99788. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés lapátkerekekhez

_ 4 _ kötővonalának iványa által van meghatározva. Ha a három említett emelőhosszt kevéssé különbözőre választjuk — pl. a lapátok megváltoztatott mozgási törvé-5 nyének elérése céljából — akkor a lapátok állása ugyan kis mértékben a két (8) és (10) pont távolságától is függ, lényegében és főleg azonban mégis azok összekötővonalának iránya által van meghatározva 10 (mint a kissé görbített vezetőhasítékkal biró kulisszáknál is). A leírt fajtájú hajtóberendezések nemcsak a lapátok közvetlen mechanikus meghajtására szolgálnak, hanem azon 15 esetekben, amelyekben a lapátok erőbekapcsolók (servomótorok) által mozgattatnak, az erőbekapcsolók vezérlése vagy visszavezetése gyanánt is alkalmazhatók. Különösen sokféle szerkezeti kiképzést 20 nyerhetnek azon (a 3., 4. és 6. ábrán fel nem tüntetett) eszközök is, melyekkel a vezérlő pontoknak, pl. a (6) vezérlőgyűrűnek, excentrikus synchron forgómozgása létesül. A (6) gyűrű lehet pl. alkalmas á5 ágyazás által, excentrikus állásában tartva ós a (2) keréktesttel két vagy több párhuzamos és egyenlő hosszú vezérlőrúd (csatlórúd) által összekötve, melyek hossza pontosan egyenlő a gyűrűközép-30 pont. excentricitásával. A gyűrűhajtás ezen egyszerű módja nevezetesen azon esetekben előnyös, amelyekben az excentricitást az üzemközben nem akarjuk megváltoztatni. A gyűrű hajtása azonban 35 fogaskerékközlőművek által is történhetik, melyek úgy vannak elrendezve, hogy a (6) gyűrű, fogvatartott (2) keréktestné], síkjában ugyan eltolódhatik, a (2) keréktesthez képest azonban el nem forog-40 hat. Még más inódon is lehet a (6) vezérlőgyűrűt a (2) keréktesttel való mechanikai kapcsolás által, egy harmadik test közbekapcsolása mellett, oly módon meghajtani, 45 hogy ezen harmadik test egy párhuzamos vezetékkel (csúszóvezeték, vezérlőparallelogiam vagy hasonló) a (2) keréktesthez, egy második párhuzamos vezetékkel pedig a (6) vezérlőgyűrűhöz van kapcsolva, 50 A 7. ábrán ily elrendezés foganatosítás] példája van feltüntetve. A (6) vezérlőgyűrű a (16) pontokban két párhuzamos és egyenlő hosszú (17) vezérlőrudat hord, melyek másik vége a (18) 55 pontokban a merev (19) testhez van kötve, mely pl. gyűrűalakú lehet és melyet az alábbiakban röviden közbenső gyűrűnek fogunk nevezni. A (6, 37) és (19) részek vezéilőparallelogrammot képeznek, úgy hgy a (6) vezérlőgyűrű és a (19) közbenső 6( gyűrű egymáshoz képest átviteli mozgásokat ugyan, forgómozgásokat azonban nem végezhetnek. A (19) közbenső gyűrű a (20) pontokban két további párhuzamos és egyenlő hosszú (21) vezérlőrudat hord, 61 melyek a (22) pontokban a (2) keréktosthez vannak kötve. Minthogy ily elrende zésnél a közbenső gyűrű a (2) keréktestliez képest sem végezhet forgómozgásokat, ennélfogva a (6) vezérlőgsaírű a (2) kerék- 7 testhez képest ugyan a síkban szabadon eltolhatóan, azonban el nem forgathatóan van tartva. A leírt berendezés által tehát a (6) vezérlőgyűrű a (2) keréktesttel szigorúan synchron forgásra kényszerül, mi 7 mellett a (6) vezérlőgyűrű (23) középpontja alkalmas ágyazás segítségével minden ki vánt ponton tartható, ezen ágyazás elállí tása által pedig az üzem közben is eltolható. 8 A vezérlőrúdparallelogrammok helyet! természetesen más egyenesvezetékek is, pl. esúszópályák, hasítékvezetékek, görgő vezetékek stb. nyerhetnek alkalmazást. Bizonyos esetekben nem szükséges a ke- g réktest és vezérlőgyűrű között teljesen pontosan egyenlő járást kikényszeríteni; sőt ezen esetekben megengedhető, hogy a vezérlőgyűrű egy fordulat alatt kis szögekkel elősiessen vagy visszamaradjon c egy teljes fordulat után azonban annak ismét pontosan ugyanolyan állást kell a keréktesthez képest elfoglalnia. Ily esetek ben, amelyekben tehát csak a keréktest nek és vezérlőgyűrűnek ugyanolyan kö- < zepes forgási sebessége a lényeges (iso chronizmus), a gyűrű hajtása még nagy mértékben egyszerűsíthető, amennyibei! pl. a (2) és (G) testek összeköttetése csak egyetlenegy vezetőrúddal történik. A leírt hajtóberendezés tervezésénél vé giil figyelemmel kell lenni arra, hogy a? említett hajtóműrészek legtöbbje egyenlőtlen mozgásokat (lengőmozgásokat vagy folytonos forgómozgásokat, változó forgási sebességgel) végez, úgyhogy ezáltai a hajtóműrészek megrázkódtatásai és nagy igénybevételei keletkezhetnek, ha ezt alkalmas intézkedésekkel meg nem akadá lyozzuk. Ezen intézkedések legtökéletesebbje a tömegkiegyenlítő, melynél aa egyes hajtóműrészek, forgástengelyükre vonatkozólag, úgy vannak elrendezve, ill. szükség esetén pótlólagos tömegek által kiegyensúlyozva, hogy minden egyes hajtómű tag súlypontja vagy több tag kö-