101454. lajstromszámú szabadalom • Háromállású váltó hajtószerkezet, kapcsolatban három állású váltó állítóművel

tolórúd (b) ütközője gátolja meg, melyet az (St) állítómű rögzít. Az (St) állítóműinek a 2. ábra szerinti középhelyzetbe való átálllításával az (S) 5 tolórúd is, a balfelé való üresjáratával ugyancsak középhelyzetébe tolatott, anélkül, hogy a (c) ütközőt magával vitte volna. Ezáltal azonban a (W) váltó a (H.) emelő útján eszközlendő helyi átállítás 10 számára szabaddá vált, mert a (b) ütköző a (c) ütközőt szabaddá tette. Ha tehát az (St) állítómű középbelyzetében van, akkor az (R) láncdob és az (S) tolórúd is középhelyzetébein van, míg a (W) váltó. 15 a helyszínén, a (H) emelő segélyével tetszőlegesen átállítható. Mihelyt azonban az (St) állítómű emelőjét a 2. ábra szerinti középhelyzetéből felső végállásába átállítjuk, az (S) tolórúd is, közép-20 helyzetéből tovább tolódik el balfelé és (a) ütközőjével a (c) ütközőt, a (V) hajtórúddal és a (W) váltóval együtt, a bal végállásába magával viszi és ebben az állásban rögzíti is. Az ismertetett beren-25 dezés tehát lehetővé teszi egyrészt a váltónak az i(St) állítóműről távolból való állítását és végállásában való rögzítését, egyúttal azonban a helyszínen való állításra való szabaddá tételét. 30 A 3. és 4., valamint az 5—10. ábrák ennek a berendezésnek további kiviteli példáit vázlatosan szemléltetik. Ezeknél a kiviteli alakoknál a (K) láncdob (c) ütközője és a láncdob tenge-35 lyén lazán ülő (S) állítótárcsa (a) és (b) ütközői közé van az üresjárat iktatva, mely >(S) állítótárcsa a (Z) fogaskerék (3—4. ábra) vagy a (zl, z2, z3) csapok útján (5—10. ábra) kapcsolódik a (V) hajtó 40 rúdba és ily módon kapcsolódik vele. A 6. ábra az 1. ábra szerinti helyzetnek felel meg, melynél a (W) váltó végállásában rögzítve van, minthogy a (c) ütköző a (b) ütközőt rögzíti és ezáltal az (S) tár-45 csanak az óramutató járása irányában való elforgását és így a (V) hajtórúdnak jobbra való eltolását meggátolja. A 7. ábra az állítómű középállását szemlélteti. A i(K) láncdob (c) ütközője sza-50 baddá tette az (S) állító tárcsa (b) ütközőjet úgy, hogy a váltó már most a (V) hajtórúddal és az (S) állítótárcsával helyileg tetszőlegesen átállítható. Az állítóműnek középhelyzetéből másik végállá 55 sába való átállításánál már most a (c) ütköző, az (a) ütköző útján az (S) állítótárcsát (7. ábra) az óramutató járásának irányában magával viszi, amint ezt a 8. és 9. ábrák szerinti középső állások mutatják, mindaddig, míg a be- 60 rendezés másik végállását (10. ábra) és így a váltó másik végállását el nem értük, melyben a váltó már most a (c) és i(a) ütközők együttműködése folytán, rögzíttetik. 65 Minthogy ez a váltóhajtószerkezet, főleg váltóknak nagy távolságokból való állítására alkalmas, a szerkezet, a találmány szerint, saját berendezést is felölel, mely a mozgásnak a (K) láncdobról, il- 70 letve az (S) állítótárcsáról a (V) hajtórúdra való átvitelére is alkalmas. Ezt a berendezést alább ismertetjük. Váltó csúcs-záraknál pl. a kampós zárnál, a hajtórúd átállító mozgása tudva- 75 levőleg a következő részutakból tevődik össze: a) a kampós zár szétrekesztési útja, b) a csúcssínek átállítási útja, <•) a kampós zár elreteszelési útja. 30 Ez a három részút, melyeknek összege a hajtórúd átállítási útja, bizonyos csúcszárszerkezetnél meghatározott viszony ban van egymáshoz. Ennek megfelelően el CS Ú. C S ~ Z cl rat drót- 85 huzal útján működtető, szokásos váltóállítószerkezetnél az összes huzalútnak bizonyos része a csúcs-sínek átállítása és egy-egy további meghatározott huzalát pedig a csúcs-zár el- és szétreteszelésére 90 esik. Ezek a szokásos huzalutak azonban, a tapasztalat szerint, a váltóknak megbízható állítását csak 200, legfeljebb 250 m. távolságból engedik meg. Váltóknak, huzalok útján, nagyobb távolságból 95 való megbízható állításának lehetővé tételére, elsősorban a csúcs-zár el- és szétreteszelésére eső huzalút növelendő lehetőleg, hogy a ihuzal hosszváltozásait feltétlenül ártalmatlanná tegyük. 100 A szokásos váltóhajtószerkezeteknél a hajtógörgő átmérőjének puszta növelésével, tehát az összes huzal út növelésével önmagában ezt a célt csak tökéletlenül érhetjük el. Ennek az intézkedésnek nyo- 105 mán azonban egyrészt nem csupán az él-és szétreteszelési ú t szándékolt növelése jár, mert a huzalút növelésének egy része az átállítási útba is esik és így a szándékolt cél szempontjából elvész és 110 másrészt a görgőátmérő növelésének a/, állítóműnél és váltóknál fennálló térviszonyok igen szűk határt szabnak. Az összes huzalút növelése szempontjából te hát elsősorban a hajtógörgők állítószö- 115 gét kell megfelelően növelnünk. Ehhez képest a találmány szerinti hajtószerkezet oly mozgásáttevő berendezést