100668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályos aluminiumoxid előállítására

— 2 — gény oxidfluorid-chlorid-salakot kapunk. Ezt a salakot vagy közvetlenül lehűtjük és ezáltal kristályosítjuk, vagy esetleg a vas-, silicium- és titán-tartalom további 5 csökkentésére még" olvadt állapotban rövid elektrolizisnek vethetjük alá, (pl. az 5983. osztrák szabadalom szerint), mikor is, pl. egy előpestben a nyersvas kathoda gyanánt van kapcsolva, míg egy szénelek-10 troda anód gyanánt nyiilik a salakba. Ilyen módon a salakban még jelen volt vas, szilícium és titán elektrolitikusan túlnyomórészt a nyersvasba vihető át. A salakot ezután a nyersvasról lecsapoljuk 15 és lehűtés révén kristályosítjuk. Az ilyen oxidíluorid-chlorid-salak lehűtésekor először az AUOs és más magas olvadáspontú vegyületek kezdenek kikristályosodni, azután ezekkel együttesen folypát, kriolit 20 stb. is kristályosodik. A rendszerint a legkönnyebben olvadó alkatrészeket képező vízoldható sók (NaCl, CaCL) az anyaolvadékban szaporodnak fel a nyersanyag olyan fertőzményeivel együtt, melyek kis 25 százalékos mennyiségben vannak jelen és kristálychemiai affinitásviszonyaik folytán nem izomoríák az először kivált kristályokkal, úgyhogy nem válnak ki azokkal. Végül az anyaolvadék, ill. az eutek-30 tikum is megdermed s ilyen módon kötőanyagot képez a korábban kivált kristályok között. Ha már most a megdermedt olvadékot durván elaprítjuk és vízzel lúgozzuk, akkor a vízoldható alkatrészek 35 felodódnak, úgyhogy a kristályok közötti kötőanyag megszűnik vagy elbomlik, ami annyira mehet, hogy az egyes kivált kristályok szabadon mozgékonyakká válnak. Ha az olvadék vízoldható része nem nagy 40 mennyiségben van jelen, akkor elérhetjük azt is, hogy a vízzel való kezeléskor a kristályok közötti összetartás csak anynyira lazúl meg, hogy az egyes kristályok csak a lúgzást követő óvatos aprítás után •45 válnék szabadon mozoghatóvá, a nélkül, hogy ezen aprítás közben lényeges elmorzsolódást szenvednének. A vízzel való kezeléskor az olvadék azon vízben oldhatlan alkatrészei, melyek az anyaolvadékban, 50 ill. az eutektikumban szaporodtak fel, aprókistályos alkatuk folytán finom iszap gyanánt válnak ki, melyet a túlnyomó mennyiségű durvább nagyobb kristályoktól ismert készülékekben egyszerű, isza.55 polás révén különítünk el. Ily módon tehát a nyersanyag bizonyos fertőzményeit nemcsak a kristálykoncentrátumtól különítjük el, hanem egyúttal az iszapban erősen dúsított állapotban nyerhetjük ki. Kis mennyiségben jelen levő egyéb al- 60 katrészek, ha önállóan kristályodnak ki, ugyancsak hajlamosak arra, hogy igen apró kristályokat képezzenek, melyek az iszapolásnál ugyancsak az iszapban szaporodnak fel. 65 A kristálykoncentrátumok, melyek a jelen esetben főleg kristályos ALOs-ból, folypátból és egy kevés újból képződött krioliíból, továbbá mechanikusan magukkal vitt vasból és kismennyiségű egyéb 70 ásványokból, (spinell, topáz, titanik, zirkon, berill, stb.) állanak, előbb a vas és egyéb mágneses alkatrészek elkülönítésére mágneses szeparálásnak vettetnek alá s azután további magában véve ismert elkü- 75 lönítő eljárásoknak vettetnek alá, hogy az aluminiumoxidot a többi alkatrésztől, főleg a folypáttól elkülönítsük. Ezt az elkülönítést, pl. előzetes osztályozás után szérűn való mosással, vagy az újabb idők- 80 ben folypátra alkalmazott differenciális flotálás révén végezhetjük. Ily módon tehát egyrészt tiszta aluminiumoxidot, másrészt tisztított folypátot kapunk. Egyébként a kereskedelmi alumínium előállítá- 85 sára szánt aluminiumoxidnál egy kevés tiszta folypátnak jelenléte nem káros. Az AI2O3 (korund) és folypát elkülönítése azonban a keménységek alapján is történhet, minthogy előbbi 9, utóbbi 4 kemény- 90 ségű. Ha ugyanis az anyagot dörzsölőaprításnak vetjük alá, a lágyabb folypát finom iszappá dörzsölődik szét, míg a korund szemcsenagysága változatlan marad, úgyhogy ezután a folypáttól iszapo- 95 lássál elválasztható. Ezen eljárás természetesen különböző keménységű alkatrészekkel bíró más elegyek felbontására is használható. Az ömlesztést természetesen elektromos 100 kemencében is végezhetjük, váltakozóvagy egyenárammal s minthogy ezen kemencékben magasabb hőmérsékek állnak rendelkezésre, nem kell aránylag annyi olvadáspontcsökkentő adalékot alkal- 105 mázni, mint az aknakemencében. Ezen kemencékben is, épúgy mint az aknakemencében, a vas és silicium redukciója túlnyomórészt tisztán thermikusan eszközölhető, különösen ha a nyersanyagot meg- ne felelő mennyiségű redukálószónnel brikettezve alkalmazzuk. Egyenáram alkalmazása esetén a redukciót elektrolitikusan még tovább vihetjük, mert az olvadék elektrolit gyanánt szolgál. Ilyenkor az ol- Hí vadékból még egy kevés alumíniumot is lehet kielektrolizálni, úgyhogy az olvadék alatt vas, szilícium, titán és alumínium