101504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oly kinolin- és akridinvegyületek előállítására, melyek a magban benztiazolil, bonzoxazolil- vagy benzimidazolilcsoportot és egy primer, szekunder vagy tercier aminocsoportot tartalmaznak

_ 4 — előállítása hasonló a p-aminovegyület előállításához., lásd a 9. példát) a p-vegyiilethez hasonlóan (lásd a 9. példát) a y-oxikinaldinon keresztül (amely alkoholos 5 liígban igen gyönge zöld, koncentrált kénsavban gyönyörű sárgászöld fluoreszcenciával oldódik) a y - Mórvegyületté alakítjuk át. Alkoholból és kloroformból való átkristályosítás után gyengén sár-10 gás színű port kapunk, O.p. 181°. A termék kloroformban igen gyenge kékes, koncentrált kénsavban élénk sárga, fluoreszcenciával oldódik. Alkoholos ammóniával 5 óra hosszat tartó 190—195°-ra való hevítő tésnél a y - aminovegyület képződik, melyeit az 1. példában megadott módok szerint izolálunk. Igen valószínű, hogy ezt az aminovegyületet a fenti képlet jellemzi, ahol a kinolingyűrű 7. helyzetéiben a 20 benztiazolmaradék foglal helyet. A bázis 236°-on olvad és sárga hidrokloridot képez. S CH, 11. 2 g 2-12. (-6'-mctilbenztiazolil-2') (9) klóra-S CH, kridint 10 cm3

alkoholos ammóniával több óra hosszat 150°-ra hevítünk. A szárazra 25 párologtatott csőtartalmat erősen hígított sósavval kifőzzük, a kivonatot szűrjük és a szűrlethez ammóniát adunk. Eközben a fenti összetételű, aranysárga bázis válik ki. O.p.: 300° fölött. Az aranysárga liidro- 30 klorid vízzel való forraláskor sárga színnel oldódik. A kiindulási anyag előállítása a következőképen történik: 75 g o-klórbenzoesavat egy ideig 700 cm3

ami]alkoholban 75 g 35 káliumkarbonáttal forralunk, azután 115 g dehidrotiotoluidint és kb. 5 g rézport adunk hozzá, azután a keveréket 24 óra hosszat, forraljuk. Miután az amilialkoholt vízgőzzel kiűztük, a maradékot vízzel 40 forraljuk és az így kapott oldatot szűr jiik. Ha a szűrletet ecetsavval savanyítjuk, akkor az így képződött metilbenztiazoldifenilaminokairbonsav zöldesszürke, 255°-on olvadó por alakjában csapó- 45 dik ki, Ha ezt a savat egy óra hosszat í'oszforoxikloriddal főzzük, akkor a fenti liépletű klórakridinszármazékot kapjuk, mely alkoholból és kloroformból való át- 50 kristályosítás után 247°-<m olvad. C HN. CHa

: CH(OH). CH2

.N(CS

H6

)2 N N 18 g-t a 11. példa szerinti klórakridinből kavarás és vízfürdőben való melegítés 55 közben 70 g fenolban oldunk. Azután lassanként 7.5 g y - dietilamino -p - oxipropilamint adunk hozzá és körülbelül V2 óra hosszat tovább melegítjük. Az ötmleszíéket azután 2n-nátronlúgba öntjük, a, ki-60 váló bázist, mely állás közben megszilárdul, forró ecetsavval oldjuk, az oldatot szűrjük és ammóniát adunk hozzá. így a fenti szerkezetű bázist kapjuk, mely acetonból és alkoholból átkristályositva 65 aranysárga színű, 172°-011 olvadó port ad, A hiclxoíklorid aranysárga színű és vízben könnyen oldódik. °íHb

0

\/\A xt

t i C -Ml, 13. A 2-(6'-etoxibenztiazolil-2')-9-klórakridint például az I. példában ismertetett 70 módon, sárga színű, kloroformból és alkoholból átkristályoisíitva 212°-inál olvadó por alakjában kapjuk, ha a dehidrotoluidin helyett a 2-p-aaninofeniil-6-etoxibenztiazolt (lásd a 9. példát) használjuk. Eb- 75 Ml a porból 5 g-t 20 g olvasztott fenolban oldunk és az ömlesztékbe 130°-ig való hevítés mellett körülbelül i/2 óra hosszat ammóniát vezetünk. Az ömlesztőknek hígított nátronlúgba való öntésekor leváló 80 bázist erősen hígított sósavval forraljuk., az oldiatot szűrjük és a szűrlethez koncentrált sósavat adunk. Eközben a fenti képlet szerinti bázis aranysárga hidrokloridja válik ki, mely vízben forralva 85 sárga színnel oldódik. Ha az oldathoz ammóniát adunk, akkor a 300°-on felül olvadó bázist kapjuk, mely alkoholban zöldessárgia fluoreszcenciával nehezen oldó-