100265. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás

— 7 -kapcsolódási mozgását lefékezéssel lassít­juk. Az e célra szolgáló elrendezést pl. a 9. ábra szemlélteti, amely az 1. és 2. ábrák 5 szerinti példaképpeni kapcsolás két len­dítő testének azt a részét mutatja, amely a (T) osztó rés közelében van. A két (2) iendítőtestet az egymásra rétegezett, dom­ború, rugalmas (23) korongok és a (24) . 10 nyomó csavarrúgók közbeiktatása mel­lett a (21) riíd és a (22) anya tartják ösz­szecsavarolva, amelyek egy-egy, a (T) osztórés síkjára merőleges, megfelelő fu­ratban vannak elrendezve. A (21) rúd szá-15 rán, az osztórés közepétől kiindulva, az (Ui) és (Ua) bal- és jobbmenet van vágva, amelyek a (2) lendítőtestek megfelelő el­lenmeneteiben járnak. A csavarmenetek emelkedése akkora, hogy önzáródás ne ie-20 gyen lehetséges és a rúd a csavar tenge­lye irányában működő erők befolyása alatt elcsavarodhassák. Amidőn már most a vezérlés folyamat alatt szabaddá tett (2) lendítőtestek kifelé törekszenek, kény-25 telenek a (21) rudat az (Ui, Us) menetek­ben elcsavarni, ami a kifelémozgást, a hatékony centrifugális erőket felfogó (24, 23) rúgóktól is támogatva, megfelelően gátolja. A centrifugális erőket felfogó el-30 rendezés még azt is lehetővé teszi, hogy a (8) súrlódó pofáknál a bekapcsolás szá­mára az egész centrifugális erő helyett annak csak a felfogó elrendezés által meg­hagyott része fejthessen ki hatást és, 35 hogy ezáltal a kapcsolás fékező nyoma­téka bármely tetszésszerinti kicsiny ér­tékre beállítható legyen, ami különösen nagy fordulatszámú kapcsolásoknál fon­tos. Ezáltal egyúttal a súrlódó pofák 40 rendkívül enyhe felfektetését, illetve a kapcsolás fékező nyomatékának rendkí­vül enyhe beállítását érjük el, amit bizo­nyos különleges esetekben megkövete­lünk. 45 Ilyen és hasonló rendszabályok olyan értelemben is alkalmazhatók, hogy a cen­trifugális erőt felfogó, illetve a forgató nyomatékot csökkentő hatás később me­gint megszűnjék, vagyis a kapcsolás kez-50 detben gyenge fékező nyomatéka utólag megfelelően növekedjék. Magának a Co­riolis-gyorsulásból eredő erőnek a hatása is felhasználható arra a célra, hogy a (2) lendítőtestek kifelé irányuló sebességét 55 lassítsuk. Ehhez, amint még a 9. ábrából is kitűnik, nem szükséges egyéb, csak va­lamely tömeg, pl. a teljes (25) gyűrű, amely pl. a (2) lendítőtestek (Y) kieszter­gályozott részében lazán foglal helyet és a (2) lendítőtestekhez képest elforoghat, 60 továbbá pl. ferde felületek útján a lapos (I) koronggal ellátott (21) rúdba kapasz­kodhat. A (25) gyűrű tömege, amelynek a forgástengely körül bizonyos tehetet­lenségi nyomatéka van és amely a lendí- 65 tőtestek rendszerével csak a ferde felü­letű (I) korongnál áll forgató nyomatékot átvivő összefüggésben, a forgástengely körüli sebességnek a Coriolis-erő okozta és a (2) lendítőtestek kifeléhaladása alatt 70 fellépő lassulásának egész tartama alatt a hozzátartozó késleltető nyomatéknak meg­felelően az (I) koronghoz támaszkodik és a (21) rúd forgását a Coriolis-erő haté­konyságának tartama alatt gátolja. Ily 75 módon a kifelémozgást maga a Coriolis­erő szabályozza. Az efféle kialakítások is természetesen számos más szerkezeti el­rendezés alakjában is lehetségesek. A 9. ábrából egyúttal az is kitűnik, 80 hogy a (T) osztórésben különleges hatá­sokat előidéző (25) gyűrűt, amely a (2) lendítőtestek (F) ablakának közelében vo­nul el, úgy is kiképezhetjük, hogy a (3) billenőcsap egyes helyzeteivel együtt mű- 85 ködve, annak mozgásait vagy erőhatásait az osztórés közelében a lendítőtestre vigye át. A (3) billenőcsapot egyedül is fel lehet használni a kifelé irányuló sebesség féke- 90 zésére. Ha a (2) lendítőtest (F) ablakát úgy képezzük ki, hogy a két (Fm ) ütköző­felület közötti, a (3) billenőcsap kétoldali billenéséhez szükséges tér, amelyet a [3-szög jellemez, kicsiny legyen, akkor a (3) 95 csap nem képes elérni a 6. ábrában szem­léltetett azt a szélsőbb helyzetet, amelyet ay-L -szög jellemez. Ha ez a szög, amely az (Mi) élnek a forgásirányban hátrama­radó (Fm ) ablakoldalhoz való ütközésénél 100 a tiszta gördülőmozgás befejeztet jel­lemzi, lényegesen kisebb, akkor a lendítő­testek kezdődő kifelémozgásánál a (Q) pontban sugárirányban kifelé támadó, a csapot továbbforgatni törekvő erő ezen for- 105 gatás számára kicsiny emelőkarhoz jut, de az (Mi) ól (amelynek sugárirányban be­felé kellene csúsznia) még ekkora emelő­karral szemben működhet, úgy hogy a (3) csap nem tud tovább billeni, hanem (Mi)- 110 nél és (Q)-nál megakad, amivel egyidejű­leg a (3) csap hengeres (C) részének (Ar )­nél a forgómozgást továbbra is nehezítő, megfelelő nagyságú reakcióerőt kell fel­vennie. Ily módon a (3) csap billenőmoz- 115 gása a kifelé irányuló sebességre gátlólag

Next

/
Thumbnails
Contents