101504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oly kinolin- és akridinvegyületek előállítására, melyek a magban benztiazolil, bonzoxazolil- vagy benzimidazolilcsoportot és egy primer, szekunder vagy tercier aminocsoportot tartalmaznak
alakjában a 3- (6'-etoxibenztiazolil-2')-4-oxíkinolint kapjuk, mely alkoholos nátronlúgban kékesibolya fluoreszcenciával oldódik és 300°-on felül olvad. Ha az; oxi-5 vegyületet foszforoxikloriddal és számított mennyiségű foszforpentakloríddal olaj fürdőben forrásig hevítjük, akkor a hidroxilt klór helyettesíti. A klórbázis kloroformban igen gyenge fluoreszcenciá-10 val, erős forró sósavban aranysárga színnel könnyen oldódik. Alkoholból és kevés kloroformból átkristályosítva 189°-on olvad. Ha a klórvegyületet alkoholos ammóniával 6 óra hosszat 190°-ra hevítjük, 15 akkor a fenti szerkezetű bázist kapjuk. A eső tartalmát az 1. példában megadottak szerint dolgozzuk fel. A bázis majdnem színtelen por, mely acetonból átkristályosítva 284°-on olvad. Alkoholos oldata 20 gyenge ibolyaszínnel fluoreszkál. A hidroklorid barnássárga, por, mely vízben melegítve sárgás színnel oldódik. 17. Ha a dehidrotiotoluidin helyett a 2-p 25 aminofenil-6-metilbenzoxazolt (lásd Eer. 28. 1128 oldal) alkalmazzuk, akkor a fentebb ismertetett munkamóddal finoman kristályos szürke por alakjában a 2 - (yoxikinaldil-6') -6-metiloxazolt kapjuk, 30 mely alkoholos lúgban kékeszöld fluoreszcenciával oldódik és foszforoxikloriddal forralva a megfelelő y - klórvegyületet szolgáltatja, mely alkoholból és kloroformból átkristályosítva színtelen, 191— 35 192°-on olvadó finom port képez. Ebből 5 g-t 30 cm3 alkoholos ammóniával 6 óra hosszat 190°-ra hevítünk, a szárazra párologtatott csőtartalmat erősen hígított sósavval kifőzzük, a kivonatot szűrjük és a 40 Kzűrleithez ammóniát adunk. Az. így kapott lenti képletű bázis alkoholban ibolyaszínű j 1 uoresczenciával oldódik és 2S8°-on olvad. A gyengén sárgás hidroklórid vízben való forraláskor oldódik. N ,C\L 45 18. kiórcinlkoninsavat (az oxisavból foszforoxikloriddal való főzései előállítva, alkoholból átkristályosítva, 0,p: 205°) nátronlúggal közömbösítünk és fölös mennyiségű etilaminoldat hozáadása után 5 óra 50 hosszat 170—175°-ra hevítünk. Azután az oldatot sósavval savanyítjuk és nátriumacetátot adunk hozzá, a - etilaminocinkouinsavból álló színtelen csapadék képződik. O.p: 300°-on felül. Ha a 120°-nál szá- 55 rítoitt aminosavat tionilkloriddal óra hosszat gyenge forrásig hevítjük, akkor petrol éter hozzáadására az x - etilaminocinkoninsavklórid sárgaszínű hidrokloridjia válik le, melyet leszívaíunk és pstrol- 60 éterrel mosunk. Ebből 5.4 g-t keverés közben 35 era® piridinben oldott 4 g sósavas 3,.4-diaminotoluolnak forró oldatába viszünk és azután rövid ideig forrásig hevítjük. Víz hozzáadása után leszívatjuk, 65 a, csapadékot forró, hígított sósavban old juk, az oldatot szűrjük és a szűrletből ammónia hozzáadásával a fenti szerkezetű, színtelen bázist, jó termelési hányaddal lecsapjuk. A bázis alkohol 70 ban könnyen oldódik, vizes nátronlúgban nem oldódik, vizes alkoholos nátronlúgban ellenben igen. Víz-bői és alkoholból való átkristályosítás után 145° olvadáspontú színtelen port képez. A színtelen 75 hidroklórid vízben könnyen oldódik. OC„HS 19. 30 cm'1 jégeeetben szuszpendált 4 g 2-amino-5-etoxitiofenol cinksójához (lásd a, 14. példát) a 3,8. példában leírt a - eti- 80 lamlnocinkoninsavkloridból 5,4 g-t adunk keverés és forralás mellett, miközben oldás áll be. Azután az oldatot vízzel hígítjuk és ammóniával meglúgosítjuk. A nagyon jó termelési hányaddal kapott fenti 85 szerkezetű bázis acetonból való átkristályosítás után, 191°-on olvad és söitétsárga hidroklőridot képez, mely csak savtartalmú vízben oldódik. C9 H,.O 20. 90
