100265. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás
— 6 -helés alól mentesült, saját centrifugális erejének hatása alatt sugárirányban kifelé mindig visszatér a meghajtórész (A,) széléhez és ily módon a forgási közép-5 ponttól való legnagyobb lehetséges távolságban mindig ismét elkezdhet gördülni. A vezérlőlap (S) széle és az ablak (F,.) felülete közötti, a már többször említett (k) értékkel megnövelt távolság biztosítja 10 azt, hogy a legnagyobb (q) távolságban elhelyezkedő (Q) él és a (K) forgattyúcsap a gördülő mozgáshoz elegendő helylyel rendelkezzenek. Mihelyt a kapcsolás megállításával a 15 centrifugális erő megszűnt, a (6) rúgók a (2) lendítőtesteket a 3. ábra szerinti nyugalmi helyzetbe viszik vissza. Ugyanekkor a (3) billenőcsapokat a (K) forgattyúcsapoknál a vezérlőlapok (S) szélei 20 befelé húzzák és a forgattyúcsapokat visszaforgatják, mire ezek a 3. ábránál tárgyalt kb. álló helyzetet veszik fel és a teljesen kikapcsolt kapcsolás iijabb önműködő indítás elvégzésére készen áll. 25 Azáltal, hogy az a sugárirányú befeléhaladás, amelyet a lendítőtestek a rúgó hatása alatt a bekapcsolt helyzettől a 3. ábra szerinti nyugalmi helyzetig végeznek, a tulajdonképpeni bekapcsolási utat, 30 am in-ot, illetve ama x -ot i > k -f- c darabbal múlja felül, a munkafolyamatra a gördülések megtételére szükséges k és c szakaszok felhasználódnak. A kapcsolás egész gördülő-elreteszelő 35 folyamata a meghajtórész elreteszelő (R) hengerfelülete görbületi sugarának megválasztásával egyszerű módon változtatható, ami gvakorlatilag rendkívül fontos. Ha 9.z r0 sugarat (4. ábra) úgy választjuk, 40 hogy az (R) gördülőfelület körvonalának (0) középpontja a billenőcsap középső része hengeralakfi (C) darabjának tengelyébe essék, akkor a (3) billenőcsap a 4. ábrában feltüntetett elreteszelt helyzet-45 ben a centrifugális erővel szemben, amelyet (R)-nél fog fel, közömbös egyensúlyban van (feltéve, hogy a forgattyúcsapban egyesített excentrikus helyzetű tömeget megfelelően kiegyenlítettük). Az el-50 reteszelésnek az 5. ábra szerinti helyzetig végbemenő megszüntetése alatt csak tiszta gördülő ellenállásról lehet szó, amelyet a felfogott nyomások és a gördülősurlódás együtthatója szabnak meg. Ha azonban 55 az (r) sugarat nagyobbnak, pl. (r1 )-nek választjuk (4. ábra), úgyhogy a kör középpontja (O)-ba kerül, akkor a lendítőtesteknek a (C) henger tengelyétől most már távolabb fekvő (Q) él eléréséig a tiszta gördülő ellenállás legyőzésén kívül az 60 őket terhelő centrifugális erővel szemben is egy bizonyos darabon sugárirányban befelé el kell tolódniok. Az elrendezés most stabilis egyensúlyban van és a reteszelést oldó folyamat kivitele megfelelően nehe- 65 zebb lesz, úgyhogy a kapcsolás bekapcsolásához annál nagyobb „tömeglökésekre" van szükség, mennél nagyobb az rt sugár a (C) hengerfelület r0 sugarához képest. Ha ellenben a sugarat r0 -nál kisebbre 70 vesszük, rigyhogy az (R) hengerdarab középpontja pl. (02 )-be esik (4. ábra), akkor a 4. ábra szerinti reteszelrendezésnek az a törekvése, hogy az elreteszelendő centrifugális erő hatása alatt magától billenjen 75 le, tehát labilis egyensiilyról van szó. A kapcsolás most minden további nélkül magától bekapcsolódik, mihelyt az indítási gyorsulásból eredő tömegnyomás, illetve tömeglökés, amely a billenőcsap (M) 80 felületét az ablak (Fm ) felületéhez szorítva tartja (és ezáltal az álló helyzetet biztosítja), elmúlt, vagyis a kapcsolódás a gyorsulási periódus elteltével bekapcsolódik, anélkül, hogy az ekkor uralkodó 85 fordulatszám abszolút értéke döntő befolyású lenne. A reteszelés feloldásának szabályozása tehát csak az (1{) gördülőfelület sugarának a függvénye, úgyhogy pl. megfelelő 90 sugaru (3) billenőcsapot betéve, a vezérlés megfelelően szabályozható. Amikor a reteszoldó folyamat alatt szabaddá tett (2) lendítőtestek sugárirányú an i in, illetve am a x bekapcsolási út- 95 jukat megteszik és egyidejűleg a kapcsolás tengelye körül forognak, súlypontjuknak a forgástengelytől való távolsága a megtett bekapcsolási útnak megfelelően nő. Hogy azt a fordulatszámot, illetve 100 szögsebességet, amellyel a gyűrűrendszer szabaddáválásának pillanatában rendelkezett, megtarthassuk, a kerületi sebességnek oly mértékben kellene növekednie, amily mértékben a kifelémozgás folytán 105 a sugár növekszik (Coriolis-gyorsulás). Minthogy azonban a magára hagyott, szabadon forgó rendszerrel ilyen sebességnövekményt nem közlünk, ez azt jelenti, hogy a lendítőtestek kifeléhaladása a lio forgó mozgás lassítását eredményezi, ami a kölcsönös sugárirányú vezetésre szolgáló (4) vezérlőlapokon nem jelentéktelen erőhatásokra vezethet. A találmány ezeket az erőhatásokat azáltal van hivatva 115 csökkenteni, hogy a (2) lendítőtestek be-
