99482. lajstromszámú szabadalom • Mótoros gyorshajó

Megjelent 1930Q. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99482. SZÁM. — XV/c. OSZTÁLY. Mótoros gyorshajó. Bartosek Jaroslav mérnök Bratislava. A bejelentés napja 1928. évi december hó 14-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1928. cvi január hó 2-ika. A vízijárművek, a gépszerkesztők minden törekvése ellenére, eddigelé nem képesek kb. 40 km óránkénti sebességnél nagyobb átlagos gazdaságos sebességet el-5 érni. Ennek oka mindenekelőtt abban van, hogy a sebesség fokozásánál a vízijármű teste által kiszorított, tulajdoiiképen (felszántott)) víz ellenállása a második, sőt a harmadik hatvány szerint is növekedik. 10 Ezen ellenállást a hajtőberendezések (hajtókerekek, vízi- vagy légpropellercsavarok stb.) révén győzzük le, melyeknek szükséges teljesítménye a vízi jármű sebességének növekedésénél a fokozódó víz-15 ellenállás folytán rossz hatásfokig, sőt végül eddigelé szerkezetileg meg nem oldott értékekig nagyobbodik. A találmány szerint a vízijárműnek elméletileg korlátlanul nagy sebességét gazdaságos hajtással, oly 20 módon tesszük lehetővé, hogy a vízij árművet kényszermozgásúan hajtott és a vízben akként ható alkatrészekkel látjuk el, hogy azok a vízben fellépő reakciójuk révén függélyes irányú erőt, illetve függé-25 lyes erőkomponenst idéznek elő, mely a vízijármű nehézségi ereje ellenében hat; más szóval ezen alkatrészek, midőn működésüket a vízben kifejtik, mechanikai felhajtóerőt idéznek élő. E felhajtás foly-30 tán a vízi jármű teste, valamint mindazon részek, melyeknek tovamozgásával szemben a víz a vízij ármű sebességével növekedő ellenállást támasztana, a vízből legalább is oly mértékben emelkednek ki, 35 hogy a vízben megmaradó részek mozgásával szemben ható vízellenállás a vízijárműnek bármely tetszőlegesen fokozott sebességénél is elfogadható határok között marad. Ezen célból a találmány szerint 40 a mótoros gyorshajót oldalt elrendezett, hajtott forgótestekkel, pl. kerekekkel, dobokkal, úszókkal stb. látjuk el, melyeket vízszintes forgástengelyen rendezünk el, továbbá akként képezünk ki és oly gyorsan hajtunk, hogy a vízbén ható reakció- 45 erejük iránya a közel vízszintes irány fölé rézsútos helyzetbe emelkedik és függélyes komponenst idéz elő, melynek hatása alatt a hajó a forgótestekkel együtt akként emelkedik ki a vízből, hogy az- 50 után a forgótestek a vízen legördülnek és mechanikai felhajtásuk révén a hajót felemelve tartják. Ismeretesek ugyan már hajtott rotációs testekkel, pl. kerekekkel, dobokkal, úszók- 55 kai stb. ellátott mótoroshajók, ezeknél azonban a rotációs testek sebességét mindig oly kicsinyre választották, hogy e testek, amennyiben a hajó hajtásában egyáltalán részt vettek, a vízben lényegileg 60 csak vízszintes reakcióerőt idéztek elő. Eddigelé sohasem nyilvánult meg oly törekvés, hogy az ily rotációs testeknek oly alakot és oly sebességet kölcsönözzenek, hogy azoknak forgása révén mechanikai 65 felhajtás, vagyis függélyes efőkomponens hasson a vízijárműre, ami a vízijárműnek a vízből való észrevehető kiemelkedését vonta volna maga után. Az eddigi vízijárművek és a találmány 70 szerinti gyorshajó közötti különbséget a mellékelt rajz 5. ábráján látható diagramm világítja meg. E diagrammban az abscissatengelyre a vízijármű sebességét, az ordináta-tengelyre pedig a (Kl) és (K2) gör- 75 békkel kapcsolatban a vízijármű mozgásával szemben ható vízellenállást, a (K3) görbével kapcsolatban a találmány szerinti forgástestek merülési értékeit vittük fel. A (Kl) görbe a vízijármű mozgásával 80