99430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás koncentrált illó alifás savak előállítására

Mesrjelent 1930. évi március hó 1 7-én. MAGYAR KÍRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99430. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás koncentrált illó alifás savak előállítására. Holzverkohlung-s-Industrie A.-G. Konstanz (Baden). A bejelentés napja 1928. évi április hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi február hó 16-ika. A találmány illó alifás savaknak híg oldataikból koncentrált alakban való előállítására vonatkozik, pl. erősen koncentrált ecetsavnak nyers faecetből való elő-5 állítására. Ismeretes, hogy ecetsavat oly módon koncentrálhatunk, hogy neutrális alkaliacetátokat viszünk be a vizes ecetsavoldatba és a képződött savanyú sók meg-10 bontásával az ecetsavat koncentrált alakban kinyerjük, ami pl. úgy történhet, hogy a savanyú acetátot ki hagyjuk kristályosodni és azok felhevítése útján az ecetsavat kihajtjuk vagy pedig úgy, hogy 15 a vizes oldatot felhevítve, előbb a vizet az ecetsav kis részével együtt, adott esetben v ákuumiban ledesztilláljuk és azután a maradékból további felhevítéssel az ecetsavat koncentrált alakban előállítjuk. 20 Ezek az eljárások eddig az iparban nem honosodtak meg, mert zsírsavaknak savanyú sóikból való előállítása nagy nehézségekkel jár. Ha a sav kiűzését túlmagas hőmérsékleten végezzük, úgy ketonképző-25 dés folytán veszteségek lépnek fel, míg túlságosan alacsony hőmérsékletek alkalmazása esetén a sók megbontása csak tökéletlenül megy végbe vagy pedig aránytalanul hosszú időt és ennek meg-30 felelően nagyterjedelmű készülékeket és nagy erőszükségletet igényel. A sók megbontásához ugyanis olyan készülékekre van szükség, amelyekben a szilárd sók jól összekeverhetők és felaprózhatok, mert a 35 sók rossz hővezetése folytán még óvatos felhevítésnél is könnyen léphetnek fel helyi túlhevülések, melyeknek ismét veszteségek a következményei. A találmány szerint mindezeket a ne-40 hézségeket azzal küszöböljük ki, hogy oly sókat vagy sóelegyeket alkalmazunk, amelyek olvadáspontja annyira alacsony, hogy azok a megbontási folyamat alatt folyékony halmazállapotban vannak. Sóelegyek alkalmazásánál legalább az egyik 45 alkotórésznek azon képességgel kell bírnia, hogy, mint pl. az alkáliacetát, az előállítandó savat megkötni képes, míg más alkotórészeknek azzal a tulajdonsággal kell bírniok, hogy az elegy olvadáspontját 50 leszállítani képesek. Előnyösen olyan sók elegyeit alkalmazzuk, melyeknek mindegyike képes az illető savat megkötni. Alkalmas sóelegyek gyanánt tekintetbe jönnek pl. a különböző alkáliacetátokból 55 vagy földalkáliacetátokból, vagy pedig alkáli- és földalkáliacetátokból álló elegyek, ideértve a magneziumacetátot is, vagy pedig más savak, pl. más zsírsavak sói is. Célszerű a sókat, ill. sóelegyeket 60 abból a szempontból megválogatni, hogy az egész rendszer a megbontási művelet alatt, ömlesztett állapotban legyen. Az- eljárás előnyei azonban már akkor is mutatkoznak. ha a megbontási folyamat köz- 65 bein a sók vagy sóelegyek elég nagy része folyékony halmazállapotban van. Az eljárás azzal az előnnyel jár, hogy az ömlesztett massza, jó hővezetőképessége és könnyen keverhetősége folytán, a leg- 70 rövidebb idő alatt tökéletesen elbontható anélkül, hogy zavaró mellékhatások, pl. túlhevítés folytán beálló veszteségek és máseffélék fellépnének. A desztilláció aránylag egyszerű készülékekben, pl. kö- 75 zönséges desztillálókészülékekben, üstökben, kolonnákban* tornyokban stb. végezhető, minthogy folyadékoknak megfelelő hőmérsékletre való felhevítése nem jár nehézséggel. A hőfogyasztás a bevezetés- 80