101128. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ingadozó feszültségű áramfeszültségegyenértékének és időegyenértékének meghatározására elektromos fogyasztókészülékek megvizsgálására
- 3 — egyenletben előforduló integrál értéket ki-T T számítjuk és / — dt ill. / j —) dt kife{ v„ i wo/ jezések helyére (Z1 )-et ill. (Z2 )-t irunk, végre az egyenletet rendezzük, akkor az időegyen-5 érték Te következő értékét nyerjük: T _ n 2 -3n + 2 + n n T — n (n — 2) ZA + - 1) 2 Z, 11. Ebből a (4) egyenlet segítségével a feszültség egységére vonatkoztatott feszültségegyenérték következő értékét kapjuk: 10 T + n —1 2T (Z. - V 12. Mint említettük, n-nek értéke wolframszálas léghíjjas izzólámpák esetében 13-mal egyenlő; ha n ezen értékét a (11) egyenletbe helyettesítjük, az időegyenér-15 tékre a következő egyenletet nyerjük: Te == 66 T — 143 Z, + 78 Z2 13. vagy számításra egyszerűbb alakban: Te = 78 (Z2 — T) — 143 (Z± — T) -)- T 14. A (11) és (12) egyenletek összehasonlítása 20 mutatja, hogy az időegyenérték kiszámítása egyszerűbb, mint a feszültségegyenértéké, mert a műszerekről leolvasott adatok a (11), ill. (13) egyenletben csak első hatványon fordulnak elő. 25 A jelen találmány értelmében az ezen egyenletek felhasználásához szükséges mennyiségek meghatározása következő módon történik: T, a kísérlet időtartama mérésére egyszerű időmérőóra szolgál. A 80 relatív voltórák számának (zi) mérésére voltóraszámlálót használunk, mely az ismert ampéreóraszámlálóból azáltal készül, hogy állandó nagy ellenálláson át az áramforrás sarkaira kapcsoljuk; ezen 35 kapcsolásban ugyanis az ampéreóraszámlálón áthaladó áram intenzitása a hálózati feszültséggel egyenes arányban áll, úgy hogy ezen mérőeszköz közvetlenül mutatja a voltóráknak, vagy a számlap 40 számadatainak a névleges feszültséggel egyszersmindenkorra történő elosztása után, a relatív voltóráknak számát. A voltquadratórák mérésére szolgáló eszközt az ismert wattóraszámlálóból oly -45 módon állítjuk elő, hogy ennek mindkét tekercsét, szükség esetén megfelelő állandó ellenálláson át a fogyasztóval párhuzamosan az áramforrás sarkaira kapcsoljuk. (A wattóraszámlálókban, mint ismeretes, csak az egyik tekercs van pár- 50 huzamosan kapcsolva, míg a másik soroskapcsolású). Ez esetben ugyanis a számláló ampéretekerosén áthaladó áram intenzitása is egyenes arányban áll a hálózati feszültséggel; minthogy pedig a 55 számláló volttekercsén áthaladó áram intenzitása a feszültséggel mindenesetre arányos, ezen kapcsolásban a számláló műszer adatai a relatív voltquadratórák számával, (zs)-vel, szintén egyenes arány- 60 ban áll. A műszerek kapcsolása az ábrán látható. A hálózati áram (1, 2) pontokon lép be, a (3, 4) pontokon vezet a fogyasztóhoz. (5) és (6) pontokból van leágaztatva az 65 (A) voltóraszámláló, szükség esetén (r) előtétellenálláson keresztül. A (7) és (8) pontokból van leágaztatva a vezeték a (B) voltquadratóraszámlálóhoz, melynek mindkét (C) és (D) tekercse szükség ese- 70 tén (R) előtétellenálláson keresztül a (3) és (4) pontokon kapcsolt fogyasztóihoz párhuzamosan van kapcsolva. Ha ezen berendezés segélyével a voltórák számát (zi) és a voltquadratórák számát 75 (z2 ) meghatároztuk és a kísérlet időtartamát (T) ismerjük, úgy ezen adatokat a (11), ill. (12) egyenletbe, vagy pedig léghíjjas izzólámpa esetén a (13) egyenletbe helyettesítve a feszültségegyenértéket, ill. 80 az időegyenértéket egyszerűen kiszámítjuk. Szolgáljon például egy wolframszálas léghíjjas izzólámpa élettartamvizsgálata. A névleges hálózati feszültség 110 volt. 85 A kísérlet tartama, eizhtz clz izzólámpa égetési ideje i(T) 1000. A voltóraszámlálón leolvasott relatív voltórák száma (zi) 1027.3 óra, a voltquadratóraszámlálón leolvasott relatív voltquadratórák száma 90 z2 1055.9 óra. Ezen adatokat a (14) egyenletbe helyettesítve kapjuk, hogy Te = 78 X 55-9 — 143 X :• 7-3 -f 1000 = = 1446-3 óra Tehát 1446.3, vagy a kísérleti hiba figyelembe vételével kikerekítve, 1450 óra az 95 az időtartam, amely alatt a vizsgált izzólámpa állandóan 110 volt feszültségnél ugyanúgy elhasználódott volna, mint az ingadozó feszültségnél 1000 óra alatt. A feszültségegyenértéket az időegyen- 100 érték kiszámítása után legegyszerűbben a (4) egyenletből számítjuk ki. A jelen esetben a feszültségegyenérték
