101128. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ingadozó feszültségű áramfeszültségegyenértékének és időegyenértékének meghatározására elektromos fogyasztókészülékek megvizsgálására
— 2 -zása minden esetben azon alapszik, hogy a készülék pl. izzólámpa élettartama (L) és az ingadozó feszültség (v) között funkcionális összefüggés áll fenn: 5 L = f(v) 1. Ha a feszültség nem túlságosan nagy intervallumban változik, akkor ezt az öszszefüggést gyakorlatilag kielégítő megközelítéssel: alakban írhatjuk, ahol L0 a készülék élettartama v0 névleges feszültségnél, n pedig a szóbanforgó készülékre jellemző állandó, amely például izzólámpáknál az 15 izzótest anyagától és használati hőmérsékletétől függ; wolframszálas léghíjjas izzólámpáknál n = 13. A (2) egyenletből következik, hogy ha egy v0 feszültségre szerkesztett készülé-20 ket, pl. egy izzólámpát dt időelem alatt v feszültségnél használunk, akkor az áram a készüléket úgy veszi igénybe, mintha v0 feszültségen dt ideig használtuk volna. Ebből következik, hogy az idő-25 egyenérték (Te ) a egyenlettel van meghatározva, ahol T a készülék használati ideje. A feszültségegyenérték meghatározásá-30 ból és ennek a (2) egyenlettel való összevezetéséből következik, hogy a feszültségegyenértéket (ve ) és az időegyenértéket a következő egyenlet kapcsolja össze: 4'- = Br)" -35 Ha ezen egyenletből Te értékét kifejezzük és a (3) egyenletbe helyettesítjük, kapjuk, hogy Ve = \ i / V dt 5. * 0 Ajánlották már ezek alapján a követ-40 kező eljárást ingadozó feszültségű áramokkal végzett vizsgálatokra; regisztráló voltméterrel a feszültséget, mint az idő függvényét felvették, majd ezen felvételből a (3), illetőleg az (5) egyenlet segítségével az idő-, ill. a feszültségegyenértéket 45 meghatározták. Ennek az eljárásnak nagy hátránya az, hogy a szükséges számítások még segédeszközök igénybevételével is nagyon bonyolultak és az eredmények pontossága sem kielégítő abban az eset- 50 ben, ha a regisztráló voltméter által rajzolt görbe nagyon egyenetlen és szabálytalan. Jelen találmány olyan eljárást ismertet, amelynek segítségével ingadozó fe- 55 sziiltségű áram feszültségegyenértéke és időegyenértéke a gyakorlatban kielégítő pontossággal egyszerű módon meghatározható. A mérési módszer leegyszerűsítésére a következő meggondolás vezet: 60 A változó feszültséget kifejezhetjük a megadott feszültségtől (v0 ) való percentuális eltéréssel (x) a következőképen: v = v„ (1 + x) 6. Ezen értéket a (3) egyenletbe helyette- 65 sítve kapjuk, hogy az időegyenérték T Te=/(l + x)«dt 7. 0 Most (1 -f- x)n -t Newton binomiális tétele szerint kifejtjük, de x-nek a másodiknál magasabb hatványait figyelmen kívül 7( hagyjuk. Ha a feszültség ingadozása legfeljebb + 10%, akkor ezzel legfeljebb kétszázalékos hibát követünk el, ami az ilynemű vizsgálatok hibahatárán alul van. Ily módon Te következő értékét nyerjük: 7t Te= T+n/xdt+ )x»dt 8. 0 0 Most még a relatív voltórák számának (zi) és a relatív voltquadratórák (z2 ) számának fogalmait kell bevezetnünk. A relatív voltórák száma az egységre vonat- 81 koztatott feszültségközépérték és az idő szorzatával egyenlő: T Zx = f dt 9. '0 v ° A relatív voltquadratórák száma az egységre vonatkoztatott feszültségközépérték 8 négyzetének és az időnek szorzata: Ha a 6. egyenletből x értékét kifejezzük és a 8. egyenletbe helyettesítjük, az ezen
