99841. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ablak- és ajtórögzítő szerkezet

Megjelent 193Q. évi májvis hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99841. SZÁM. — VIH/d. OSZTÁLY. Önműködő ablak- és ajtórögzítő szerkezet, Tkálcsecz János lakatossegréd Budapest. A bejelentés napja 1929. évi május hó 8-ika. A találmány tárgya olyan rögzítő szerkezet, amely egyrészt ablak- vagy ajtószárnyaknak kitárt helyzetben való, önműködő kitámasztására, másrészt azoknak 5 csukott helyzetben való rögzítésére egyaránt alkalmas. A szerkezet lényege az ablak- vagy ajtószárny minderikori, mozgási irányába beállított, forgathatóan ágyazott és a szárny-10 nyal való ütközés útján működtetett tárcsa, amely reá excentrikusan ható rúgóterhelés alatt csappan át és tartatik fogva egyik vagy másik szélső helyzetében. A rajzon, példaképpen, a találmány több 15 kiviteli alakját mutatom be. Az 1. ábrán jobboldali, külső ablakszárny (vagy ajtó), nyitott helyzetben való kitámasztására alkalmas szerkezet, függélyes metszetben látható, a rögzítés előtti hely-20 zetet teljes vonalakkal, a rögzített helyzetet pedig szaggatott vonalakkal jeleztem; a 2. ábra ennek felülnézete; a 3. ábra az ablakszárnynak csukott hely-25 zetben, egyéb záró szerkezet nélkül való rögzítését; a 4. ábra pedig ajtónak ugyanilyen rögzítését s egyben ennek elreteszelését tünteti fel; végül az 30 5. ábra szárnyasajtók két szárnyának egymáshoz való rögzítését szemlélteti. Az 1. ábra szerint az (1) rögzítő vagy kapcsolótárcsa a (2) tengely körül forgatható és a (3) ágyazótokban, részben be-35 süllyesztve, foglal helyet, mely utóbbi a leerősítésére szolgáló (4) lappal függ össze és a szokásos módon az ablakkönyöklő deszkába vésendő be. Az (1) tárcsa kerületén, e kivitel szerint, körcikkalakú rész 40 van kivágva, miáltal az (5) és (6) ütközőfelületek állnak elő, amelyek a (7) ablakszárny lengetésénél, felváltva, ennek (8) vasalásával jönnek érintkezésbe; ez utóbbi, ez esetben egyszerű, az ablakkeretbe eresztett, sík fémlapból áll. Ez a (8) fémlap 45 a (7) ablakszárny teljes vonallal ábrázolt, rögzítés előtti helyzeténél a (6) ütközőfelülethez támaszkodik. Ekkor az (1) tárcsa baloldali, szélső helyzetében van. Ha aztán az ablakszárnyat még tovább jobbra el- 50 toljuk és a (8) lapot a szaggatott vonallali feltüntetett helyzetbe hozzuk, akkor ez az (1) tárcsát magával, viszi, ill. azt jobboldali, szélső helyzetébe forgatjuk el, mire annak (5) ütközőfelülete jön a (8) lemezzel érint- 55 kezésbe s ezt e helyzetben rugalmasan fogvatartja. Az (1) tárcsa ugyanis, ágyazásához képest, excentrikusan fekvő pontjára ható rúgóterhelés alatt áll, amely a tárcsát, a 60 támadási pont helyzete szerint, jobbra \agy balra csappantja át és szélső helyzeteiben bizonyos erővel fogvatartja. Az ábrázolt kivitelnél a (9) rúgó a (10) orsón foglal helyet, amelynek (11) fejrésze az excentri- 65 kus helyzetű (12) csapon támadja a tárcsát és melynek másik vége a (3) ágyazatok alsó határfalában elrendezett (13) furatban vezettetik. A (9) rúgó tehát egyrészt a tok falához, másrészt a (11) fej- 70 hez és ennek közvetítésével a (12) csaphoz támaszkodik. Az (1) tárcsa elfordulását az egyik szélső helyzetben a (14), a másik szélső helyzetben a (15) bütyök határolja, amelyek a határhelyzetekben, 75 az ábrázolt módon, a (4) leerősítő lapba ütköznek. A tárcsa mozgását azonban másként, pl. a (11) fej mozgási pályájába helyezett ütközőkkel is határolhatjuk, amelyek a (3) 80