101504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oly kinolin- és akridinvegyületek előállítására, melyek a magban benztiazolil, bonzoxazolil- vagy benzimidazolilcsoportot és egy primer, szekunder vagy tercier aminocsoportot tartalmaznak

— 3 — acetonból és kevés alkoholból átkristályosítva színtelen port képez és 215°-on olvad. A sáxga hidroklorid vízben melegítve halványsárga színnel könnyen oldódik. HN.CEL.COOH sárga színnel oldódik és 300°-nál bomlás közben olvad. S CELO 25 A klórvegyületből (1. példa) 20,5 g-t keverés ós melegítés közben 90 g fenolban oldunk. Ezután 130°on 1,5 g nátrium alkoholos oldatát adjuk hozzá, miközben a y 10 feniléter képződik. Anélkül, hogy ezt izolálnánk, az ömlesztékhez 170°-on 4,7 g finomra porított glikakollt adunk és keverés közben a hőmérsékletet % óra lioszszat 190°-on tartjuk. Kihűlés után aceton-15 nial hígítjuk, a színtelen port 1 esz ívatjuk és acetonnal mossuk. Ez, a por a fenti szerkezetű sav, de még kristályos fenolt tartalmaz. Ha e porhoz forró metilalkoholban forró, hígított sósavat adunk 20 fölöslegben, akkor feloldódik és kihűlésnél a sav fenolmentes hidrokloridja kristályosodik ki. Vizes alkáliá>ban halvány-A 2 - p - aminofenil - 6 - metoxi-benztiazolból (0. p: 185—186°; az etoxivegyülethez hasonlóan előállítva, lásd a 9. példát) ismert módon a y - oxikinaldinszármazékon keresztül, amely alkoholos lúgban 30 zöld fluoreszcenciával oldódik, a y - klórvegyületet kapjuk, amely alkoholból és kloroformból átkristályosítva 189''-on olvad és kloroformban sárga színnel és gyengén kékesibolya fluoreszcenciává] 35 könnyen oldódik. Ebből a klórvegyületből 3 g-t 20 cm3

alkoholos ammóniával 5 órán át 190—200°-ra hevítünk. A feldolgozást az 1. példában megadottak szerint hajtjuk végre. A fenti szerkezetű, gyengén sárgás 40 bázis hígított alkoholból való átkristályosítás után 272°-on olvad. Az alkoholos oldat kékesen fluoreszkál. A hidroklorid sárga színű. CH,0 C HN.CH2

.C1Í2

.CH(CH3

)0 \/\/\ A 7. példa szerinti klórvegyületből 1,7 g-t 5 cm® alkohollal és 0,44 g izoamilaminxial 5 óra hosszat 190°-ra hevítünk. A cső tartalmának száraz maradékát vízzel fel-50 forraljuk, az oldatot szűrjük és koncentrált sósav hozzáadásával a sárgás di liidrokloridot leválasztjuk, Ez utóbbi vízben forraláskor könnyen oldódik. Ha az oldathoz ammóniát adunk, a majdnem 55 színtelen bázis leválik. 0. p.: 149—150". A bázisnak a fent megadott van, C3

H6

O.X/

V

/\ I I C 9. K szerkezete NH, 45 a y- oxikinaldinszármazékká és ezt foszr foroxikloriddal való hevítéssel a y - klórvegy illetté alakítjuk át. Alkoholból és kloroformból való átkristályosítás után 65 195—196" olvadáspontú, majdnem színtelen port kapunk. Alkoholos ammóniával több óra hosszat tartó, 190—195°-ra való hevítésnél a klórt az aminocsoport helyettesíti és a fenti vegyületet kapjuk. Az 1. 70 példában megadottak szerint dolgozunk tovább. A bázis 268°-on olvad, a hidroklorid sárga színű. C2

H5

0, S 10. A CH, A .2 - p - iaminofeinil-6-eitoxi-benztiazolt 60 (lásd Hauser disszertációját, Zürich 1928) például az 1. példában ismertetett módon CH, A 2 (m) aminofenil (6) etoxibenztiazolt 75 (sárgásszürke kristálypor, alkoholos oldatban nem fluoreszkál O.p.: 127—128°;