszszacsatolást létesítő transzformátorán nyer elhelyezést, azaz van vele csatolva. A két vonal két-két tekercse viszont két különböző transzformátorpáron nyer el- 75 helyezést, úgy hogy ha az erősítőcsövek nincsenek izzítva, a két vonal egymásra nem hathat, tehát két-két tekercsük és a két erősítő-rendszer megfelelő tekercsei útján úgy vannak csatolva egymással, 80 hogy az egyikben fellépő esetleges áramimpulzus, a másik vonalban mit sem indukál. A voiiialtekerosek impedanciája tulajdonképp szabadon választható, de mindenesetre a legcélszerűbb őket úgy 85 megválasztani, hogy az egy vonalhoz tartozó két tekercs impedanciájának összege a telefoniában általánosan alkalmazott 600 ohm legyen. Megfontolásainkat ezután két szem- 90 pontból fogjuk folytatni. Az egyik az, hogy az erősítő hogy viselkedik begerjedés szempontjából a különböző viszonyok között; a másik szempont viszont az, hogy az előírt erősítési processzus megfe- 95 lelően játszód ik-e le. Lássuk először is az első szempontot. Legelső feltételünk az, hogy a különböző tekercseik teljesen szimmetrikusak, azaz az alkalmazott négy transzformátor 100 teljesen azonos Jegyen. Ugyancsak azonosnak tételezzük fel a két erőisítőrendszert alkotó két csövet, aziaz hogy azok karakterisztikái a basnálaitos rácsfeszül tségi határok között megegyezők. Vizsgá- 105 latainknál egy spontán áramimpulzust tételezünk fel valamelyik cső anódáramkörében és azt fogjuk megfigyelni, hogy az vájjon minden külső befolyás nélkül növekvő avagy csökkenő tendenciát fog-e 110 mutatni; első esetben ugyanis az illető erősítő beg erjedne. Tegyük fel, hogy a (2) erősítőcső anódkörében keletkezik egy (I) spontán áramimpulzus (lásd 2. ábrát), amelynek pilla- 115 nutnyi iránya anódra mutató, azaz, a (3) nyíl szerinti. Ezen impulzus két uton hat a (2) erősítőcső rácskörére: egyrészt