100265. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás
— 8 -hat. A lefékezéshez pl. a (7) rúgókengyelt is felhasználhatjuk, amely kötélsúrlódási lejt ki, ha teljes kör mentén feszítjük ki és amelynek végeit rúgó köti össze. 5 A 10. ábra a találmány sokoldalú kiképzési lehetőségeire további bizonyítékot szolgáltat, mert ezen ábra szerint a lendítőtest és a billenőcsap együttműködése úgy is elképzelhető, hogy a (2) lendítőtest 10 nem a saját (3) billenőcsapját, hanem a másik lendítőtestét vezérli, amivel ezek munkája még szorosabb kapcsolatba hozható. Az 1. és 2. ábrákban példaképpen feltüntetett kapcsoláshoz képest ehhez 15 csak az szükséges, hogy a megváltoztatott (4') vezérlőlapok alkalmazása mellett a (3) billenőcsap (K) forgattyúcsapját úgy helyezzük el sugárirányban kifelé, hogy a (K) forgattyúcsappal szemben fekvő 20 keskeny henger felületdarab képezze az (fi) reteszelőí'eliiletet. A (4') vezérlőlap alakja most olyan, liogy szabad vége a szomszédos lendítőtest (F) ablakának területén túlnyúlik és (L') résével a (K) 25 fcrgattyiicsapot körülfogja. A lendítőtestek vezetése (E'i)-nél, (E\>)-nél ós (E3 Vnál történik. Amidőn működés közben a (3) billenőcsap elfordul, (K) forgattyúcsapja a. forgási középpont felé közeledik. Ekkor 30 a vezérlőlap (Sí) széle, minthogy ez a szemben fekvő, a középponttól eltávolodó (2) lendítőtesthez tartozik, szintén a középpont felé közeledik, úgyhogy a munkafolyamat természetesen a 3—8. ábrák sze-35 rínti folyamathoz hasonlóan megy végbe. A vezér lőlap visszavezető hatása már most abban áll, hogy a kapcsolás megállításánál a most kifelé haladó (4') vezérlőlap (SA ) széle a (3) billenőcsapot (K) 40 iorgaüyúesa.pjánál fogva kifelé, álló helyzetébe forgatja. Ezáltal különösen azt érhetjük el, hogy még a, két (2) lendiíőíostnek a reteszoldó folyamattal együtt kezdődő kifelémozgá-45 sai is kapcsolatba jutnak egymással. Iia ugyanis a reteszoldó folyamatnál (pl. a fellépő gördülőellenállások különböző nagysága foytán) az egyik (3)'billenőcsap hamarább tenné szabaddá az utat a ki-50 feléhaladás számára, mint a másik, akkor a bekapcsolásig megteendő utat előbb megkezdő (2) lendítőtest (4') vezérlőlapjának (SJ) széle a másik lendítőtestnek az állóhelyzetből csak kevésbbé kibillent 55 (3) csapját a (K) forgattyúcsapnál megragadja és kényszeríti arra, hogy a bekapcsoló mozgást kövesse. Már most attól függetlenül, liogy a billenőcsapot az 1. és 2. ábrák szerint vagy pedig a 10. ábra szerint alkalmazzuk-e, 60 a. (3) billenőcsapot még azonkívül úgy is ki lehet képezni, hogy az (1) meghajtórészhez képest való tengelyirányú rögzítést végző (Ba ) felfekvési felületei (2. ábra) az (A) üreg (Ar ) hengerfelületeit 65 oldalról határoló felületeket csak a billenőcsap álló helyzetében rögzítik tengelyirányban játék nélkül, míg az összekötő felületek a ymi n és yma x közötti lebillent helyzetben (7. és 8. ábrák) vissza- 70 húzódnak. A (Ba ) felfekvési felületek tehát a billenőcsap álló helyzetében közöttük volt legkisebb kölcsönös távolságból kiindulva a y-szögnek megfelelően mindkét oldal felé mindinkább távolod- 75 nak, úgyhogy a lebillent helyzetben legkisebb távolságú hely a meghajtórész (A) üregének (Am ) oldalfelületei közelébe jut, ahol pl. járulékos részekbe kapaszkodhat, amelyek a kapcsolás bekapcsolt helyzeté- 80 ben a menesztésnél az (1) meghajtórészhez képest tengelyirányban gördülést engedhetnek meg. Ugyanúgy, ahogy a (3) billenőcsap oldalsó vezetését álló helyzetéből való ki- 85 mozdítása mértékében lazábbá lehet tenni, módunkban áll természetesen azt a vezetést is, amelyet egymás számára a (2) iendítőtestek a (4) vezérlőlapok által kölcsönösen biztosítanak, a bekapcsolási 90 helyzethez való közeledéshez mérten fokozatosan lazítani. E célból pl. csak az (Ei, Ea), illetve (Ela) vezetőszéleket kell megfelelő lerézselésekkel kiképezni. Hogy esetleges porképződésnek minden 95 lehetőségét kizárjuk, amely porképződés a száraz súrlódással való fékezésnél közvetlenül a bekapcsolás után fellépő csúszás alatt jöhetne létre — ámbár a csúszó felületek egymást tükörsimára csiszolják 100 — és a munkafolyamat lefolyását zavarná, módunkban áll megtelelő kiképzéssel oda hatni, hogy a kapcsolásban mindennemű, porképződés önműködőlég kiküszöböltessék. Ezt. a kiképzést, amelyet a 11. ábra 105 tüntet fel, például a 2. ábrán látható (9) szíjtárcsatokon foganatosítjuk. Azon a helyen, ahol pl. a szíjtárcsakoszorú az oldalfelületekbe megy át, a gyűrűalakú (P) kamrát képezzük ki, amelybe a hen- 110 geres belső felület (súrlódó felület) a kifelé emelkedő (Pi) kúp közvetítésével megy át. és amelyet befelé pl. a (P3 )-nál kiélesített (Pa) lemezgyűrű oly módon fed le, hogy (Pí)-nél keskeny, gyűrűalakú 115 belépési tér keletkezik. Ha most a (Pi) kúpfelület kezdete a. kapcsolás középsíkja, felé pl. a (P.-,) darabbal túlnyúlik a
